1849 orosz szemmel

2022. 03. 04. | Történelem

Rosonczy Ildikó: A biztos győzelem tudatában | Daniss Győző kritikája

Hosszú idő után juthatott be Rosonczy Ildikó, a téma szakértője az orosz hadtörténeti levéltárba, hogy belenézhessen a hazánkba küldött intervenciós sereg főparancsnokának jelentéseibe, amelyeket a cárnak címzett. Ezek a dokumentumok még sehol nem jelentek meg korábban, ezek közlése teszi kiemelkedően fontossá az oroszok 1849-es beavatkozását tárgyaló kötetet.

Magyar Napló, 348 oldal, 3500 Ft

Magyar és nemcsak magyar történészek sokszor és sokat írtak már 1848–1849-es forradalmunkról és szabadságharcunkról, azon belül pedig nem keveset a cári beavatkozásról. Utóbbiról azonban csak „hézagosan”, hiszen sokáig nehéz vagy lehetetlen volt kutatni orosz levéltárakban. A közelmúltban végre tágabbra nyíltak a kapuk, és ennek köszönhetően e tárgy jeles szakértője, Rosonczy Ildikó bejuthatott a moszkvai Oroszországi Állami Hadtörténeti Levéltárba, valamint Szentpéterváron az Oroszországi Állami Történeti Levéltárba, és ott betekinthetett a Magyarországra küldött orosz haderő főparancsnokának, Ivan Fjodorovics Paszkevicsnek a magánlevéltárába. Elolvashatta egyebeken kívül a tábornagy I. Miklós cárnak küldött beszámolóit az orosz sereg magyarországi tevékenységéről. Ezek a dokumentumok még soha sehol nem jelentek meg, ekképpen az új Rosonczy-kötetben – A biztos győzelem tudatában – való megjelenésük világpremiernek számít.

A szerző a könyv első felében bőséggel idéz korabeli vagy nem sokkal későbbi orosz szakkönyvekből, tanulmányokból, bemutatva, hogy azok szerzői (némelyikük maga is a küzdelmek résztvevője volt) miképpen értékelték a hadjáratot, a fontosabb szereplők tevékenységét. Tették ezt természetszerűleg valamennyien a győztes cári birodalom nézőpontjából, mégis sokféleképpen. Az általános elégedettségen, büszkeségen túl volt, aki hangsúlyozta, hogy a hadjárat során komolyabb ütközetre nem is került sor. E megállapítást közvetve igazolni látszik Paszkevicsnek a hadjárat befejezése utáni összefoglalójához egy tiszttársától odaillesztett lábjegyzete, miszerint a 191 587 embert számláló orosz seregből közvetlen harci cselekmények miatt 856-an vesztették életüket. Miközben a kolerának 7819, más betegségeknek 3209 áldozata volt!

Ivan Fjodorovics Paszkevics

Más azt hangsúlyozta, hogy Paszkevics és tábornokai nem mindig csillogtatták meg hadvezéri tehetségüket, a fővezér pedig mintha irigyelte volna tiszttársai bármiféle hadi dicsőségét. Azt sem hallgatták el, hogy a várt gyors siker elmaradása miatt júliusban fölvetődött Paszkevics leváltásának gondolata. Szót ejtettek arról is, hogy magyar részről elképzelhetőnek tartották a cári család valamelyik tagjának magyar királlyá való koronázását. És voltak többen, akik dicsérték ellenfelük tisztjei – elsősorban Görgei Artúr – „katonai profizmusát”.

A kötet második fele adja közre az eddig kiadatlan Paszkevics-jelentéseket és a cár ezekre küldött reakcióit. Utóbbiak nem voltak ismeretlenek, de a Paszkevics-üzenetek nélkül a tartalmuk nagy része voltaképpen „a levegőben lógott”. A pontosan keltezett levelek jelzik a tábornagynak a főhadiszállásával június 17. és augusztus 14. között megtett, Bártfától Vácig és onnan Nagyváradig tartó magyarországi útját. Megtudjuk azt is, hogy I. Miklós a hadjárat idején – néhány szentpétervári napot kivéve – Varsóban tartózkodott. Ott kapta meg Paszkevics pár naponként küldött beszámolóit is (ezek a kötet világújdonságai). A cár a jelentésekre szinte azonnal és érdemben válaszolt, tanácsokat küldött, utasításokat – némelyikből kiderül, hogy sokszor a hadvezérénél is pontosabban látta a Magyarországon történteket.

A levelek számottevő részének stílusa meglehetősen szenvtelen, mintha íróik nem is egy százezreket mozgató háború fejleményeiről osztanák meg egymással a gondolataikat.

Ennek az érdektelenségnek az egyik oka alighanem az volt, hogy Szentpétervárnak nem volt közvetlen érdeke a harc, hiszen magyar seregek nem támadták a birodalmat, így az sem akart bennünket bekebelezni.

A világosi fegyverletétel

A cárnak az volt a fontos, hogy megőrizzék az európai status quót – ahhoz pedig az kellett, hogy Bécs erős hatalom maradjon. Amihez elengedhetetlen volt, hogy Magyarország megmaradjon Ferenc József fősége alatt. Ezért küldte csapatait az osztrák haderő tehermentesítésére. Néha azonban mindkét orosz kilépett a „szenvtelenségből”. Paszkevics a hadjárat elején, Kassán kiadott egy proklamációt, hogy ha a lakosság „összejátszik a lázadókkal”, porrá égeti a várost. A cár is nevezte csőcseléknek a magyarokat. Igaz, Haynau egyik megnyilvánulása után az ő szavait is olyan kutyaugatásnak mondta, amelyik nem ér fel sem hozzá, sem tábornagyához.

Paszkevics szűkszavúan közölte uralkodójával seregének kisebb-nagyobb sikereit, döntő győzelemről azonban nem számolhatott be, hiszen sorsdöntő csatára – noha a cár többször is kifejezte a Görgeivel való „végső harc” iránti igényét – nem került sor.

A tábornagy leveleiben nagyon sok volt a panasz. Elégedetlen volt az osztrákok mérsékeltnek tartott harci erőfeszítéseivel, és azzal, hogy nem az ígért mértékben támogatták – elsősorban az élelmezésbeli segítséget illetően – az orosz csapatokat. Többször is említette, hogy akadozik az élelem- és lőszerellátásuk, egyebeken kívül azért, mert az ezt ellátni hivatott négyezer szekér a rossz útviszonyok miatt nehezen mozog. Ebben nem túlzott, hiszen ne feledjük, az orosz csapatok egyik legfontosabb akciókörzete a Tisza mente volt, s az akkor még szabályozatlan folyót mindkét parton hatalmas mocsaras területek övezték. Szinte gyűlölködve írt uralkodójának Haynauról – részben alappal az osztrák vezérnek a magyarokkal szembeni kegyetlensége miatt, részben pedig hiúságból, mert vezértársa nem fogadta kritikátlanul az elképzeléseit.

Orosz gyalogosok

A tábornagy a jelentéseiben egyszer-egyszer nem csupán a fegyverropogásos csatatéri eseményeket illetően ejt szót a magyarokról. Megemlíti például, hogy a magyar lakosság gyűlöli az osztrákokat, meg hogy felkeresi az „ellenség” (értsd: a magyarok) közelben tartózkodó csapatait. És arról is beszámol uralkodójának, hogy miután elfoglalta Debrecent, a nagytemplom „engesztelő” istentiszteletén a lutheránus lelkipásztor arra kérte Istent, bocsásson meg a Habsburg-ház ugyanazon a helyszínen meghirdetett trónfosztása miatt.

Amivel a fővezér maradéktalanul elégedett volt, az a két szárnysegéd, Konsztantyin Nyikolajevics és Alekszandr Nyikolajevics tevékenysége (akiket a cár – a fiairól lévén szó – leveleiben természetszerűleg Kosztyaként és Szásaként emlegetett). Paszkevics augusztus 4-én kéréssel fordult I. Miklóshoz: „Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg minden alkalommal derekasan viselkedett. Mindannyian elragadtatással tekintettünk Uralkodónk fiára. Magatartásával sikerült elnyernie az egész hadsereg tetszését. Bátorkodom őfensége számára György-keresztért folyamodni.” E levél befejezése is a szokásos volt: „A legmélyebb tisztelettel és ugyanolyan odaadással van szerencsém Császári Felséged, a Legkegyelmesebb Úr odaadó hívének lennem – a varsói herceg, Paszkevics, Jereván grófja”. A válasz is a megszokott módon fejeződött be: „Az Úr őrizzen meg minden bajtól. Szívből ölellek. Örökké igaz jóakaród – M.”

A kötetet gazdag irodalomjegyzék, név- és helymutató, valamint illusztrációválogatás zárja.

ROSONCZY ILDIKÓ korábbi műve: Orosz fegyverekkel Ferenc Józsefért.

További cikkek

Kritika, Irodalom

Nem szabad ötletek

Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról | Révész Sándor kritikája   A legtöbbet emlegetett, mégis a legkevésbé ismerhető költők...

Tudomány

A halál hét arca

Richard Shepherd: A halál hét kora | Papp Sándor Zsigmond ajánlója   Nem könnyű megemészteni, hogy egy napon véget ér az életünk. Ám ahogy...