Családi csatatér

Eigner Bernadett: Baj van a gyerekkel?! Bajban a szülő?! | Falusi Dóra ajánlója

Agresszív vagy szorongó gyerek, megfelelési kényszer a szülőkben, túlféltés, elhidegülés: a családon belüli feszültségeknek igen széles a tárháza. Ha a helyzet magától nem javul, és van annyi türelem, szándék (vagy épp kétségbeesés) a szülőben, hogy segítséget kérjen, akkor érdemes átböngésznie Eigner Bernadett munkáját.

A neveléstudományból és pszichológiából is doktorált Eigner Bernadett pszichopedagógus és játékterapeuta több évtizede foglalkozik az elsősorban érzelmi-és viselkedészavarokkal küzdő gyermekekkel a születéstől nagyjából tízéves korig. A terápia során a szülőkkel, gondviselőkkel is szorosan együttműködik, a most megjelent könyvében pedig kifejezetten nekik kínál – ahogy az alcím is jelzi – hatékony módszereket a nevelési helyzetekhez. Az ilyen jellegű problémák nem válogatnak, egy akárhány gyerekes családban is könnyedén eluralkodhatnak, de az első gyermeküket nevelőknek is kifejezetten hasznos lehet a könyv. Címével ellentétben pedig nem csak akkor, amikor már baj van.

A szülői mesterséget érdemes tanulni, hangsúlyozza a szerző, hogy érzékenyebben és tudatosabban tudjunk reagálni a gyermeki lélek rezdüléseire. Nagyobb problémákat lehet megelőzni azzal, ha megvan bennünk a képesség, hogy még idejében felismerjük egy-egy frusztráció gyökerét. A könyv egyrészt gyakorlati útmutató ahhoz, hogy az adott válsághelyzetet hogyan kezeljünk praktikusan (és ha kell, gyorsan), másrészt az elemző-magyarázó részekben jól követhető és megérthető lesz az odáig vezető helyzetek kontextusa is. Eigner a problémákhoz saját praxisából hozott példákat is bemutat, és ezek az esetleírások világítanak rá leginkább arra, hogy mennyire hétköznapi helyzetek vezethetnek a mélyebb, elhúzódó nehézségekig.

Az elmúlt egy évben a „szokásos” problémákat gyakran tovább rontotta a karantén is. Sok helyen már maga a folyamatos együttlét is mélyebb feszültségeket hozott felszínre. Ahol iskolás van a családban, ott gyakran nem találkoztak a gyermek szükségletei a szülői lehetőségekkel, kompetenciákkal. A felnőtt türelmét és idejét sok esetben meghaladja az, hogy munka közben még félóránként válaszoljon valamire, esetleg megtanítson hirtelen néhány dolgot a tananyagból (amit jó eséllyel már ő maga sem ért). Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy nagy valószínűséggel a gyereknek sem ilyen tanárra, pláne nem ilyen szülőre lenne szüksége. A helyzettől ő is frusztráltabb lesz és ez valamilyen módon meg fog mutatkozni. Zárkózottabb, de agresszívebb is lehet. A helyzet a kisebbeknél sem könnyebb. A klasszikus szabályokat, amelyek jó eséllyel már kialakultak, miszerint ki minek a felelőse, minek mikor van itt az ideje, és még lehetne sorolni, pandémia idején nehéz, ha nem lehetetlen betartani.

És akkor jön a minden szülő számára jól ismert érzés: ő mindent megtett, tovább már nem bírja, mert a gyerek nem veszi figyelembe a kérését, pont az ellenkezőjét csinálja, sőt, néha mintha kifejezetten nehezítené is adott helyzetet – életkortól függetlenül. Veszélyes pillanatok ezek, mert jellemzően csak a gyerek viselkedése kerül középpontba, ő lesz az ok és az okozat egyben, mintha csak a felnőtt lenne az, aki reagál.

A szerző rámutat, hogy bár a konkrét pillanatban nagyon nehéz helyesen felmérni a helyzetet, azonban lehiggadva, átgondolva változtathatunk is a „meneten”. Például a rosszul értelmezett tekintélyféltés gyakrabban árt a szülő-gyerek kapcsolatnak, mint gondolnánk. Ráadásul az esetek többségében a felnőtt meg van róla győződve, hogy ő „csak betartatja a szabályokat”. Eigner könyve erős tükröt tart a szülőknek. Nem is sejtenénk, hogy egy-egy „problémás” gyerek tünetei mögött milyen nagy mértékben húzódik meg a szülő, vagy a környezete mindennapi vagy permanens nehézségei.

Az általánosítás persze minden esetben pontosításra szorul, de a könyv jó iránytű ahhoz, hogy milyen irányban érdemes elindulni. Ilyen visszacsatolás például az a hétköznapi eset is, amikor az anya addig nem engedte a játszóházba belépni a gyerekét, amíg az nem köszön hangosan, érthetően az ott dolgozóknak. A kicsi egyre dacosabb lett, mígnem a helyzet már drámaian kiéleződött, mert a szülő a saját akaratát fontosabbnak és indokoltabbnak gondolta mindennél. Végül elérte, amit akart – de milyen áron?

Elolvasva az esetleírásokat, a mindenki számára ismerős felnőtt reakciók Eigner szemszögéből értékelve már egyáltalán nem tűnnek jó döntésnek. A könyv megszólítja mind a tekintélyelvű, mind a szorongóbb szülőket is, és jól motivál abba az irányba, hogy ne akarjanak mindenáron a külső, felnőtt világ nyomásának, elvárásainak megfelelni. De foglalkozik az ilyen helyzetekből fakadó bűntudat feldolgozásával is.

Nehéz év volt a tavalyi, és ezt a gyerekek is lereagálják a maguk módján. Könnyebben elmérgesedhet otthon egy helyzet, és a meglévő konfliktusok is gyorsabban mélyülhetnek el. Bár a lehetőségek most szűkösebbek, de érdemes tanácsot kérni, akár telefonon keresztül is. Az ellátórendszer ugyan leterhelt, de a nagyobb gond mégis inkább az, hogy ma Magyarországon sajnos még mindig sokan érzik úgy, hogy szégyen segítséget kérni nevelési szakemberektől. Ennek kultúrája nálunk jelenleg még kialakulóban van. Közvetlen stílusával, könnyen megfogatható tanácsaival és fontos meglátásaival Eigner Bernadett könyve nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy az ehhez szükséges bizalom tovább épüljön.