Adam Foulds: A farkas szájában | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
A költőként és íróként is elismert Adam Foulds a második világháború fontos hadszíntereire visz el új regényében. Észak-Afrikában és Szicíliában kapcsolódunk be a véres hadműveletekbe három főszereplő három cselekményszála révén. Egy szícíliai pásztor, egy olasz származású amerikai és egy angol katona történetén keresztül döbbenünk rá, hogy Dél-Olaszországban a maffia ügyleteit még a világégés sem tudta igazán átírni.
Nem könnyű egy olyan regényt ajánlani, amelynek szerkezete leginkább Irwin Shaw olvasmányos remekművéhez, az Oroszlánkölykökhöz hasonlít. Ott is, ahogy Adam Foulds második, magyar nyelven megjelenő regényében is három szálon kezd el futni a cselekmény, és bizony sejthető, hogy ezek egy igazi csúcspontban futnak majd össze. Ám ehhez el kell jutni majdhogynem a regény végéig, a lassan és finoman építkező ígéret igazából ott teljesedik be.
Nos, erről a be- vagy kiteljesedésről egy szót sem szeretnénk ejteni, mert az olyan lenne, mintha a gyilkos személyét lőnénk le egy krimiben. Egyébként a krimi emlegetése nem is esik olyan távol A farkas szájában című regénytől, bár alapvetően háborús eseményeket dolgoz fel. Két fő helyszínen, Észak-Afrikában és Szicíliában játszódik a cselekmény 1942 őszén és 1943 nyarán. Vagyis akkor, amikor már javában tombol a második világháború.
Az egyik szál az amerikai, de olasz származású közlegény, Ray Marfione napjait követi, amint a Torch (Fáklya) hadművelet keretén partra szállnak Észak-Afrika partjain. A fiatal férfi, akire eddig a legnagyobb veszélyt a bátyja barátai jelentették, akik „pontosan tudták, hogyan kell fájdalmat okozni, és elvenni a pénzedet”. Ám a háború egészen más, hiszen itt „háromszázhatvan fokban bárhonnan érkezhetett a pusztulás a másodperc törtrésze alatt”. Egyetlen menedéke a képzelete: fejben ugyanis filmeket forgat, forgatókönyveket ír, beállításokon és színészeken gondolkodik. És néha a körülötte zajló csatákra is megpróbál úgy gondolni, mintha csak egy túlontúl valósághű forgatásba csöppent volna bele.
Ezen a messzi földön szerzi meg mindkét értelemben a tűzkeresztséget: lassan harcedzett férfivá válik, és itt szerzi meg első tapasztalatait a nőkkel és az itallal kapcsolatban is. Persze eközben a szakaszában arat a halál. (Foulds remek csataleírásai nemcsak a történelem bolondjait ragadja majd el.) És azzal is meg kell birkóznia, hogy az egyetlen igazi támasza és barátja, George egy nap kijelenti, ő nem akar megölni senkit, sőt, azt vallja, ha szemtől szemben találja magát valakivel a küzdelemben, akkor hagyni kell, hogy kioltsa az életét. Érdekes módon Ray is valami hasonlót tapasztal: „Furcsa módon a legnehezebb dolgok közé tartozott meghúzni a ravaszt, tüzet nyitni.” Egy mélyen humanista felfogás az emberéletet zabáló pokolban…
Egészen más „izgalmakat” él át az angol Will Walker, aki a kiképzése után a tábori hírszolgálathoz kerül, és a távoli csaták helyett a hazai kikötőt kell őriznie, ahol már egy makrélaraj felbukkanása is eseményszámba megy. Viszont itt élesebben látja a háborús fejetlenséget és a szinte megakadályozhatatlan lopást: megesik, hogy a városi kocsmában olyan konzervet kínálnak neki, amit aznap vett nyilvántartásba a raktárban, és elvileg a külföldi hadszínterekre szánták. Will egyénként a halott apja árnyékával is birkózik, akit az első világháborúban Viktória-kereszttel tüntették ki, így nem csoda, ha ég benne a tettvágy, hogy megfeleljen ennek a ki nem mondott elvárásnak. Végül ő is elindul Észak-Afrika partjai felé, ám végül egészen másfajta „csatákban” kell majd helytállnia, mikor is a béke megteremtéséért kezd majd tevékenykedni.
A harmadik szál épp csak felvillan a regény elején: 1926-ban járunk és a fiatal birkapásztort, Angilút ismerjük meg, aki épp a szemünk láttára válik felnőtté. Amikor megtámadják őt és a nyáját, lelövi az egyik banditát, aki bele is hal a sérülésébe. Mivel Szicíliában járunk, természetesen a maffia is beleszól időnként a „birkabizniszbe”. Ám ahogy a fasiszták átveszik a hatalmat a falu élete is megváltozik. Palermóból visszatér a helyi kastély idealisztikus, vagy inkább naiv ura, a herceg, aki maga mellé veszi Angilút. Viszont a kétes ügyletekbe keveredő, maffiának dolgozó Cirò Albanesének menekülnie kell, őt egy koporsóba rejtve csempészik ki az országból.
A könyv második fele Szicíliában játszódik, ahol a Husky hadműveletbe kapcsolódunk bele, és bizony itt érnek majd össze a szálak is, és itt derül majd ki a napnál is világosabban, hogy a maffia ügyleteit a háború nevű kisiklás sem tudja igazából átírni…
Az 1974-ben született Adam Foulds íróként és költőként is elismert szerző a brit irodalmi életben: már a Booker-díj közelébe is eljutott és megkapta az Európai Unió irodalmi elismerését is. S bár A farkas szájában nem forgatja fel gyökeresen a háborús regény műfaját, igen emlékezetes olvasmány tömör és világos stílusa (Papolczy Péter igen gördülékeny fordítása), erőteljes képei, és remek végkifejlete miatt. Nem úgy tesszük majd le, mint a sokadik regényt, amely a már unalomig ismert eseményeket dolgozza fel, hanem egy eredeti szemléletű, okos fordulatokkal dolgozó és felkavaró regényként követ majd sokáig.
ADAM FOULDS korábbi műve: Eleven útvesztő.
