Bayer József: Felbolydult világ | Daniss Győző kritikája
A globalizáció európai megjelenésének sajátosságait elemzi a politológus akadémikus új, tanulmányokat összegyűjtő kötetében. Kitér a nemzetiidentitás-érzéssel szemben még mindig háttérbe szoruló európaiidentitás-érzésre, beszél a senki által nem fenyegetett magyar szuverénitásról, és arról is, hogy az internet silány „alkotásai” kiszorítják a valódi, köztük a nemzeti értékeket is. Előnyök és hátrányok, túlélhető gyerekbetegségek – nagyító alatt az ezerszínű történelmi folyamat.
Nem mindennapi eset, ha valaki a maga legmaibb, sőt „legholnapibb” tárgyú tanulmánykötetébe beválogatja egy húszévesnél is korosabb munkáját. Bayer József akadémikus megtette ezt – és jól tette, hiszen a kilencvenes évek záróesztendejéből való alkotása 2021-re sem rozsdásodott meg. Az írások zöme, persze, frissebb keltű, a legújabbon alig száradt meg a nyomdafesték. A régi és az új tanulmányok olyan egységnek mutatkoznak, mintha a szerzőjük az ezredforduló óta fel sem állt volna a szövegszerkesztője (vagy az írógépe?) mellől.
Jelenünk és a nemcsak legközelebbi jövőnk – aligha vitathatóan – alapkérdése a hajszálnyi pontossággal nemigen meghatározható tartalmú, de bizonyosan ezer színű globalizáció. A kötet szerzője higgadtan közelíti meg a tárgyát: „Ez a folyamat lényegében a homo sapiens szétrajzásával kezdődött a glóbuszon, és változatos formációkban való fejlődés után az emberi társadalmak sok konfliktuson keresztüli, ám feltartóztathatatlannak tűnő mai egyesülésében vagy egységesülésében csúcsosodik ki… A fogalom mai, legátfogóbb értelmezésében ez azt jelenti, hogy elmosódnak a gazdasági, a társadalmi és kulturális rendszerek földrajzi határai, s létrejön a kölcsönös kapcsolatok és függőségek világméretű hálózata.” Mindehhez hozzáteszi, hogy nem tudjuk, a folyamat hová – mennyi, és milyen jóra, mennyi, és milyen rosszra – vezet, vezethet.
Bayer kötetbéli írásaiban – miközben a globalizációnak az érdeklődésétől távolabb eső gazdasági mozzanatairól sem feledkezik meg – főképpen annak „humán oldali” jellemzőivel, hatásaival foglalkozik. Bemutatja az egyik jövőbeli – sőt, már napjainkbeli – feszültségforrást. A nemzetköziesedő gazdasági erők, a bolygót keresztül-kasul behálózó olajvezetékek, az internet, az egyre internacionálisabbá váló tudomány, másfelől pedig a Föld egészét érintő környezetszennyezés, globális felmelegedés miatt bizonyos kérdésekben jó néhány állam elveszíteni látszik vagy akár el is veszítheti a maga határain belül megszokott egyeduralmát. A kormányok pánikolni kezdenek, amiért bizonyos jogaikról, lehetőségeikről vitathatatlanul le kell mondaniuk az immár „országérdekek fölötti világközérdek” érvényre jutása miatt.
A szerző sok-sok hazai és más országbeli kutatótársával egybehangzóan leszögezi, hogy a tőke, az áruk, a szolgáltatások, az eszmék szabadabb áramlása a fejlődés addig nem ismert lehetőségeit nyitotta meg.
Nemcsak az úgynevezett fejlett államok, hanem Kína, India, a volt szocialista országok, nem utolsó sorban pedig sok kisebb, harmadik világbeli ország előtt. Miközben mindez megnövelhette – és nagyon sok országban meg is növelte – a társadalmon belüli regionális és személyes vagyoni, nagyrészt ennek következtében pedig többek között kulturális, egészségügyi, társadalmi mobilitási különbségeket. Nem kevesen abszolút vagy relatív mértékű hátrányt szenvedtek-szenvednek a globalizáció nyerteseihez képest. Ami aztán nem egy helyütt fölerősítette vagy fölkeltette – elsősorban, de nem csak – a vallási, etnikai különbségek miatti gyűlölködéseket, nacionalizmust, irredentizmust, szélsőséges populizmust és így tovább.
Több írásában a globalizáció európai megjelenésének sajátosságait elemzi Bayer. Az EU-ról szólva: „Az unió politikai egysége még nagyon messze van a valódi szupranacionális jellegtől. A demokratikus politikai közösség alapvető intézményei egyelőre döntően a nemzetállam szintjére koncentrálódnak, a közösségi intézmények működése pedig nem képezi le a nemzetállami szintű politikai intézményeket.” Hozzátéve, hogy egyelőre nemigen van nyoma annak, hogy az uniós polgárokban a hagyományos „nemzetiidentitás-érzés” mellett kialakulna egy azonos értékű „európaiidentitás-érzés”, a nemzettudat elsőbbsége vitathatatlan a közös európai tudattal szemben. Például jogi vonatkozásokban – idézi a tanulmány – maga az EU is úgy tartja: „Az uniós állampolgárság kiegészítő jellegű, és nem lép a nemzeti állampolgárság helyébe.”
Rólunk szólva az akadémikusnak van egy igencsak elgondolkoztató megállapítása: Magyarország sokat emlegetett és természetszerűleg féltett – tegyük hozzá, hogy főként pártok és politikusok féltette – szuverenitását senki nem veszélyezteti, csak saját magunk. Külső fenyegetés híján pedig – javallja okkal – a partnerekkel való együttműködésre kell törekednünk.
Bayer szívügye – vagy inkább: egyik szívügye – a digitális kultúra, annak jövője. Pontosan tudja, amit sokan még inkább csak érzünk, hogy bár az internet milliárdoknak kínál eddig nem látott, az egész világra nyíló lehetőségeket, éppen e szinte korlátlan lehetőségeivel árthat is. Nagyon gyakran kétes hitelű információkkal, silány művészeti alkotásokkal kábít, szorítja ki látókörünkből a valós értékeket – köztük a nemzeti értékeket! –, s a képernyőhöz kötésünkkel-kötődésünkkel eltávolít bennünket az eleven szótól, embertársainktól, a valóságtól. Mindezt gyermekbetegségnek is tekinthetjük – írja. Tekinthetjük, tehát nem állítja, hogy tekintsük is mindezt gyerekbetegségnek. De akár így, akár úgy, ezt a bajt túl lehet és túl kell(ene) élnünk.
A kötet első, 1999-ben megjelent és most átdolgozott tanulmánya (A globalizációról – első megközelítésben) egyszerre fájdalmas és reménykedő hangon summázza jelenünk valóságát: „A globalizáció negatív hatásaira sajnos nem létezik általános gyógyír, mint ahogy előnyeivel is csak úgy élhetünk, ha megértjük, és megtanulunk hozzá alkalmazkodni.” Nem könnyű – súlyos tartalma miatt nem könnyű – olvasmány Bayer József könyve. De aki teheti, szánjon az elolvasására néhány elméjét gazdagító órát.
BAYER JÓZSEF legutóbbi művei: A politikatudomány alapjai; A politikai gondolkodás története; A politikai legitimitás.
