Carlo Rovelli: A tudomány születése | Palugyai István kritikája
Ne hibáztassuk magunkat, ha Anaximandrosz neve hirtelen nem mond sokat: nem tartozik a felkapott, „elsővonalas” görög gondolkodók közé. Mostanáig. Az olasz elméleti fizikus, Carlo Rovelli új könyvében meggyőzően érvel amellett, hogy az ő felismerése révén született meg a tudomány. Ő volt ugyanis az első, aki a Földet űrben lebegő kődarabként gondolta el.
Ha tíz véletlenszerűen kiválasztott embertől megkérdeznénk, hogy ki volt Anaximandrosz, meg lennék lepve, ha bárki is tudná a választ. De úgy hiszem, ez a kérdés egy műveltségi vetélkedőn is a nehezebb feladványok (a több milliót érő kérdések) között szerepelne. Pedig nem kevés tananyag kezdődik a „már az ókori görögök is” felütéssel, ahogy az emberi tudásról szóló ismeretterjesztő cikkek jelentős hányadát sem ritkán kezdik az antik tudással. A természettudományok kedvelőinek Arisztotelész, Püthagorasz, Démokritosz, vagy akár Thalész neve jól ismert, ahogy a humán gondolkodás hívei számára Platón vagy Szókratész. De Anaximandrosz, hogy úgy mondjam, nem tartozik az széles körben ismert „elsővonalas” ógörögök közé.
Egy olasz elméleti fizikus azonban nem így gondolta, és ennek bizonyítására egy egész könyvet is kerekített. A nálunk is sikert aratott Hét rövid fizikalecke és Az idő rendje szerzője, az avatott ismeretterjesztő Carlo Rovelli felvetése érdekes, és nem kell hozzá mélyebb természettudományos tudás, hogy követni tudjuk. Okfejtésének lényege, hogy Anaximandrosz előtt az összes régi kultúra úgy vélte, a világ úgy néz ki, ahogy látjuk: vagyis a föld lenn van, az égbolt pedig felül. Tovább folytatva ezt az érvelést, a Földet valaminek tartania is kell, legyen az – néhány ázsiai eredetmítosz alapján – egy elefánt hátára támaszkodó teknős, vagy gigantikus oszlopok sora, amint azt a Szentírás mondja.
Ennek megfelelő volt az ókori egyiptomi, az ősi babiloni, a régi kínai, az ókori indiai vagy a maja civilizáció elképzelése, mint ahogy az észak amerikai indiánok hitvilága is. És akkor jött Anaximandrosz, aki azt állította, hogy a Föld alatt is ég van, vagyis a bolygót egy űrben lebegő kődarabbá fokozta le. Óriási gondolkodásbeli ugrás! Karl Popper, a 20. század nagy tudományfilozófusának megállapítása szerint „az emberi gondolkodás egész történetének egyik legmerészebb, legforradalmibb gondolata, legpáratlanabb felfedezése”.
Ehhez pedig igazán passzol Rovelli címe: A tudomány születése. Nos, a Park kiadó által gondozott kötet ennek a hajdani milétoszi gondolkodónak – nyugodtan hívhatjuk akár filozófusnak, vagy természettudósnak is – a szellemi forradalmát járja körül, mutatja be. Először átfogó hátteret ad arról a történelmi környezetről, az i. e. 6. század kisázsiai városáról, a ma Törökországhoz tartozó Milétoszról, amely egy sok szempontból logikus folyamat révén viszonylag hosszú ideig az ókori görögség fontos kulturális, sőt kereskedelmi központjának számított. Itt élt néhány évig, még az őt követő Anaximandrosszal egy időben is a már emlegetett – az iskolai mértanban is szereplő tételéről ismert – Thalész, a görögök hét bölcsének egyike, akinek fennmaradt gondolataiban még nem találjuk meg az utódjához kötött forradalmi elveket. Ő úgy vélte, a korong alakú Föld egy hatalmas óceánon lebeg. Arról nem maradt fenn írás, hogy a két neves tudós ismerte volna-e egymást, de ez Rovelli szerint valószínű. Anaximandrosz szakítva elődjével a semmiben lebegő Földet egy koronghoz hasonlító hengernek képzelte el, de a döntő itt nem a forma, hanem a térben lebegő véges test felismerése.
Egyáltalán: már az is óriási dolog, hogy ismerjük a milétoszi bölcs gondolatait. A természetről című műve ugyanis egy töredék kivételével nem maradt fenn. Munkájának tartalmát egyéb görög forrásokból, közvetett és nem is mindig megbízható módon rekonstruálták. A Földről írottak mellett a legfontosabb felfedezése, hogy szerinte az időjárási jelenségeknek természetes okaik vannak. A villámot például nem Zeusz idézi elő, hanem a felhők egymásnak ütközése, a földrengést pedig a Föld megrepedése. A Nap, a Hold és a csillagok pedig a Föld körül keringenek. Van még néhány fontos megállapítás, de ezekből is kitűnik, hogy a világ első térképét készítő és a természeti jelenségeket elsőként tárgyaló könyvet jegyző Anaximandrosz meglehetősen forradalmi módon állt a dolgok akkori rendjéhez és magyarázatához.
Ugyan a gondolatain nem kérhetjük számon a mai tudomány, de még az őt követő nemzedék ismeretelméleti tudását sem (például nem számolt a matematikai törvényekkel és a kísérletezés szükségességével), ám Anaximandrosz óriási horderejű lépései ezzel együtt is nagy hatást gyakoroltak a tudományos gondolkodás későbbi fejlődésére.
Rovelli a mai természettudós szemszögéből megy végig az ókori tudós gondolatain, és helyezi be ezeket a tudomány későbbi, az ókori és középkori bölcsek által felismert törvényszerűségekből emelt épület téglái közé. Egy olvasmányos és meglehetősen érdekes kitérő az írásbeliség és az ábécék kapcsolatát vizsgálja a demokráciával. Majd továbblép, és a tudományos gondolkodás értelméről, illetve természetéről szólva egy példázaton, a newtoni fizika 20. század elején történt összeomlásán, majd Einstein és Heisenberg világképén továbblendülve világít rá a tudomány lényegi vonására, ami Anaximandrosz korától máig változatlan maradt.
Ez pedig a világjárvány idején különös fényben tündöklik fel. A tudomány zseniális ötletei nem egy jól ismert problémára kitalált új megoldásokból születnek, hanem abból – lásd Karikó Katalin ötletét, amely elhozta az RNS-vakcinákat és még ki tudja, mi mindent még –, hogy félre kell dobni a rossz kérdésfeltevéseket. Ez a problémák újrafogalmazását is jelenti, de nem úgy, hogy mindent elölről kezd, hanem felhasználva a részeredményeket a pillanatnyilag lehetséges legjobb választ adja. Az igazi tudomány egyrészt lázadás minden markáns hit ellen, másrészt kritikus azokkal a dogmatikus gondolkodókkal szemben, akik maguknak vindikálják az igazságot.
A tömegbutítás a koronavírus idején minden eddiginél nagyobb, és ebben a helyzetben tartom igen fontosnak ezt a könyvet, amely filozófiai, történeti, kulturális és tudományos szempontból egyaránt megérdemli az értő olvasót (a fordítás Balázs István munkája). Carlo Rovelli mindenféle tömegbutítással szemben védelmezi a gondolat szabadságát és ez is aláhúzza az „ismeretlen” görög tudós, Anaximandrosz időszerűségét.
CARLO ROVELLI legutóbbi művei: Hét rövid fizikalecke; Az idő rendje; A valóság nem olyan, amilyennek látjuk.
