Apa, ez hogy működik?

2021. 02. 23. | Gyerekeknek

Steve Martin: Hogyan működnek a gépek? | Papp Sándor Zsigmond ajánlója

Ha nem tudod egyből rávágni, hogy mi barnítja meg a kenyeret a pirítóban, hogyan állítja meg a fék az autót, és mégis mitől vágja el a papírt az olló, akkor azonnal szerezz be egy példányt Steve Martin pont neked való könyvéből. A legfontosabb gépekről tudhatsz meg belőle mindent, és így egyből te lehetsz a legokosabb apa/anya a világon!

Scolar, 48 oldal, 4999 Ft

Aki szülő, már tudja, aki még csak tervezi, nem. Mármint azt a tényt, hogy a gyermek születésével előbb vagy utóbb kérdések garmadája zúdul majd rá. Egy brit felmérés szerint a kisebbek naponta átlagosan háromszáz kérdést fogalmaznak meg (a négyéves körüli kislányok tartják e tekintetben a rekordot, ők akár 390-re is feltornázhatják a napi mennyiséget). Leginkább persze az anyák a célpontok, mert az apák rendszerint azzal a bölcsességgel oldják meg a dolgot, hogy: kérdezd inkább anyádat! Így egy rutinosabb anyának évente akár százezer kérdéssel is szembe kell néznie.

És nem is könnyűekkel. Miért nedves a víz? Mért fúj a szél? Miből van az árnyék? Arra én marha büszke vagyok, hogy az egyik örökzöld, tán soha el nem tűnő kérdésre, hogy miért kék az ég, viszonylag koherens és a fizika szempontjából is helytálló választ tudok összekalapálni. Ám ha fiunk van és nem kislányunk, akkor számíthatunk rá, hogy előbb vagy utóbb a környezetében található gépekkel kapcsolatban fog feltenni egyszerűnek tűnő, ám fogas kérdéseket.

Hogyan csinál hideget a hűtő, ha idekint süt a nap? Mi tartja a levegőben azt a nagy gépet? Mi viszi el a kakit a vécéből?

És ilyenkor, ha a jó apa nem akar teljesen leégni a gyermeke előtt (és nincs kéznél anya), akkor bizony régmúlt fizikaórák, félig álmosan nézett Discovery-műsorok mélyéről próbálja előhalászni az olyan válaszokat, amelyekben nincsenek manók és tündérek, illetve nem úgy végződik, hogy: Csak! Vagy: Majd ha iskolába fogsz járni, megtudod! A jó válasz viszont csodákat tud tenni. Nincs jobb érzés, mint amikor az elismerés csillan meg a gyermek szemében: Apa ezt is tudta.

Steve Martin könyve így csak látszólag szól a gyerekeknek. Én például – szégyen ide, szégyen oda – ebből tudtam meg, hogy hogyan is működik a vonalkód-leolvasó. És hála a lépésről lépésre levezetett válasznak, bármikor vissza tudom mondani. (Már alig várom, hogy a boltban rákérdezzen a gyerek.) Persze van benne egy-két olyan kifejezés (áramkör, bináris jel), amely újabb kérdéseket szülhet, és akkor megint jön az elmélyült fejvakarás. A könyv végén szómagyarázat segít abban, hogy ebből (mármint fejvakarásból) egyre kevesebb legyen, persze mindent nem vehettek fel a szótárba, így bizonyos dolgoknak utána kell nézni, de az alapokat kiválóan megteremti.

A legegyszerűbb „gépektől” (olló, mérleg, ajtózár, vécé) haladunk a bonyolultakig, és a végén már a sugárhajtómű, a mobiltelefon, sőt a Nagy Hidronütköztető sem fog ki rajtunk. Vagy nem annyira. Külön boldogság (kis örömökből áll össze a világ), hogy a tűzőgépet is kivesézi (nem beszélve a kenyérpirítóról, minden reggeli kérdésmágneséről), és annak alkatrészeivel is megismerkedünk, olyan borzongató szavak kíséretében, mint tolóelem, barázda, kapocstár, csap. Az én magyarázatom pár nappal korábban, mielőtt Steve Martin családtaggá nem vált volna, még így nézett volna ki: „Hát, van benne az az izé, ami belenyomja abba a kis vacakba, aztán a kis manó összepréseli, a tündér pedig odafogja a papírhoz. Érted már?”

De ugyanilyen elmélyült figyelemmel ragadtam le a mozgólépcsőnél, a szélturbinánál és a mikrofonnál is.

Nem állítom, hogy utóbbinak minden egyes elemét kristálytisztán képes lennék elővezetni ebéd közben (figyelem, az ebéd a lehetséges kérdéscunamik egyik legfőbb előidézője), de a lényegét már igen, és ez is óriási! Hiszen az a világ, amelynek működési alapelveivel tisztában vagyunk, már messze nem annyira ijesztő, nem annyira barátságtalan. És ha viszonylagos magabiztossággal képes vagyok megvilágítani a mikroszkóp rejtélyeit, akkor már nyugodtan anyára bízhatom az olyanokat, hogy mitől rücskös a brokkoli, miért sárga a répa, és miért lesz kásás a hűtőben a paradicsom.

De mitől lett ilyen barna? (FOTÓ: Dreamstime.com)

Martin könyve nemcsak tudatosítja bennünk, hogy milyen sokfajta gép vesz körül bennünket és segíti a mindennapokat, de az általuk hasznosított tudás révén évszázadokat járhatunk be az időben. A még kőbaltákat pattintgató ősembertől eljutunk Celsiusig és Fahrenheitig (őket külön ki is emeli a könyv), akik a hőmérő kifejlesztésében játszottak úttörő szerepet. Kár, hogy több tudós neve nem került említésre, szívesen megnéztük volna, hogy egy-egy korszakalkotó találmányért ki is felel tulajdonképpen. (Rutinos apák az ilyen jellegű kérdésekre is felkészülhetnek egyébként.) Valpuri Kerttula könnyen érthető és játékos illusztrációi és Nyuli Kinga gördülékeny és pontos fordítása szintén csak fokozza az élményt.

Egy szó mint száz: ha Steve Martin könyvének segítségével a napi háromszáz kérdés mellé nem is teszünk egyből háromszáz szabatos választ, de jó néhányat magabiztosan meg tudunk majd oldani. A többinél meg jöhet egy kis varázslat.

További cikkek

Kritika, Irodalom

Nem szabad ötletek

Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról | Révész Sándor kritikája   A legtöbbet emlegetett, mégis a legkevésbé ismerhető költők...

Tudomány

A halál hét arca

Richard Shepherd: A halál hét kora | Papp Sándor Zsigmond ajánlója   Nem könnyű megemészteni, hogy egy napon véget ér az életünk. Ám ahogy...