Az együttélés csodái

2021. 09. 13. | Gyerekeknek

Kiss Judit Ágnes: A csodabogár | Falusi Dóra ajánlója

Egy másik világ – vagy mégsem? A nyolcéves Zsófi nem olyan, mint a többiek. Legalábbis kívülről. Azonban ő is ugyanúgy vágyik barátokra és szeret játszani, mint bárki más. Akkor mi a baj? Kiss Judit Ágnes könyve kényes társadalmi problémára tapint rá nagyon határozottan: a gyerekek körében egyre nagyobb problémát jelent a kirekesztés.

Végtaghiányos gyerekek nem igazán szerepelnek sem mesékben, sem regényekben. Persze lehet azt mondani, hogy talán azért, mert az életben is ritkán találkozunk velük. Főként nem az óvodákban, iskolákban. Így aztán nem igazán épülhettek be fontos szereplőként a mesék világába, de hát tűzokádó sárkánnyal és beszélő állatokkal sem gyakran futunk össze a mindennapokban. És persze lehet hivatkozni arra is, hogy rengeteg mese foglalkozik már a mássággal, csak épp szimbolikus módon.

Ki ne érzékenyült volna el Móra Ferenc Bicebócájának történetén, vagy ha a legkisebbekre gondolunk, melyik gyerek ne sajnálná Andersen rút kiskacsáját, vagy fújná kívülről Csukás István egyfejűje, vagyis Süsü dalát, és ne ismerné Lázár Ervin négyszögletű kerekerdőjének minden szereplőjét, akik közül egyik sem „normális”, sőt magát az életterüket is a kirekesztettségük hívta életre. Zalka Csenge Virág a világ minden tájáról gyűjtött össze olyan meséket, amelyekben a szereplők mindenféle szempontból kilógnak a sorból, erről bővebben itt írtunk.

Ám minden szépirodalmi érték ellenére a gyerekek körében egyre jobban terjed a zaklatás jelensége, miszerint valakit csúfolnak, kiközösítenek, bántanak tettekkel és/vagy szavakkal. Sokan mennek félve az iskolába, mert testi vagy lelki másságukat a közösség nem fogadja el, ők pedig nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak kiállni magukért. Így van ez a végtaghiányos gyermekekkel is.

Nehezen állnak ki magukért (FOTÓK: Dreamstime.com)

Szerencsére Kiss Judit Ágnes nem törődött semmilyen sztereotípiával, hanem gondolt egyet, és egyenesen főszereplőnek tette meg a másodikos Zsófit, aki az egyik végtagján alkar nélkül született. A csodabogár című, kisiskolásoknak szóló könyv félig regény, félig mese. Regény, mert a fent említett mesékkel ellentétben már messze nem csupán szimbolikusan mutatja be, hogy milyen érzés utálni az iskolát a cikiző osztálytársak és a problémát nem, vagy nem megfelelően kezelő tanárok miatt. Vagy milyen érzés folyamatosan egy másik galaxisba vágyni, hátha akkor nem veszekednek többet a szülők. Kiss Judit pontosan, ugyanakkor plasztikus gyereknyelven mondja el, hogy miként esik az, amikor csúfolnak vagy átnéznek valakin.

Ugyanakkor mese is, hiszen Csodabogár nagyon is létezik, sőt segíteni is tud annak, aki menthetetlenül magányosnak érzi magát. Mint például Zsófi. Nem csak arról van szó, hogy milyen egy (és egy fél) kézzel labdázni vagy cipőfűzőt bekötni. Mindezeket különben egyedül is meg tudja csinálni. Sokkal inkább arról, hogy hiába ő a leggyorsabb futó az osztályban, a bántásokba és az egyedüllétbe még így is bele lehet betegedni. Csodabogár furábbnál furább tanácsainak köszönhetően azonban rájön, hogy neki is elő kell bújnia a csigaházából, és nyitnia kell a társai felé még akkor is, ha fél a visszautasítástól. És még akkor is, ha lesz olyan, aki továbbra is csúfolni fogja.

Az egyedüllétbe bele lehet betegedni

Ahogyan azt Barbara Coloroso megfogalmazza a Bullying című könyvében, a puszta szemlélődők vannak többségben egy-egy ilyen helyzetben, tehát azok, akik a passzivitásukkal legitimizálják a bántó dolgokat. (Az angol cím ellenére a könyv magyar nyelven is több kiadást megért már, és hasznos segítséget tud nyújtani mind a szülőknek, mind a tanároknak a megelőzésben és a kezelésében egyaránt.) A kifejezésnek sajnos még nincs magyar megfelelője, ennyiben nehezebb megértetnünk a gyerekeinkkel, hogy milyen nagy jelentősége van ennek a témának.

Kiss Juditnak A csodabogárban sikerül ezt a kényes témát úgy bemutatnia, hogy közben senki felett nem tör pálcát. Radnóti Blanka illusztrátor kifejező rajzai pedig hozzásegítenek az érzékeny téma feldolgozásához.

A történet Zsófi érzéseire koncentrál, az ő gondolatait halljuk és az ő mindennapjait látjuk, amelyekben egyáltalán nem okoz számára gondot a veleszületett testi fogyatékosság. A félénkség, az önbizalomhiány és a meg nem értettség viszont annál inkább.

A csodabogár sokkal többet árul el korunk iskolai közösségéről, mint azt a fülszöveg sejteti. Ahogyan azt a könyv szép átfedésekkel érzékelteti, a kirekesztés nem válogat. A testi fogyatékossággal élőkre hívja fel a figyelmet, ám a másság nem korlátozódik rájuk – a könyvben sem. Épp ezért ajánljuk mindenkinek. Azoknak is, akik nehezen illeszkednek be az iskolai közösségbe, és azoknak is, akiknek megy, mint a karikacsapás. Hogy az örömteli együttéléshez ne csodákra legyen szükség.

KISS JUDIT ÁGNES legutóbbi művei: Zsálya hercegnő és az öregnek hitt herceg; A tündérkeresztanya; Bűbájoskönyv.

További cikkek

Kritika, Irodalom

Nem szabad ötletek

Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról | Révész Sándor kritikája   A legtöbbet emlegetett, mégis a legkevésbé ismerhető költők...

Tudomány

A halál hét arca

Richard Shepherd: A halál hét kora | Papp Sándor Zsigmond ajánlója   Nem könnyű megemészteni, hogy egy napon véget ér az életünk. Ám ahogy...