Dorsey–Sherer–Okun–Bloem: Küzdelem a Parkinson-kór ellen | Falusi Dóra ajánlója
A járvány fogalmával csak igen körültekintően jellemezhetünk betegségeket, négy neurológusprofesszor azonban pontosan ezzel írta le a Parkinson-kórt. Könyvükben megkongatják a vészharangot: ne tévesszen meg senkit a most még világviszonylatban alacsonynak mondható betegszám. Ez az „egyedülálló módon emberi betegség” olyan progresszív módon terjed, hogy a jövőben könnyen az AIDS felfutásához hasonló utat fog bejárni. Jó hír, hogy már most tehetünk ellene.
A Küzdelem a Parkinson-kór ellen egy átfogó, a legújabb kutatási eredményeket közérthetően bemutató ismeretterjesztő könyv, amelyet mindenkinek érdemes lenne elolvasni. (A fordítás Kovács Zsuzsa, a szerkesztés Barsi Nikoletta munkája, a szaklektorként pedig Csomai Zita dolgozott a könyvön.) Sokszor ugyanis nem is sejtjük, hogy a környezetünkben előforduló vegyi anyagok miatt milyen veszélyeknek vagyunk kitéve. Főleg olyankor nem gondolunk bele ebbe, ha ezeket nem közvetlenül a háztartásunkban használjuk fel, hanem a különböző vegyszerekkel kezelt földeken termő élelmiszereken keresztül jutnak be a szervezetünkbe.
A könyv szerzői, Ray Dorsey, Todd Sherer, Michael S. Okun és Bastiaan R. Bloem amerikai neurológusprofesszorok, a Parkinson-kórral foglalkozó intézetek létrehozói, igazgatói, szaklapok főszerkesztői. A nevük nekünk nem mond túl sokat, talán épp ezért is vették nagyon komolyan az olvasók bizalmál. Ennek kapcsán érdemes kiemelni a könyv zárófejezetét. A rövid bemutatkozás mellett a Közzétételi nyilatkozatok című részben kendőzetlenül írnak arról, hogy tudományos kutatómunkájuk milyen mértékben függ a finanszírozó támogatóktól, illetve szervezetektől.
A könyv megírása során viszont tudatosan figyeltek arra, hogy minél objektívebb képet alkossanak a betegségről, de az átláthatóság érdekében ebben a fejezetben felsorolják azon intézmények, csoportok nevét, amelyekkel 2017 óta kapcsolatban állnak. Az elért eredményeik mellett ez a példaértékű „bevállalás” is a hitelesség záloga, és ezen már csak emelni tud, hogy a könyv értékesítéséből származó nettó bevételt a Parkinson-kór elleni küzdelemre fordítják. Elhivatott csapatmunka eredménye tehát a kötet.
Már a bevezetőben felhívják a figyelmet arra, hogy a cselekvőképtelenséget okozó betegségek számának növekedésében világszerte toronymagasan vezet a Parkinson-kór, megelőzve az Alzheimert is. 1990 és 2015 között az ebben szenvedők száma megkétszereződött: 2,6 millióról 6,3 millióra nőtt, és ez a szám 2040-re eléri a 13 milliót. Magyarországon – a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának adatai szerint – jelenleg 20-30 ezer beteget regisztráltak, a növekedés azonban nálunk is folyamatos. Egy igencsak progresszív betegséggel állunk tehát szemben.
„Hogyan jutottunk el idáig?” teszik fel a kérdést a szerzők. A könyv első része a betegség kialakulásának történetét mutatja be. Bár hasonló tünetegyüttest már az ókori görögök is lejegyeztek, elsőként James Parkinson diagnosztizálta 1817-ben. A következő fontos lépés az 1950-es évekig váratott magára, amikor is Arvid Carlsson felismerte és kutatni kezdte a dopamin jelentőségét. Mivel ez az anyag neurotranszmitter, vagyis az idegsejtek kommunikálását segíti elő, ennek hiánya kardinális jelentőségű a Parkinson-kór esetében, amelynek tünetei között jellemzően a remegés, lassú mozdulatok, merevség és egyensúlyproblémák szerepelnek. A nem-motoros tünetek között szaglásvesztés, székrekedés, alvási nehézségek és a depresszió jelentkezik leggyakrabban.
Azonban – ahogy az a második részből kiderül – a betegség csak részben genetikai eredetű. Kialakulásában a környezeti tényezők egyre jelentősebb szerepet játszanak.
„Sürgősen be kellene tiltani bizonyos növényvédő szereket a kockázat csökkentése érdekében”, emelik ki a szerzők már a fejezet első mondatában.
A Parkinson-kór előfordulási aránya Nebraskától Franciaországig hatványozottan magasabb a mezőgazdasági területeken élők között, mint egy nagyváros körzetében. Bár a növényvédő szerekben „fürdetett” zöldségeknek és gyümölcsöknek köszönhetően a városlakók körében is dinamikusan növekszik.
James Parkinson (1755–1824)
Az iparosodás, a különböző vegyi kemikáliák (például a növényvédő- és kártevők elleni szerek) szennyezik a talajvizet, a tejet, a gabonát, a levegőt, ugyanakkor a modern élet mindennapjainak megkerülhetetlen részei. „Számos degeneratív és ember alkotta betegség a szüleink és a nagyszüleink által létrehozott környezetet tükrözi. […] A tudománynak köszönhetően most már kiigazíthatjuk a saját magunk és az őseink által korábban elkövetett hibákat.”
Az, hogy a termőföldjeinket és haszonállatainkat miként gondozzuk, vagy hogy mi magunk mit eszünk, nemcsak a saját, de a következő generációk életére is kihat. A könyv igen részletesen mutatja be, hogy mennyi mindent tehetünk mi magunk az egészségünk megőrzése érdekében. Bár a betegségre még nem létezik gyógymód, és idővel a tünetek visszafordíthatatlanul elhatalmasodnak a betegen, hatalmas terhet róva ezzel az egyénre és a környezetére, a Parkinson-kór több aspektusa is kezelhető. A könyv segítségével megtehetünk mindent, hogy megelőzzük, ha pedig már kialakult, akkor megismerhetjük azokat a módszereket, amelyek lassítják a folyamatot.
