Kondor Vilmos: Második magyar köztársaság | Benedek Szabolcs kritikája
Magyarország nem a vesztesek között volt a második világháborúban? Koncertet adott Pesten a Beatles 1966-ban? Bibó István lett a főváros polgármestere? Mindez lehetséges egy alternatív magyar valóságban, ahol csak a bűn, a gyilkosság a régi. Kondor Vilmos új regénye most is tartogat izgalmakat.
Open Books, 578 oldal, 4999 Ft
Két és fél évvel ezelőtt, a centenárium kapcsán írtam egy esszét valamelyik folyóiratnak arról, hogy amennyiben 1944 őszén sikerült volna kiugrani a világháborúból, elképzelhető, hogy ma nem beszélnénk Trianonról. Ugyanis ebben az esetben akár még az is megtörténhetett volna, hogy a szövetségesek érvényesnek tartják a bécsi döntéseket, és Magyarországnál maradhatott volna a Felvidék déli és Erdély északi része, enyhítve az 1920-as békediktátum traumáját. Hangsúlyozom: akár – hiszen tudjuk jól, hogy a bécsi döntnökök annak idején könyörtelenül benyújtották a számlát, a részleges revízió volt az egyik ára Magyarország hadba lépésének.
Abban is van valami sors- és kényszerűség (beleértve a körülményeket és bizonyos személyes felelősségeket), hogy a túl sokáig halogatott kiugrás végül nem sikerült, és a király nélküli királyság vesztesként fejezte be a világháborút. Egyébként pedig egy régi axióma szerint a történelem nem ismeri, a történettudomány meg nem szereti a „mi történt volna, ha” jellegű felvetéseket. A história ugyanis ok-okozati láncolatok sorozata, és amennyiben például a futárszolgálatot teljesítő Széchenyit eltalálja egy francia lövedék a lipcsei csatában, az korántsem jelentette volna azt, hogy elmarad a reformkor és utána a forradalom.
A pillangóhatás viszont a történelemben is érvényesül, és ha a tudomány nem is, az irodalom attól még kedveli azokat a dramaturgiai elágazásokat, amikor eldől, hogy a sztori merre halad tovább. Az alternatív történelmet megjelenítő fikciós művek sajátos specifikumok a történelmi regények és a sci-fik metszéspontjában, talán ezért is népszerűek. Nem egy foglalkozik például azzal, hogy milyen világ lett volna, amennyiben a Harmadik Birodalom megnyeri a világháborút. Kondor Vilmos új regényében viszont Németország változatlanul vesztes, Magyarország ellenben a győztesek oldalára került, mert 1944-ben sikerült véghez vinnie az említett kiugrást. Mégpedig a népszerű és snájdig Nicky, azaz ifjabb Horthy Miklós aktív szerepvállalásával, aki aztán a második Magyar Köztársaságnak lesz az elnöke.
Igaz, ebben az alternatív világban visszaállították a trianoni határokat. Viszont vannak traumák, amelyek egy elképzelt, jobb világban is velünk maradnak.
Kondor Vilmos egy évtizeddel ezelőtt, a Budapest-sorozattal vált ismertté és népszerűvé, nagyban hozzá, avagy hozzá is kötik a magyar krimiirodalom megújulását, illetve újbóli népszerűvé válását. Nekem a következő, a Szent Korona 19–20. századi történetére épülő regénysorozata már nem annyira jött be, a sztorikat időnként vontatottnak és körülményesnek éreztem, és a nyelvből is hiányzott a Budapest-regényekben megszokott szikár elevenség. Ezért is örültem, hogy a Második magyar köztársaságban mintha a régi Kondorral találkoztam volna megint: mind a hangütés, mind a mondatok, mind a történetvezetés a kezdeti korszak lendületét idézi. Beleértve azt is, hogy a főszereplő, egyben egyes szám első személyben megszólaló elbeszélő, Nemes Albert nyomozó bizonyos vonásaiban és megnyilvánulásaiban a Budapest-sorozat Gordon Zsigmondjára emlékeztet.
A sztori 1966 júniusának végén kezdődik, a Beatles budapesti koncertjének napján, nem sokkal az angliai labdarúgó-világbajnokság kezdete előtt, amely tornán a latolgatások szerint a magyar válogatott éremesélyesként fog pályára lépni. (Igaz, a narrátor és a többi szereplő időnként mintha nem tudnák, hogy vb vagy Eb lesz-e Angliában, hol így, hol úgy emlegetik.) Ez persze tényleg már az alternatív valóság, hiszen a Beatles soha nem lépett fel Budapesten. Hozzánk legközelebb éppenséggel Münchenben, azaz Nyugat-Németországban jártak, ahonnan a regénybeli események szerint európai turnéjának utolsó állomásaként érkeztek Magyarországra. (Hogy még alternatívabbak legyünk, a Beatles a könyvben Budapestről Londonba repül, nem pedig a Távol-Keletre, ahogy a valóságban tette az NSZK-beli turné után. És a valójában csak augusztusban piacra dobott Eleanor Rigby című dal is szóba kerül 1966 kora nyarának alternatív Budapestjén.)
De mivel alternatív történelmi krimi se létezhet áldozat nélkül, a koncert majdnem elmarad, miután meggyilkolják a zenekar egyik technikusát. Szerencsére Kádár János rendőrfőkapitány tudja, hogy ez egy 1956-hoz hasonló társadalmi robbanással járna, ezért intézkedik, hogy a gyilkosság ellenére tartsák meg a show-t. Én viszont innen üzenem a Nemzeti Stadion méltatlankodó igazgatójának, hogy a Beatles nem azért tartott félórás koncerteket, mert nagyképűek, hanem azért, mert akkoriban ennyit bírtak a gyorsan melegedő erősítők. Ezt neki tudnia illene, még egy alternatív valóságban is.
Az áldozat nem mellesleg ugyancsak liverpooli lakos, mint a négy gombafejű eredetileg, valamint a nyomozás miatt Budapestre érkező, skót származású brit rendőr is. Mi több, az említett technikus, amíg élt, és éppen nem a banda turnéin segédkezett, a Penny Lane-en lakott – arról viszont nincs szó, hogy ebben az alternatív világban esetleg az ő emlékére is meg fogja hamarosan írni Paul McCartney az azonos című dalt. Mint ahogy sokáig azt se tudjuk, hogy mi történt ezen a (borítószövegből kölcsönözve) „sosemvolt” és „titkon vágyott” Magyarországon 1956-ban, és melyik szereplőnek miféle szerepe volt benne.
Kondor megint abban erős, mint a Budapest-sorozat esetében: a részletgazdag miliő lépcsőről lépcsőre történő felépítésében, a háttér pontos és alapos fölrajzolásában, amelynek során szépen kibomlik a regényvilág.
Amelyben Bajcsy-Zsilinszky Endre a miniszterelnök, Bibó István Budapest főpolgármestere, Szentkuthy Miklósnak Nobel-díja van, Radnóti Miklós él és Galgóczi Erzsébetnek sem kell a magánéletét rejtegetnie, mivel a szabad, független és demokratikus (nem mellesleg semleges és el nem kötelezett) Magyarországon semmilyen módon nem üldözik a melegeket. (Ellentétben Nagy-Britanniával, ahol a homoszexuális kapcsolat létesítése még a hatvanas években is bűncselekménynek számított.)
Ebben a megálmodott világban szintén a Beatles, a Rolling Stones és a Who a legnépszerűbb angol popegyüttesek, a sorban mellettük viszont a Kinks helyett a Kings következik – akár véletlen, akár szándékos a betűcsere, nem föltétlenül őrült beszéd, van benne rendszer. És még sorolhatnánk az olyan apró utalásokat is, hogy például egy helyütt szóba kerül Edward angol király. Tényleg, mi lett volna, ha ő nem szeret bele egy elvált amerikai nőbe, és nem mond le a trónról, hanem Hitler-szimpatizánsként marad a brit trónon? Akkor milyen irányba fordult volna a globális alternatív valóság?
A krimiszál szokványos, legalábbis a Kondortól megszokott minőséget tekintve: magabiztosan, profin és nagy rutinnal teríti elénk a bűnesetet és az elkövetők utáni nyomozás kacskaringós menetét.
Bár a Második magyar köztársaság íróját elsősorban sikeres krimiszerzőként emlegetjük, ennek a regényének mégsem a bűnügyi szál az igazi erőssége. Hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy utóbbival baj lenne. Minden a helyén van: jampecek, kikötői csempészek, a COCOM-lista kijátszása stb. Míg a Budapest-sorozat a noir világát idézte meg, addig most mintha egy korai Bond-film kockái peregnének az új Kondor-regény lapjain. Mondjuk kevesebb akcióval.
Ugyanakkor a sötét lebujok, a szexbarlangok, az akadékoskodó rendőrfőnökök, a nyomozás fordulatai és a múlt feledni vágyott titkainak felgöngyölítése szintúgy egy vérbeli krimi elemei, különösen, ha a műfaj hard-boiledként emlegetett ágáról van szó. (A regénynek van egyébként egy másik, ugyancsak egyes szám első személyben elbeszélt szála, ez kidolgozatlanabb és csiszolatlanabb a fő csapásnál, viszont annak megértéséhez és a következtetések levonásához fontos támpontokkal szolgál. Ehelyütt kell megemlítenem a szerzői utószót, amely megint csak módosít bizonyos regénybeli események fénytörésén.)
Kondor ezúttal nem újítja meg a magyar krimit, inkább jól bevált, működő sémákat használ, a bűnügyi vonal tekintetében kockázatok és mellékhatások nélkül követi a járatlan helyett a járt utat.
Közben viszont aprólékos műgonddal fölépít egy másik Magyarországot, és hihetően megmutatja, hogy mi lett volna, ha bizonyos helyzetekben számunkra kedvező módon alakult volna a történelem. (Beleértve az 1954-es világbajnokságot, amelyet Kondor világában természetesen megnyert a magyar csapat.) Alternatív történelem ide vagy oda, annak levezetése, hogy amennyiben bizonyos fordulópontoknál sikerül jó döntéseket hoznunk és olyan lépéseket tennünk, amelyek nyomán nem a vesztesek térfelén találjuk magunkat, nem tanulságok nélkül való. Ám az is a regény tanulságai közé tartozik, hogy egy szép, új világban sem minden fenékig tejfél. A múltbéli bűnök pedig bármikor, bármilyen valóságban arcul csaphatnak bennünket és másokat is.
KONDOR VILMOS legutóbbi művei: A budapesti gengszter; A korona ügynöke; A haldokló részvényes.
