Grecsó Krisztián: Belefér egy pici szívbe | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
Vigaszág és Quimby, babanapló és égig érő zenebona. Ennél pontosabban nem is foglalhatnám össze Grecsó Krisztián első gyermekverskötetét, amelyen időnként én nevettem hangosabban a hatévesemnél. Mert bizony igen szoros verseny dúlt kettőnk között!
Hát ki ne tudná, hogy mennyire felforgatja ez ember életét egy pár kilós eleven lény (lány), aki sosem akkor sír, amikor szeretnénk, nem törölget el maga után, és úgy általában tesz a mi kis kényelmes felnőtt életünkre. Egy ideig bírjuk szeretettel, emberfeletti türelemmel, aztán csak némán szentségelünk hajnali kettőkor, miközben megtanulunk állva aludni. Ám ahol a szükség, ott a segítség: amikor már minden kötél szakadna, hirtelen kibújik belőlünk a költő. Mondókákat, rímeket farag, zenél, cseng, tombol, és lassan a világ is táncra perdül.
Kábé ez történik Grecsó Krisztián első gyermekverskötetében.
Az Éhesebb, mint hét kaszás című fejezet (versciklust azért nem mondanék) szinte babanaplóként is felfogható. Akinek még nincs gyermeke, illetve csak a tervezési szakaszban andalog, azt tanácsolom, hogy kezdje ezzel. Semmi Bóbita, meg Altató. Hideg mélyvíz. Tessék: „Fél hatkor, ha felkelek, / Sikítok és berregek, / Kuvikkolok, jajgatok, / Csak azért, hogy halljatok.” De nem csak az éjszakás Hanna bukkan fel itt, hanem a nappalos, a betegeskedő, az apa nyakában tovasuhanó, és a reggelizős-ebédelős Hanna is. Bocsánat: az önmagát leköpő, lehányó „apró palánta”. Feketeöves szülők ezen már olyan rutinnal nevetnek, hogy a gyermek sem érti.
Azt persze tudjuk, hogy gyermekvers játékosság nélkül olyan, mint a szombat esti buli csajok nélkül, ám Grecsó itt is képes szintet ugrani. Amikor például a Hungária, Cserháti Zsuzsa vagy épp a Quimby örökzöldjeinek dallamára komponál egyszerű élethelyzeteket. Én azt hittem, hogy a többször újrahasznosított Most múlik pontosan című slágerben már nem maradt semmi kakaó, aztán jobban nevettem, mint a saját gyermekem, amikor a nagyilátogatás eseményei csúsztak rá az ismert dalamra. Dúdolják csak nyugodtan: „Horgolgat szorgosan / Kötöget csendesen, / Ha nincsen hétvége, / Nincsen zaj nagyinál / Semmi sem.” Vagy Cserhátit megidézve egy állatkerti látogatás ürügyén: „Lóg a makimajom / Csókot csenne”. (Megfejtés: Kicsi, gyere velem rózsát szedni)
A Se füle, se farka fejezet (juszt sem mondok ciklust) egész biztos nagy kedvenc lesz otthon, hiszen csupa zengés, bongás, mindenhonnan feltörő dallam, ritmikus mondóka, amelyek percek alatt bekúsznak a fülünkbe. És még az sem baj, ha egy kukkot sem értünk belőle, hiszen épp ez benne a poén. „Ala-bala bam-busz, bilicke-bilicke, / Spiritusz, pacitusz, bucóra-kibicre.” De hát nem épp ott kezdődik a gyermeki lét, hogy nem keresünk görcsösen értelmet a szavakban, hanem hagyjuk, hogy vigyenek, sodorjanak? Ez a fejezet meg is teszi, csak győzzünk fogódzkodni a nagy hömpölygésben. Aki pedig még ennél is tovább lépne, azoknak ott a Fogsor a zárójelbe tett instrukciókkal!
A felnőttek sem maradnak ki a buliból, hiszen vannak olyan sorok és szavak, amelyekhez bizony kell némi háttérinfó. A kedvenc sorom: „Ha a rigó útnak ered, / Csöndes lesz a bulinegyed.” Viszont volt, ami kifogott rajtam, amikor az én hatévesem rákérdezett a versben szereplő rímpoénokra. Apa, mi az a zigóta? És a perpétum mobile? Vagy a vigaszág? Hát a vigaszág az, kezdtem, és éreztem, hogy lassan leizzadok, amikor egy sportoló, vagy igazából bárki, szóval, amikor nem nyerünk egyből, és akkor…
Voltak hát pillanatok (az izzadáson kívül), amikor jobban nevettem a gyereknél is („A csivava nem Csubakka”), végén már rám is szólt: Apa, ez nem a te könyved. Hát, erre nehéz mit mondani.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a humor, a játékosság mellett Grecsó még az érzelmek húrjaihoz is ért. Nagymamák és anyukák a címadó verssel kezdjék (mi minden fér bele egy pici szívbe), de ne hagyják ki a Miből van a szeretet? című alapvetést sem. A hatás garantált. Azt már be sem merem vallani, hogy egy kicsit én is meginogtam a Tudóskáknál: „Apa szíve lyukas zokni, / Csak ő tudja befoltozni. / De hogyan lehetne ott luk? / Apa szívét sosem mossuk!” És persze arra is meg kell találnunk a magunk válaszát, hogy: „Aki megnő, az mindig nagy, / Vagy egy kicsit kicsi marad.”
Grecsó Krisztián kötete egyrészt észrevétlen bevezetés a szépirodalomba (nagyon sok csatlakozási pontot fedezhetünk fel kortársakhoz és klasszikusokhoz), ugyanakkor féktelen bulinegyed és zenebona, ahová az érzelmeket is meghívták. A szövegeket Baranyai (b) András rajzai teszik még színesebbé és gazdagabbá.
GRECSÓ KRISZTIÁN legutóbbi művei: Magamról többet; Vera; Harminc év napsütés
