Disney – Első enciklopédiám | Falusi Dóra ajánlója
Melyik a forróbb: a villám vagy a Nap? Élnek-e madarak a föld alatt? Ha nem vágjuk rá azonnal a válaszokat, akkor jó ha kéznél van a Disney óvodásoknak és kisiskolásoknak (is) szóló enciklopédiája.
Amikor megkaptam az első, színes képekkel teli Guinness enciklopédiámat, még nem volt NatGeo Wild vagy Animal Planet csatorna a tévében, úgyhogy kis túlzással minden újdonságnak számított, amit benne olvastam. Ma már egy gyerek valószínűleg hamarabb találkozik a képernyő előtt ülve a természeti jelenségek magyarázatával vagy a vadállatok mindennapjainak részleteivel.
A Disney által megálmodott Első enciklopédiámat mégis jó szívvel tudom ajánlani, és még csak nem is nosztalgiából. Persze az lenne az ideális, ha otthon bármikor, amikor csak akarjuk, átbeszélhetnénk a világ nagy kérdéseit, de ez a napi rutin mellett gyakran a legjobb szándékkal se jön össze. Pedig a kisfiúnk nyitott és kíváncsi természetű gyerek, jellemzően sokkal több minden érdekli, és sokkal több kérdést tesz fel, mint amire válaszolni tudnánk neki.
A Disney enciklopédiájának három nagy témaköre az állatok, a természet és a Föld.
A benne található 250 igényes természetfotót pedig egy okos ötlettel még figyelemfelkeltőbbé tették: mindegyiket összekapcsolták a hozzá illő Disney-mesefigurával.
Például a Jéghercegnővel a havat, Pizsivel és Némóval a delfineket (mivel ők is családokban élnek), A kis hableányból megismert Sebastiannal a rákot vagy Pinokkióval a fát. Ők és társaik minden oldalon felbukkannak, ez pedig már elég nyomós indok arra, hogy a gyerek végiglapozza – és ha már ott van, leragadjon a Föld világűrből fotózott látványánál.
A mesefigurák tehát könnyedén ráirányítják már az óvodások figyelmét is arra, hogy egy állat vagy természeti jelenség miként fest vagy hogyan alakul ki a valóságban. Azonban egy ifjú olvasó is remekül elmerülhet benne, mert egyedül is izgalmas felütni az igényesen illusztrált könyvet: minden fogalomhoz 4-6 könnyen értelmezhető rövid leírás és ugyanennyi színes kép tartozik.
A könyv mind struktúrájában, mind a szövegek stílusában is eltalálja a gyerekek befogadókészségét. Minden képet megmagyaráz két-három mondattal, például: „A nyulak hátsó lábaikkal dobolnak, így jelzik társaiknak a veszélyt” vagy: „Noha az égen kicsinek látszik, a Nap sokkal nagyobb, mint a Föld. Valójában körülbelül egymilliószor nagyobb. Ha a Föld gombostűfejnyi lenne, a Nap akkora lenne, mint egy focilabda.” Vagy amivel nekem is újat mondott: „A csótányok szívós rovarok. Élelem nélkül egy hónapig is elvannak, és körülbelül egy hétig fej nélkül is képesek életben maradni.” Nem mondom, hogy másképp tekintek rájuk ezután, de az biztos, hogy elgondolkodtatott.
Úgyhogy felnőttként is bátran olvasgathatunk fel belőle a kisebbeknek, már csak azért is, mert biztos lesz benne olyan részlet, amit mi sem tudtunk (legalábbis elsőre nem találnánk el). Például hány kilométert halad a Föld másodpercenként, vagy hogy melyik a forróbb: a villám vagy a Nap, és vajon mennyit képes nőni a bambusz egy nap alatt? Csupa érdekesség, ami a világ hétköznapi csodáit még különlegesebbé teheti a szemü(n)kben.
A könyv olvasása könnyedén válik egy igazi lapozgatós, játszva tanulós élménnyé, amelyhez gyakran vissza lehet térni, mivel egy kisgyerek mindig talál benne az életkorának megfelelő újdonságokat. Ami után jó eséllyel még több kérdést tesz majd fel.
