Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
Nem is értem, hogy nem jutott hamarabb eszünkbe a logikus kérdés: vajon milyen gyermek lehetett a nagypocakú, fehér szakállas Télapó. Hiszen ő is felnőtt valahogy, neki is voltak szülei, és valahogy csak szert tett a varázserejére. A brit Matt Haiget addig nyaggatta a kisfia a kérdéssel, amíg meg nem írta az eredettörténetet. A Netflix meg filmet forgatott belőle.
A jó műveket jó kérdések hívják életre. Meg főként az, ha azt a kérdést jó sokszor fel is teszik. El tudom képzelni, hogy az angol Matt Haignek hányszor szegezhette neki a hatéves gyermeke: Apa, a Télapó milyen gyerek volt? Amilyen logikus a kérdés, olyan nehéz megválaszolni. Hiszen a fáradhatatlan öreget mindenki pocakosan, hosszú fehér szakállal ismeri, és nem nagyon jut eszünkbe gyerekként elképzelni a tejbegríz fölött. Meg egyáltalán: kik voltak a szülei? Hogyan lett belőle a világ gyermekeit megajándékozó mesebeli lény? Önként vállalta a feladatot, vagy más kényszerítette rá? És hogyan lett varázsereje?
Lám, egy kérdés máris százat szül, de Haiget szerencsére nem olyan fából faragták, hogy megrettenne egy ilyen feladattól, így ő is elkezdte gombolyítani a maga meséjét egy Nikolas nevű kisfiúról, aki valahol a messzi Finnországban élt kedvenc kisegerével és favágó édesapjával, akinek elmaradhatatlan ruhadarabja egy piros sapka. Mivel a kisfiú karácsonykor született, az édesapja Karácsonynak becézi. Amikor a történet elkezdődik, Nikolas édesanyja már nem él, egy medve elől menekülve lelte halálát, így ketten maradtak, s bizony nem vetette fel őket a pénz. Nikolas eddig összesen kétszer kapott ajándékot karácsonyra, egyszer egy szánkót, illetve az édesanyjától egy tarlórépából farigcsált babát, mert a boltban kapható játékokat nem engedhetik meg maguknak.
Az erdőben élnek egy viskóban, „Finnország második legkisebb házában, ami egyetlen szobából áll”, ám mégis boldogan. Egy nap azonban történik valami, amely események lavináját indítja el: a favágót felkeresi Anders, a vadász egy különös megbízatással, amely nem kevés pénzzel, szinte már gazdagsággal kecsegtet. Frederick király tizenkétezer rubelt fizet annak, aki a Messzi Északon megtalálja a híres Koboldfalvát, és bizonyítékot hoz a koboldok létezésére.
Nosza, Joel és hat társa fel is kerekedik, hogy a zord Lappföld felé vegye az útját, a kisfiút pedig Karolina nénire, a nővérére bízza, akinél kiállhatatlanabb figura aligha akad az egész mesebirodalomban. Nem csoda, ha egy idő után Nikolasnak elege lesz a néni komiszságából és ő maga is útra kel Mikával, az egérrel, hogy szerencsét próbáljon. Egy anyókától még egy térképet is kap, amely a Messzi Északra vezető utat mutatja.
És ezzel kezdetét is veszi a kalandok sora, mikor is Nikolas megismerkedik Villámmal, a repülő rénszarvassal, rábukkan Koboldfalvára, ahol a mesékkel ellentétben cseppet sem barátságosak a lakók, már páctáncot sem járnak, és ami a legfőbb: nem szeretik az embereket. Megtudja, hogy mi az a daruháj, és miért kell vele nagyon vigyázni, találkozunk trollokkal is, akik amilyen nagyok, olyan bugyuták, illetve megismerkedünk az Igazmondó Glimpivel, aki – amint a neve is mutatja – képtelen hazudni. A kalandok és viszontagságok legvégén pedig Nicolasban szinte észrevétlenül megszületik Karácsony apó.
A meseregényből a Netflix látványos filmet forgatott, ami épp a látványosság miatt elég sok helyen tér el a regénytől. Például magát a történetet Ruth néni meséli el napjainkban három gyermeknek, akik szintén az édesanyjuk nélkül maradtak karácsonykor, ráadásul még az édesapjuknak is dolgoznia kell. Az öreg nénit nem túlságosan kedvelik a gyermekek, ám a mese elvarázsolja őket, hogy aztán egyéb varázslatok is történjenek. Sajnos a filmverzió többször is enged az áradó giccs kényszerének, és túlbuzogja a történetet, ami a könyvben sokkal puritánabb és kedvesebb, bár egy-két tanulság itt is kissé szájbarágós, de még elfogadhatóan. Ráadásul Chris Mould ceruzarajzai sokkal karcosabb, bár még mindig bájos világot festenek elénk, mint a film néhol émelygős tökéletessége.
A magyar olvasók előtt már nem ismeretlen Matt Haig, akinek számos díjnyertes felnőtt- és ifjúsági regényét huszonkilenc nyelvre fordították le (jelen kötet Magyari Andrea munkája), sokkal jobb arányérzékkel rendelkezik, és mindig kitalál valamit, mielőtt a történet szentimentalizmusba vagy cukros fordulatokba torkollna (bár elég sok szó esik a mézeskalácsokról). Így aztán A fiú, akit Karácsonynak hívnak szórakoztató eredettörténet, amely ügyesen indokol meg mindent a Télapó legendájában attól kezdve, hogy miért hord piros sipkát és miért szereti megajándékozni a fél világot szentestén. Érdemes a könyvvel kezdeni!
MATT HAIG legutóbbi művei: Éjfél Könyvtár; Az Igazmondó Glimpi; Ha megáll az idő.
