Idén nem rontjuk el!

Zágoni Balázs: Karácsonyi kitérő | Papp Sándor Zsigmond ajánlója

Olyan sokféleképpen el lehet rontani a karácsonyt. Például azzal, hogy nem tartjuk be a tavalyi fogadalmunkat, miszerint idén időben kezdjük el az előkészületeket. De Emma szeleburdi nagycsaládja Zágoni Balázs kisregényében legyőzi az összes akadályt, kikerüli a buktatókat, és olyan szeretetteljes ünneppel ajándékozza meg magát, amit sokáig nem fogunk elfelejteni.

Hányszor fogadtuk már meg, hogy: a, soha, de soha nem eszünk többé annyit, mint tavaly karácsonykor, amikor naponta híztunk fél kilót; b, jövőre idejében nekikezdünk az előkészületeknek, hogy ne 24-én reggel derüljön ki, hogy nagyapának nem jutott ajándék; c, végre tartjuk magunkat a fogadalmainkhoz. Szerencsére Emmáék családjának sem kell a szomszédba mennie egy kis zűrzavarért, ezért a kislány négy héttel karácsony előtt egy különleges adventi naptárt készít. A rekeszekbe nem édességek kerülnek, hanem feladatok, hogy idén ne legyen se idegtépő hajrá, se eszetlen kapkodás.

A tavalyi ünnep ugyanis nagyon nem sikerült. 23-án a szülei összevesztek, és persze azt hitték, hogy sem Emma, sem az öccse, Bence nem hallja, de hallották. Másnap menetrend szerint jött a rosszkedv és a fáradtság, miközben mindenki megpróbált úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. „Tavaly mindannyian Grincsek lettünk”, fogalmaz igen józanul Emma, s bizony nehéz vele vitatkozni. Na de majd most! Idén mindenki olyan lesz, mint egy kis svájci angyal.

Az első három hetet nagyjából ki is pipálják, szaporodnak az eldugott ajándékok – Bence ugyanis a két felvilágosodott nővérével ellentétben még tiszta szívéből hisz az angyalokban –, és elkészülnek a gyönyörű képeslapok is. Aztán por kerül a gépezetbe. Először a lapokat felejtik el időben feladni, aztán az a fogadalom is megdől, hogy huszadika után már nincs munka: de előbb apa kap egy zsíros megrendelést, majd anyának kell besegítene egy pályázatba. És végül az előre megsütött islerek is megcsappannak…

Ebben Emma is ludas, csakhogy ő nem a saját hasa miatt dézsmálta meg a készletet. Azon a napon ugyanis, amikor először ment egyedül a postára, hogy feladja a képeslapokat (mert mindenki továbbpasszolta a feladatot), az élelmiszerbolt kijárata mellett megpillantott egy koldust. Ám ez a kéregető nem akármilyen kéregető, hanem azt állítja magáról, hogy valamikor programozó volt és háromgyermekes apuka. Emma hirtelen úgy érzi, hogy ennek utána kell járnia. Ám amikor másnap – teával, szendvicsekkel és islerekkel felpakolva – meg akarja keresni, már nem találja a helyén Nagyszakállt (így nevezték el őt a környékbeli eladók). Csupán annyit tud kinyomozni, hogy valahol Patakréten, a város egyik rossz hírű környékén lakik, és olyan szegény, hogy egy ruhásszekrény ajtaját használja bejárati ajtó gyanánt…

Vajon elmúlhat úgy a karácsony, hogy nem segítünk azokon, akik rászorulnak? És vajon most is kibújik belőlünk a Grincs, hogy tönkretegye az ünnepeket? Zágoni Balázs kisregénye, a Karácsonyi kitérő szerencsére e tekintetben nem rendhagyó történet, és a végén mindenki elnyeri méltó jutalmát, miközben nem is émelygős, mint az álomgyári filmek legtöbbje. A kolozsvári szerző mindvégig földközelben tartja a meséjét, ami így akár velünk is megeshet, már ha képesek vagyunk észrevenni a körülöttünk megbúvó félrecsúszott sorsokat, amelyekről olyan sokszor nem veszünk tudomást. Sőt nem csupán észrevenni, de olykor segíteni is.

A Karácsonyi kitérőt a kellőképpen adagolt humor és szeleburdiság minden pillanatában megóvja attól, hogy beleessen a didaktikusság vagy kimódoltság csapdájába. A hús-vér nagycsalád eleven és vibráló közegét jól ellenpontozzák Szabó-Nyulász Melinda fekete-fehér rajzai. Ez a család tipikusan olyan, hogy akár a miénk is lehetne. Ki nem perlekedett már a kiürült süteményes doboz felett, vagy dugdosta el az ajándékokat, hogy az illúziót az utolsó percig fenntartsuk?

A Barni-könyvek és az igényes Kincses Képeskönyv című sorozat kapcsán Zágoni Balázs már bebizonyította, hogy nem csupán az erdélyi és magyarországi városok gyönyörűen festett történetével képes elvarázsolni minket, hanem szívmelengető mesékkel is. A Karácsonyi kitérő ugyanis az a könyv, amely úgy beszél a keresztényi szeretetről, hogy azt a lehető legtermészetesebbnek vesszük. Nem prédikál, nem ájtatoskodik, nem tartja fel figyelmeztetően a mutatóujját, hanem a maga csetlő-botló és megmosolyogtató módján él vele. És ezt még lájkolni is lehet!

ZÁGONI BALÁZS legutóbbi művei: Odaát; A Gömb; Barni és a lányok.