Kepler és a boszorkányság

2020. 12. 02. | Tudomány

Ulinka Rublack: A csillagász és a boszorkány | Falusi Dóra ajánlója

Minden kor sajátja, hogy járványok és egyéb természeti katasztrófák idején felerősödnek az apokaliptikus áthallások. A csillagász és a boszorkány című könyv egy eddig elmondatlan, szívszorító történet Kepler, az egyik legjelentősebb tudós és boszorkánysággal vádolt anyja életéről a 16. századból.

Európa, 396 oldal, 4599 Ft

A 16-17. század mérföldkőnek számított mind a tudományos, mind a vallási életben, és nem kevésbé a babonák tekintetében is. Ekkor kezdték el megcáfolni az addig elfogadott geocentrikus világképet, szakadt két nagy táborra a keresztény egyház a reformáció megjelenésével, miközben – hitviták ide vagy oda – tombolt a boszorkányüldözés.

Olvasmányosan, ugyanakkor tudományos alapossággal írni a nagyközönségnek a természet-, történet- vagy vallástudomány témakörében ritka adottság. A német szerző, Ulinka Rublack Cambridge-ben doktorált, a kora újkori európai történelem professzora. Könyvében szerencsésen ötvöződik az ismeret és az írói véna, az eredmény pedig egy izgalmas, alaposan feltárt családtörténet és korrajz a kora újkori Európa egyik legsötétebb fejezetéből.

Johannes Kepler protestáns matematikus és csillagász a heliocentrikus modell elméletét vallotta, mellette foglalkozott teológiával és optikával is. Megfogalmazta a bolygómozgás törvényeit, amelyet végül Kepler-törvényeknek neveztek el. Ezek már magukban foglalták a gravitációnak később Newton által felfedezett elemeit is. Nagyjából eddig tart az általános tudásunk vele kapcsolatban, pedig életének legnagyobb drámája a Németalföld egyik legjobban dokumentált boszorkánypere, amelyet 1820-ban fedeztek fel az állami levéltárban. Mivel a boszorkányüldözések módszeres kutatása csak az 1970-es évektől indult, e történet feldolgozása Rublack könyvéig váratott magára.

Akár az egész családot is vád alá helyezték

A csillagász és a boszorkány nem regény, hanem egy olyan közérthető stílusban megírt tudományos munka, amelynek olvasása ugyanakkor nem igényel előképzettséget, csupán kíváncsiságot. Rublack remek stílusban tárja elénk a korszak történelmét, valamint vallás- és kultúrtörténetét. Hogyan éltek és gazdálkodtak, mit ettek, milyen szokások rendszerezték a mindennapokat. Mindeközben a laikus számára is érthetően és követhetően hivatkozik Kepler műveire, hogy pontos képet kapjunk ennek a rendkívüli tudósnak a gondolkodásáról.

A korra jellemző általános világvége hangulattal szemben Kepler a mindenséget, valamint a földi életet is változékonynak gondolta, és a természetes okok megismerésére törekedett. Sőt: a maga korát lendületes haladásban és vitathatatlan fejlődésben látta mind a technikai vívmányok, mind az orvoslásban elért eredmények okán, amelyek szerinte az emberiség javát szolgálják. Részben igaza is volt: felgyorsult és egyre tökéletesedett a nyomtatás, elterjedtek az egylapos „újságok”, a hajózás fejlődésének köszönhetően új távlatok nyíltak a kereskedelem, valamint a kereszténység és az európai királyságok számára.

Ő maga vállalta el a védelmet

Mindeközben azonban az sem okozott megütközést, hogy személyesen a megyéspüspök dolgozta ki a boszorkánysággal megvádoltak kínvallatásának gyakorlati útmutatóját Németalföldön, a hóhérok pedig folyamatosan dolgoztak. Rublack keresi a válaszokat az őrületre: a radikális éghajlatváltozást, a népességnövekedést és még egy sor tényezőt alaposan elemezve rámutat azokra az összefüggésekre, amelyek a társadalom boszorkányokba és ördögökbe vetett hitét radikális módon felerősítették. A kép nagyon is komplex és tanulságos.

Kepler anyja, Katharina Guldenmann ekkor a 16. századi legnagyobb német fejedelemségben, Württembergben élt. Ebben az időben ez a térség kifejezetten felvilágosult tartománynak számított. A nemeseknek nem voltak politikai előjogaik, hanem választott képviselők útján kommunikáltak a herceggel, valamint minden polgár számára alkotmány biztosította a tisztességes törvényszéki eljárást. Katharina az anyósa révén érdeklődött a gyógynövények iránt, és erre, valamint még egyéb olyan nyomós okokra hivatkozva, mint hogy például évekkel korábban megfogta egy disznó lábát (majd csak a perben, hosszas bizonyítási eljárás után tisztázódik, hogy melyiket, mert nem mindegy!) 1620-ban bebörtönözték boszorkányság vádjával. Kepler ekkor döntött úgy, hogy elvállalja a jogi védelmét.

Katharina Kepler

Azt, hogy mekkora vállalás volt ez, mai ésszel nehéz még elképzelni is. Európában 1580 és 1650 között tombolt leghevesebben a boszorkányüldözés. Csak ebben a pár évtizedben minimum 73 ezer embert fogtak perbe, és 50 ezret végeztek ki, háromnegyedük nő volt. És mivel a boszorkányság a kor embere szerint örökletes, biztos, ami biztos – életkorra való tekintet nélkül – jellemzően az egész családot vád alá helyezték. Kepler szerepvállalása ebben a történetben tehát korántsem volt evidens sem a vérségi kapcsolat okán, sem a tudós státuszából következően.

Társadalmi pozíciója ráadásul épp ezekben az időkben változott meg, miután II. Rudolf – akinek udvari csillagásza volt, ahogy azt Madách is megemlíti Az ember tragédiájában – 1612-ben meghalt, ő pedig feladta a királyi szolgálatot. Mivel nézetei nem a kor általános tudományos álláspontját tükrözték, ezért ezekre hivatkozva, császári támogatás nélkül bármikor megvádolható volt, ahogyan 1633-ban kortársát, Galileo Galileit is elérte az inkvizíció a heliocentrikus világkép-felfogása miatt.

Szerencsésen ötvözi az ismereteit az írói vénával

Itthon is szívesen olvasnánk több ilyen jellegű munkát a vállalkozó szellemű magyar tudósoktól, kutatóktól. Megérné átvenni azt a fajta felszabadultságot, amellyel az angolszász tudományos életben nyúlnak a hasonló témákhoz, mint például Attenborough, Howking, Graves, vagy a jelen esetben Rublack. Amikor egy előképzettség nélküli olvasónak sem kell megijednie a lábjegyzetektől, mert azok nagyon is gördülékenyen egészítik ki a szöveget, miközben kutatói szemmel olvasva is remek forrásanyagokat jelölnek meg.

A csillagász és a boszorkány remek és érdekfeszítő korrajz, amely megvilágítja az időszak kettősségét, a boszorkányüldözést pedig egy család történetének részeként mutatja be. Drámai módon mindezt a tudomány egyik legjelentősebb képviselője, Kepler életén keresztül.

További cikkek

Kritika, Irodalom

Nem szabad ötletek

Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról | Révész Sándor kritikája   A legtöbbet emlegetett, mégis a legkevésbé ismerhető költők...

Tudomány

A halál hét arca

Richard Shepherd: A halál hét kora | Papp Sándor Zsigmond ajánlója   Nem könnyű megemészteni, hogy egy napon véget ér az életünk. Ám ahogy...