Dietrich Bonhoeffer: Jöjj velem! | Falusi Dóra ajánlója
Hívták már sokféleképpen: mártír, próféta, teológus, kém. A második világháborúban az ellenálláshoz csatlakozó, majd kivégzett lelkész, Dietrich Bonhoeffer az írásaiban sok olyan radikális kérdést feszeget, amelyek mai napig foglalkoztatják a teológiát. A kereszténység egy új és hitelesebb formáját kereste, és arra próbált meg választ találni, hogy mi Isten parancsa az adott élethelyzetben.
Harmat-Luther, 403 oldal, 3990 Ft
A Harmat és a Luther Kiadó közös gondozásában megjelent Dietrich Bonhoeffer Jöjj velem! című kötete a neves teológustól tartalmaz minden napra egy-egy rövid, válogatott elmélkedést. A 365 idézet után a kötet végén, egy rövid életrajzi áttekintés reflektál Bonhoeffer különleges életútjára, amely teológiai gondolkodását is nagy mértékben meghatározta.
Az 1906-ban született lelkész családja az intellektuális liberalizmus és politikai konzervativizmus jellemezte porosz protestáns felső-középosztályhoz tartozott. Erre a rétegre a weimari köztársaságban dúló (Bibó István szavaival élve) politikai hisztéria a lehető legkevésbé volt hatással. Később ebből a körből kerültek ki azok a náci rezsimmel szembeni ellenállók, akikhez Bonhoeffer is csatlakozni fog. Előtte azonban még teológiából doktorált a liberális teológia egyik megfogalmazójának, Adolf von Harnacknak a tanítványaként. Rajta kívül legnagyobb hatással későbbi barátja, Karl Barth, a liberális teológiával szembeni neo-ortodoxia megfogalmazója volt rá. Jelen kötet számos szövegrészletet tartalmaz a Biblia olvasásának mikéntjéről és jelentőségéről, ezeket a fentiek alapján is érdemes értelmezni.
A teológia megosztottsága jól példázza a kor egyre vészterhesebb történelmi kihívásait is.
Németországban az 1930-tól kezdődő náci uralom idején a katolikus és a protestáns egyház nyílt konfrontáció és hitvédelem nélkül, kizárólag a saját érdekvédelmét figyelembe véve hozta meg a döntését. Államvallásként támogatta a nácikat és kiszolgáltatta eliminációs politikájuknak a zsidókat. Ezek a folyamatok az egész kereszténység hitbeli és szervezeti alapjait, hosszútávon pedig a létjogosultságát kérdőjelezték meg. Bonhoeffer rövid élete során mindig a náci rezsim ellen lépett fel lelkészként és teológusként egyaránt, ezért is lett alapító tagja a náci Birodalmi Egyházzal szemben bizonyos fokig protestáló Hitvalló Egyháznak.
Tisztán látta a helyzet súlyosságát
A név (Bekennende Kirche) találó, hiszen olyan hitvalló helyzet volt ez, amelyben az addigi értékrendek és válságkezelő mechanizmusok érvényüket vesztették, és a vallás krízise közvetlenül az egyént szólította meg: mit jelent neki és mit akar tőle Krisztus? Ebben a komplex, a társadalom minden szintjét érintő válságban az addigi keresztény teológia kudarcot vallott, és erre, illetve az adott történelmi helyzetre új válaszok kellettek.
Bonhoeffer (kortársainak többségével ellentétben) tisztán látta a helyzet súlyosságát és jelentőségét. Teológiájának fókuszában az a kérdés állt, hogy milyen legyen az egyén és az egyház magatartása (együtt és külön-külön is) abban a történelmi helyzetben, amelyben a kultúra „veszély esetén felmondja a szolgálatot”? Mit jelent kereszténynek lenni az adott történelmi korban? Miközben tudatosan függetlenítette magát attól, hogy bármelyik egyházat képviselje, elmélkedésével közvetlenül az egyént szólította meg. Szándéka szerint a mondanivalója nem a keresztény dogmák helyes értelmezésére irányult, hanem a krisztusi üzenet újraértelmezésére hívott.
Emellett központi kérdése volt az is, hogy vajon az egyház válsága egyben a hit válsága-e? Bonhoeffer ezt már az 1932-ben elhangzott előadásaiban is megfogalmazta: „Egyház és keresztyénség nem ugyanaz”. Tehát megkülönböztette egymástól a (még hiteles) kereszténységet és a (már hiteltelen) egyházat, azaz a hitet és annak intézményesült formáját.
Mi legyen az egyház magatartása?
Radikális gondolatok voltak ezek, amelyeket Bonhoeffer életében tettek is követtek. Valamikor 1939 vége és 1940 között, miután a Hitvalló Egyház kiállását már nem találta elégségesnek, csatlakozott a hivatalos ellenálláshoz. A nácik 1943-ban letartóztatták, majd a sikertelen Valkűr-hadművelet után Hitler személyes parancsára 1945. április 9-én a flossenbürgi koncentrációs táborban kivégezték. Pontosan egy hónap múlva, május 9-én a németek aláírták a fegyverletételről szóló egyezményt, ezzel Európában hivatalosan véget ért a második világháború.
A Jöjj velem! szöveggyűjtemény Bonhoeffer legfontosabb munkáiba nyújt betekintést. Maga a szerkesztés a német kiadó munkája, magyarul Tiringer István fordításában és Diószegi Rita szöveggondozásában vehetjük kezünkbe. A magyar kiadás előszavát a neves Bonhoeffer-kutató, Csepregi András írta. A Forrásjegyzékben jól követhető, hogy az adott idézet melyik művéből származik, és mikor keletkezett. Érdemes egy kis időt szánni rá, és a segítségével az adott napi szentenciát történelmi kontextusban is tanulmányozni.
Bonhoeffer közvetlen stílusa, elgondolkodtató és inspiráló szövegei nemcsak a hívő olvasók számára nyújthatnak fontos élményt vagy kapaszkodót, hanem a teológiai kérdések iránt fogékonyak számára is izgalmas olvasmány lehet.
DIETRICH BONHOEFFER legutóbbi művei: Homiletika; Etika. Útkészítés és bevonulás; Az egyház lényege.
