Tommy Wieringa: Szent Rita | Benedek Szabolcs kritikája
Az már az álmoskönyvben sem mutatott túl jól, ha egy faluvégi holland tanyán lezuhant a brezsnyevi Szovjetunióból meglépő mezőgazdasági kisrepülő. És tényleg: az orosz egy brutális lerészegedés után megszökteti a házigazda feleségét. Ami marad utánuk: a még nagyobb egyhangúság és a krumpli. Tommy Wieringa harmadik magyar nyelvű regénye jól megírt, kellemes olvasmány bennszülöttekről és betelepülőkről.
A holland Tommy Wieringának ez a harmadik magyarul megjelent regénye, és szerintem ez közülük a legjobb. Az Ezek az ő neveik egy disztópiába hajló, ugyanakkor nagyon is realisztikus regény számkivetettségről és menekülésről a messziről boldognak és boldogítónak tűnő, közelről azonban nagyon is kiábrándító másik világ felé. A Szép, fiatal feleségem ennél hétköznapibb történet, az egymással a kikényszerített látszat ellenére sem összeillő pár kapcsolatát meséli el a ragyogó jövőt ígérő kibontakozástól a végzetes bukásig. A Szent Rita pedig megint nagyon eleven, plasztikus sztori, sőt valóságszagúbb és izgalmasabb is annál, mint amit előzetesen sejtet magáról.
Egy képzeletbeli, Mariënveen nevű holland faluban vagyunk, a német határ közelében. Amikor általában a nyugat-európai falvakra gondolunk, takaros házak, napelemekkel borított tetők, gondozott ültetvények, jól kiépített utak és mélyzöld, dús legelők jelennek meg a lelki szemeink előtt. A hegyoldalban békésen legelésző, kövér Milka-tehenekkel, rikítóan piros, vígan pöfögő és soha nem sáros traktorokkal, valamint makulátlan kezeslábasba öltözött, mosolygó, bézbólsapkás emberekkel. Wieringa ennél kiábrándítóbb képet tár elénk. Meglehet, a látkép hasonlatos ahhoz, amit elképzelünk, a határ menti kistelepülésen azonban meglehetősen unalmasan, egyhangúan, mi több, kimondottan nyomorúságosan vánszorognak a mindennapok.
Amióta egy 1013-as keltezésű oklevélben először említették a nevét, Mariënveen – ahol nem mellesleg a családok elsősorban praktikus okokból gondolkodnak több gyerek vállalásában, éspedig azért, mert forgalmas út mentén laknak – két alkalommal került be az országos hírekbe. A második esetben az egyik falubéli szerepelt a holland televízió tehetségkutató műsorában. Az első alkalom pedig meghatározó fordulatot hozott a főszereplő életében.
A fiatalnak már nem mondható Paul Krüzen a falu szélén elterülő tanyán él az egyre magatehetetlenebb és szenilisebb apjával. Annak idején látszólag minden adott volt számukra a boldog család idilljéhez, mígnem egy késő nyári napon Paul apja szeme láttára a határban lezuhant egy kis könnyűszerkezetes repülőgép. Mint kiderült, az eredetileg mezőgazdasági feladatokat ellátó légi járművet egy orosz férfi vezette, aki a radarokat kijátszva a brezsnyevi Szovjetunióból szökött Nyugatra. Igaz, Dániát célozta meg, ám végül Hollandia is jól jött neki. Különösen úgy, hogy a lezuhanás okozta sérüléseiből való felépülését követően az adminisztráció és a bürokrácia tehetetlensége okán a Krüzen család előbb kénytelen volt befogadni, majd miután az orosz emigráns nagyjából kitanulta a holland nyelvet és beleszokott a számára Kánaánt jelentő nyugati határvidékbe, egy brutális lerészegedést hozó falusi búcsút követően meglépett Mariënveenből, és magával vitte Paul anyját is.
Ha valamit hiányolhatunk a regényből, az az, hogy ez a szál nincs igazán kidolgozva. Pontos és egyértelmű előjelek nélkül csupán sejthetjük (mint ahogy ezt diktálja a provinciális vidékről szóló regények logikája is), hogy Alice az unalom és a megszokottság bilincséből igyekszik megszabadulni, amihez a Keletről érkezett jövevény jelentette különlegesség és egzotikum ígéri számára a menekülési utat.
Mindenesetre váratlan és némiképp megmagyarázhatatlan fordulat, ahogyan különösebb előzmények nélkül maga mögött hagyja a másnapos orosz társaságában a falun kívül a férjét és a fiát is, akik számára onnantól fogva még egyhangúbban telnek a napok. Ami olyan látványos apróságokban is megnyilvánul, hogy például az idősebb Krüzen kizárólag krumpliételeket tud készíteni, úgyhogy ennek megfelelően váltakozik rotációs rendszerben az öt napra előirányozott menü (a hétvége a maradékoké). Az egészből pedig az lesz, hogy Paul végleg a tanyán ragad. És innen kezdve a tanya körüli munkán és az évtizedek múlásával egyre látványosabban vénülő apja ellátásán kívül két, igazából ugyancsak ismétlődésekbe forduló dolog töltheti ki a napjait.
Az egyik, hogy a hozzá hasonlóan lúzer barátjával, Hedwigesszel eljár egy közeli klubba, ahol jobbára kelet-európai vagy még távolabbi országokból érkező rúdtáncosok és prostituáltak dolgoznak egy orosz gengszter felügyelete alatt. Paul kedvence a korban hozzáillő Rita, aki részben metaforikus figura, legalábbis a férfi képzeletében időnként Casciai Szent Rita alakjával kapcsolódik össze, abban a reményben, hogy amiként az 1447-ben elhunyt apáca sokaknak, úgy az ő Ritája is védőszent lehet Paul Krüzen számára. Mindenesetre olyannyira erős a prostik iránti bekattanása, hogy a Hedwigesszel való közös távol-keleti útján is elsősorban az ő társaságukat keresi, illetve amikor összejöhetne egykori osztálytársnőjével, képtelen lesz az aktusra.
A másik elfoglaltság Paul életében a háborús relikviák gyűjtése és eladása. A német–holland határ a világháború idején komoly harcok színtere volt, úgyhogy fémkereső detektorral járja a környéket, és amit talál a földben, azok egy részét eladja az interneten. Aztán persze, ahogy az egy jól működő regényben lenni szokott, ez a két szál keresztezi egymást és össze is gabalyodik, fölfordulást és kalamajkát okozva hőseink életében. A végkifejletet inkább nem spoilerezem el, mint ahogy azt se árulom el, hogy a kimondatlanul is régóta várt változás, miszerint végre történjen már valami, végül jót vagy rosszat hoz-e számukra. (Igaz, ez részben amúgy is az olvasó döntésére van bízva.)
Tommy Wieringa regénye könnyedségével együtt is jól megírt (Wekerle Szabolcs fordítása), kellemes olvasmány. Nem próbálkozik különösebb trükkökkel, az idősíkokat is mindössze annyiban váltogatja múlt és jelen között, amennyire az föltétlenül szükséges a cselekmény megértéséhez. A Szent Rita nyelvezete gördülékenyen egyszerű, és végeredményben annak ellenére, hogy a sztori is magától értetődő, tartogat fordulatokat és meglepetéseket. További érdekesség pedig nekünk ezenfelül az lehet, hogy miként látják a nyugati provinciákban a keletről érkező betelepülőket, a lengyel szerelőktől kezdve az orosz bártulajdonosokon át a kínai vendéglősökig.
TOMMY WIERINGA korábbi művei: Ezek az ő neveik; Szép, fiatal feleségem.
