FALUSI DÓRA interjúja
Nem csupán az utóbbi évtizedek legfontosabb német politikusának portréját rajzolta meg új könyvében (itt olvashat róla bővebben) a magyar származású Kati Marton, hanem a kort is, amelyben irányítania kellett az egyre inkább megerősödő Németországot. Angela Merkel öröksége igen sokrétű és példamutató, főként ha olyan kortársaival vetjük össze, mint Trump, Putyin vagy Orbán Viktor.
– Ahogy írja a könyvben, Merkelnek „ki kellett találnia magát, mint politikust”, hiszen előtte nem igazán voltak olyan ambiciózus és tanult nők, akik a férfiak világában akartak érvényesülni. Ugyanakkor ő maga nem hirdeti a feminizmust. Milyen képet hagy örökül a nőkkel kapcsolatban a kancellár?
– Merkel egy erős és félelmet nem ismerő vezető összképét keltette – és ez nem különösebben függött a nemi hovatartozásától. Ő pusztán egy nagyszerű vezető volt. Soha nem akart azon töprengeni, hogy ő a női nemhez tartozik. Ezt nyilvánvalónak tartotta, és mivel feljutott a hatalom csúcsára, könnyebbé tette más nők számára, hogy példaként kövessék őt. Ezen túlmenően, az egomentes kormányzás figyelemre méltó példáját mutatta fel: az emberekre összpontosított, és nem önmagára. Eredményeket akart elérni, nem népszerűséget. Ennek ellenére négyszer választották újra, részben azért, mert becsületes volt, és úgy élt, mint az átlagpolgárok: nem szerzett vagyont a hivatali ideje alatt, és amint otthagyta a kancellári posztot, visszatért szerény lakásába Berlin központjában. Micsoda különbség Putyinnal, Orbánnal, Trumppal és más autokratákkal szemben, akik milliomossá és milliárdossá váltak, miközben úgy tesznek, mintha a népet „szolgálnák”!
– Részletesen ír Merkel és Barack Obama politikai kapcsolatáról. Megtudhatjuk, hogy bár volt néhány bizalmi válság köztük, de nagyra becsülték egymást, és fontos politikai partnerek voltak. Kettőjük közül miért a német politikus keltette fel jobban az érdeklődését?
– Nagyon sok könyvet írtak már Barack Obamáról. Viszont az én művem az első, amelyik igazán megragadja a Merkel személyiségét, az igazi arcát: mi minden motiválta, milyen sajátos képességekkel rendelkezett, hogyan győzte le a kelet-német lét hozadékait, és végül tudósként, nőként hogyan érvényesült a férfiközpontú politikai kultúrában.
Az én biográfiám egy igazi portré politikai kontextusban. Az volt a legnagyobb kihívás, hogy beférkőzzek a világ talán legmagányosabb közéleti személyiségének bőre alá.
– Merkel a 2015-ös európai menekültválság idején Németországot bevándorlóországgá tette. Ez óriási szolidaritásvállalást jelentett, ugyanakkor sokan bírálták gazdasági okok miatt. Ön szerint mi befolyásolta jobban a döntését: a személyes erkölcsi meggyőződése, vagy Németország történelmi múltjának egyfajta korrigálása?
– A német kancellár összetett karakter, épp úgy, mint mindannyian. Így a tetteinek számos motivációja van: a német üzleti érdekek, környezetvédelem, Kína és Oroszország felől érkező nyomás stb. De a mélyen rögzült erkölcsi kódexét – egy evangélikus lelkész lánya – követte, amikor megnyitotta Németország határait, amikor csak néhány ország kínált menedéket több százezer, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült embernek, akik olyan háború áldozataivá váltak, amelyet nem ők indítottak. Kancellárként talán ez volt a legmerészebb döntése. Figyelemre méltó tény, hogy egymillió, a németektől eltérő hitű közel-keleti menekültet integráltak a német társadalomba produktív állampolgárként, akikre amúgy igen nagy szükség is volt. Ezen ma már senki sem lovagol Németországban. Szerintem erre az örökségre lehet majd a legbüszkébb.
– Amellett, hogy a német gazdaságot rendkívüli módon megerősítette, az Európai Uniót is egyben tartotta. Ön szerint a távozása után mi lehet az EU legnagyobb kihívása?
– Az EU számára jelenleg a legnagyobb kihívást az a háború jelenti, amelyet Putyin indított el Magyarország tőszomszédságában.
Eddig az EU és a NATO egységes frontot alkotott Putyin agressziójával szemben, és most Oroszországnak meg kell fizetnie ezért a teljesen felesleges háborúért.
– Ön szinte egész életében a politika közelében tevékenykedett: a magyar származású újságíró szülei politikai okok miatt disszidáltak, Ön is újságíró lett. Korábbi férje, Richard Holbrook pedig többek között az USA németországi nagykövete volt. Rálátása van mind az európai, mind az amerikai politikai életre. Mit gondol, a közeljövőben hogyan alakul az EU és az USA kapcsolata?
– Jelen pillanatban teljesen lenyűgöz, hogy Európa és az Egyesült Államok mennyire egységesen képes fellépni az orosz agresszióval szemben. Még Orbán is beleegyezett, hogy szigorú szankciókat vessenek be a barátja, Putyin és oligarchái ellen. Hamarosan fontos választás vár a magyarokra, és rajtuk múlik, hogy továbbra is támogatják-e Orbán Viktort, aki antidemokratikus irányba fordította egykori szülőhazámat, megfojtotta a független médiát és az igazságszolgáltatást, miközben a családja és a barátai megtollasodtak. Április 3-án a magyaroknak lehetőségük nyílik más vezetőt választaniuk maguknak.
– Ön évek óta elkötelezetten küzd az újságírókat ért hátrányok és bántalmazások ellen. Milyennek látja most a sajtó helyzetét Magyarországon?
– Bár az Orbán-kormány nem tartóztat le újságírókat, ahogy annak idején az én szüleimet tartóztatták le gyerekkoromban pusztán azért, mert igazat írtak, azért a riporterek munkáját ennél finomabb, ám ugyanennyire hatásos eszközök is ellehetetleníthetik. Ez épp az ellenkezője annak, ahogyan a sajtónak a demokráciában működnie kellene.
– Tud arról, hogy Merkel elolvasta-e a könyvét, és ha igen, mi volt a véleménye?
– Nem tudom biztosan, hogy elolvasta-e a könyvemet, de feltételezem. Nem az ő stílusa lett volna, hogy nyíltan elmondja, mit gondol erről. Nagyon remélem, hogy tisztességes munkának találta a figyelemre méltó életéről és a politikai felemelkedéséről. Igyekeztem mindent megtenni annak érdekében, hogy ez így legyen, ugyanakkor egy eleven és lendületes történetre is törekedtem. A célom azonban nem az volt, hogy a kedvében járjak.
– Ki az a politikus, akiről még szívesen írna könyvet?
– Fogalmam sincs. De ha van valamilyen ötlete, akkor írja meg nekem!
KATI MARTON korábbi művei: A kém; Párizs – Szerelmeim története; Halál Jeruzsálemben.
