Mit üzen a kertünk?

2021. 04. 17. | Tudomány

Peter Wohlleben: A természet jelbeszéde | Papp Sándor Zsigmond ajánlója

Ki ne hallotta volna már az időjárással kapcsolatos népi bölcsességeket: vörös ég, alacsonyan szálló fecskék, vagy épp a sajgó derék. Már a magyar olvasók előtt is népszerű szerző, Peter Wohlleben legújabb könyvében arra tanít meg, hogy miként értelmezzük a természet (például a kertünk) küldte jeleket. Mit olvashatunk ki a növények és az állatok napi híradásaiból. És vajon van olyan pontos a körülöttünk nyíló virágóra, mint az okostelefonunk kijelzője?

Park, 179 oldal, 3490 Ft

Mindig felnéztem a nagyszüleimre, amikor olyanokat mondtak, hogy vörös az ég alja, holnap jó idő lesz. Vagy: alacsonyan szállnak a fecskék, eső jön. A nagymamám például a derekára hagyatkozott, ha az szaggatott, akkor szerinte kidobott pénz volt aznap belépőt venni a strandra, mert hamar hazakerget a rosszra forduló időjárás. Igazából soha nem ellenőriztem le az állítások igazságtartalmát, legtöbbször azért, mert kiment a fejemből: a városi élet izgalmai nem mindig hagytak időt arra, hogy ilyesmivel törődjek.

Az én szüleim már a híradó utáni időjárásjelentésből tájékozódtak. Anyám ilyenkor döntötte el, hogy milyen ruhát készít ki másnapra, vagy hogy kimegyünk-e holnap a közeli tóhoz fürdeni. Ha fájt is a dereka, semmilyen összefügést nem vélt fölfedezni a sajgás és a közelgő időjárásváltozás között. Így lettem szép lassan ideális olvasója Peter Wohlleben könyvének, A természet jelbeszédének. „A televízió, a rádió és az internet korában voltaképpen nincs is szükségünk arra, hogy kitekintsünk az ablakon.” Hiszen számos app, program, szolgáltatás van már arra, hogy hamarabb megtudjuk belőlük, hogy „mi újság a kertben”, minthogy mi magunk olvassuk le az árulkodó jeleket.

A felhők alakja is eligazít az időjárással kapcsolatban

Nos, épp ezen az áldatlan állapotot képes megváltoztatni meg ez a könyv, az első lépésben azzal, hogy amolyan amatőr időjósokká képez ki minket. Például kiderül, hogy az alkonypír (vörös az ég alja) valóban jó időt jelent, mint ahogy a hajnalpír rosszat. Persze, ha megfelelő irányból fúj a szél. De ha nem akarunk bajlódni a szél irányával, vagy képtelen vagyunk rendesen felszerelni egy szélkakakast, akkor csak figyeljük az önkéntes segítőinket. Például a százszorszépeket. Elég csak egy pillantást vetni rájuk, hogy máris tudjuk: érdemes-e kiteregetni a szabadban a ruhát. Ha zivatar vagy eső jön, becsukják a virágaikat. Ugyanígy jelzi a változást a szártalan bábakalács (a népnyelv „időjárásbogáncsnak” nevezi), még szárított formájában is. Régen a bejárati ajtóra akasztották.

És most érkezünk el a fecskékhez. Sajnos, a tudósok nem igazolták vissza az ajánló elején olvasott tételt. Ha van is valami a dologban, legfeljebb a fordítottja lehet igaz. A zivatarok előtt előforduló feláramlások miatt valahogy így kellene átírni a bölcsességet: magasan szállnak a fecskék, talán rossz idő lesz. A bennünk bujkáló fájások, vagyis a frontérzékenység viszont megint csak jelezhetik a rossz időt. Bár a tudomány még nem állt elő betonbiztos magyarázattal, az egyik elmélet szerint a sejtmembránok vezetőképességének megváltozása állhat nagymamám sajgó időjós dereka mögött.

Számos jó tanáccsal szolgál – Wohlleben

A természet jelbeszéde mindemellett számos jó tanáccsal is szolgál. Példál, hogy miként öntözzük a kertet, ha nem esik elég eső (amit „folyékony napfénynek” nevez nem kevés költői éleslátással). A minden napos öntözés elkényezteti a növényeinket, és azonnal reagálnak, ha elmarad a megszokott adag. Egy ilyen kertet nem nagyon magára hagyni a kéthetes nyaralás idején. És arról is igen érzékletesen beszél, hogy milyen tudás tárul fel előttünk, ha kettévágunk egy jégdarabot, amit a nyári zivatar dobált a kertre. A keresztmetszetből ugyanis kiolvasható a jégdarab keletkezéstörténete. Az ijedősöknek elárulom, hogy egy-egy hevesebb zivatar olykor focilabdányi jegeket is hizlal magában.

Ugyanilyen izgalmas például annak belátása, hogy a karóránknak (vagy már inkább a telefon kijelzőjén megjelenő órának) alig van köze a természethez. Vagyis egyáltalán nem igaz az a tétel, hogy ha delet mutat a készülék, akkor a Nap pontosan fölöttünk van, a zeniten. Az idő és a helyi idő (ahol épp tartózkodunk) rendszerint nem mindig fedi egymást.

Jó hír, hogy akkor segédeszköz nélkül is képesek vagyunk kikövetkeztetni az időt, ha a Nap állása valamiért nem segít.

A madarak éneke például szintén igazodik a napálláshoz, ahogy a virágok is más-más időpontban nyílnak. A 18. századi svéd tudós, Carl von Liné a virágzó növényfajokból egy zöld órát állított össze, amely megközelítette a templomi órák pontosságát is. A virágóra egyetlen hátránya, hogy elég hamar elhervad…

Bosszantó, de sok mindent elárul a keletkezéséről

A fák titkos életével már nagy sikert arató szerző mostani műve igazi kalauz ahhoz, hogy jobban megértsük kertünk (a benne élő növények és állatok) üzeneteit. Beszél az évszakok jelentette veszélyekről (talajmenti fagy), a klímaváltozással való együttélés lehetőségeiről, a kertünk talajáról, és arról is, hogy milyen állatok járhatnak a birodalmunkban. Ha jól csináljuk, és végre kellően messzire távolodunk el a számítógépünktől, az agyunk átveszi azt a szerepet, amire valójában rendeltetett: „segítségével addig élesíthetjük az érzékeinket, hogy az észlelés terén” akár a többi fajt (az irigyelt madarak, kutyák és macskák észlelési képességeit) is megközelíthetjük.

És akkor majd mi bűvölhetjük el a gyerekeinket az éles szemünkkel és kifinomult hallásunkkal. Mintha csak a természet szuperhősei lennénk.

PETER WOHLLEBEN legutóbbi művei: Érted a fák beszédét?; Erdei kalauz; A természet rejtett hálózata;

További cikkek

Kritika, Irodalom

Nem szabad ötletek

Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról | Révész Sándor kritikája   A legtöbbet emlegetett, mégis a legkevésbé ismerhető költők...

Tudomány

A halál hét arca

Richard Shepherd: A halál hét kora | Papp Sándor Zsigmond ajánlója   Nem könnyű megemészteni, hogy egy napon véget ér az életünk. Ám ahogy...