Feldmár András – Büky Dorottya: Másfél méter | Falusi Dóra ajánlója
Ha valamiről, hát a szeretetről már nagyon sokan és sokat írtak, beszéltek, gondolkodtak. Nem csoda, hiszen az emberi faj nem is létezhet nélküle. Hiánya mégis mindennapos. Feldmár András és Büky Dorottya legújabb beszélgetős könyvének témája könnyednek tűnhet, de a szerzők nem engedik elkényelmesedni az olvasót.
Feldmár András és Büky Dorottya párosa nem ismeretlen a hazai olvasók előtt, önálló köteteik mellett több témát is feldolgoztak már közös beszélgetős könyvek keretében. A formáció jól működik: érezhetően inspirálják egymást, miközben közvetlen, baráti hangnemben nyúlnak a könnyednek tűnő, ám nagyon is komoly tárgyhoz és provokatív kérdésekhez. A feladat szinte adja magát, hiszen a szerzők ugyan eltérő szakmai háttérrel, de a kényes témák nagyágyúi.
A szeretetről beszélgetni elsőre talán nem tűnik túl izgalmasnak, hiszen annyian mondtak már róla oly sok mindent. Legyinteni is könnyű a hallatán, mondván mást se csinálunk egész nap, minthogy ezt gyakoroljuk. Bármilyen evidens és hétköznapi témának tűnhet is elsőre, hamar kiderül, hogy rázós olvasnivalónak nézünk elébe. A szerzők nem kímélik a közhelyeket, és már rögtön az elején a pedagógus és kommunikációs tanácsadó Büky így reflektál a pszichológus Feldmár azon mondatára, miszerint szerinte nincs elég szeretet a világban: „Miért nincs? Hogy lehet, hogy nincs? Kellene, hogy legyen? Mire jó, ha van? Mit okoz, ha nincs? Honnan tudjuk, ha nincs? Ezt miből gondoljuk? Van valami konstans szeretetmennyiség a világban, amennyinek kellene lenni, de ahhoz képest elcseszünk valamit? Rosszul csinálunk valamit, vagy nem veszünk észre valamit? Mi van?”
A kötet további részében sincsenek üresjáratok, gyakran mozdítanak ki a gondolati komfortzónából, és vitára vagy töprengésre késztetnek, mégis nehéz letenni a könyvet. Már csak azért is, mert nem elvont fogalomként beszélnek a témáról, hanem mint létezésünk egyik alapfeltételéről. „Vagyis – csináljunk inkább igét a szeretetből, ne tárgyat – nem lehet eléggé szeretni.”
Mindez persze rengeteg további kérdést vet fel. Hogyan szeressünk? Miből tudhatom, hogy szeretek valakit? Honnan tudom, hogy engem (jól) szeretnek-e? „Mi nem a szeretet? Mi a szeretet ellentéte?” És egyáltalán, mivégre mindez? Ezzel pedig rá is tértek a szeretet határainak kérdésére. Már egy újszülöttnél is felmerül a ragaszkodás milyenségének kérdése, nem beszélve az anyai szeretetről, amely messze nem evidens.
Hiába függ világrajövetele után leghosszabban az emberi faj a közvetlen környezetétől, mégsem automatikus, hogy egy anya szeretni fogja a gyerekét.
Van-e a szeretetnek születése? És halála? Nem beszélve a szeretet mellett megjelenő többi érzésről, például az irigységről vagy a gyűlöletről. Miért bukkannak fel gyakran épp ott, ahol szeretetnek kellene lennie? Mit lehet kezdeni ezekkel az érzésekkel, ha már megjelentek? De a hűséget és a barátságot sem kímélik. Hogyan határozza el az ember, hogy kit fog szeretni? És miképp függ mindez össze az idővel? A házasság ígéretében például az is benne van, hogy akkor is szeretni fogják egymást, ha már nem vágynak egymásra. Na de mit jelent ez a gyakorlatban? És ha az élet küzdelem, akkor mi a helyzet a bántással, az elkerülhetetlen és az elkerülhető fájdalmakkal? Hol van a szeretet olyankor? Tud-e (és hogyan) szeretni az, aki úgy érzi, hogy őt nem szerették soha? És még csak a könyv felénél járunk.
Az irodalmi és vallási hivatkozások anélkül képezik szerves részét a beszélgetésnek, hogy a szerzők bármilyen ideológia felé irányítanák az olvasót.
Weöres, Petőfi vagy épp Oscar Wilde mellett a legnagyobb természetességgel kapnak helyet Hillél rabbi és Pál apostol idézetei, mint ahogy például Emmanuel Levinas mellett is magától értetődően merül fel az ind filozófiából ismeretes himszá és áhimszá fogalma.
Ez a mind időbeli, mind kulturális széles merítés adja a lehetőségét annak, hogy a szeretet témáját amennyire csak lehet, univerzális kérdésként tárgyalják. Tehát nemzeti, politikai, vagy épp hitbéli érdekektől mentesen.
Olyan gondolatébresztő kötet ez, amely sok, már megválaszoltnak hitt kérdést nyithat újra az olvasóban. Mielőtt elcsépeltnek vélnénk, vagy ha már annak érezzük a szeretetről való gondolkodást, mindenképpen lapozzunk bele Feldmár András és Büky Dorottya Másfél méter című könyvébe. Megéri.
FELDMÁR ANDRÁS és BÜKY DOROTTYA legutóbbi művei: A lélek rugalmassága; A cudar édesanya; Kapcsolatok könyve.
