Berényi Anna: Richter | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
A büszkeség és a szégyen: ez a két érzés foghatja el az olvasót Richter Gedeon regényes életrajza olvasása közben. Hiszen a magyar gyógyszeripar megteremtője egyben a modern Magyarország egyik megteremtője is volt, ám a zsidótörvények miatt kitiltották a saját gyárából, majd a nyilasok a Dunába lőtték. Berényi Anna könyve korhűen, és a lehető legnagyobb pontosságra törekedve adja vissza ezt a grandiózus sorsot és nem akármilyen életpályát.
Kedvezményesen a TERASZ5 kuponkóddal a jokonyvek.hu-n
A 20. század tele van olyan magyar életpályákkal, amelyek mintha egyenesen egy regény lapjairól léptek volna le. Mintha eleve egy olyan író „diktálta” volna a sorsukat, aki nagyon ért a fordulatokhoz, a fokozáshoz. És amikor „visszakerülnek” a könyvbe, amikor kézbe vesszük regényes életrajzukat, hitetlenkedve csóváljuk a fejünket, túlzó fantáziára gyanakszunk, arra, hogy a szerző nem volt képes kézben tartani a nyersanyagát. Pedig dehogynem!
Richter Gedeon neve épp olyan megkérdőjelezhetetlen márkanévként hangzik a magyar fülnek, mint Semmelweis, Pulitzer vagy Szent-Györgyi Albert. Szinte csodálkozunk is, hogy vajon miért nem született az életéről már több könyv, mozi, tévésorozat, képregény. Bármi, amit csak a nemzeti imázs építését szolgáló hivatalokban kitalálhatnak. Ám amint elolvassuk Berényi Anna könyvét, kapiskálni kezdjük, hogy miért hiányoznak ezek. Mert ha lennének, akkor a magyar gyógyszeripar megteremtése, a zsenialitás, a szívósság és a kitartás, a Kalmopyrin feltalálása mellett arról is kellene beszélni, hogy idős korára a saját honfitársai tették nincstelenné, kitiltották a saját gyárából, majd végül a nyilasok belőtték a Dunába. Ez pedig ma még nehezen fér bele a reklámozható összképbe, miközben azért az Üllői úti Sas gyógyszertáron – az első, laboratóriummal is rendelkező patikáján – emléktábla őrzi az alakját. A Richter gyár pedig ma az ország legfontosabb gyógyszeripari vállalata.
Ugyanakkor a tragikus pálya kapcsán néha azt sem könnyű eldönteni, hogy mindez dicsőséget vagy nettó szégyent jelent-e ránk, utódokra és olvasókra nézve.
Miféle ködkép ereszkedett elénk, hogy így bántunk a zsenijeinkkel, a modern Magyarország megteremtőivel?
Bár a regény erre nem kínál instant válaszokat, kapaszkodókat kapunk. Már azzal is, hogy a lehető legnagyobb elbeszélői hűségre törekedve követi végig Gedeon sorsát a születésétől a mindent beárnyékoló utolsó napig.
De nem csupán a végkifejlet felől nézve grandiózus sors a Richteré. Születésekor elvesztette édesanyját, egy évvel később a kolera az apját is elvitte, így a három testvér a kissé rideg nagyszülőkhöz került. Az iskolában már korán kitűnt éles eszével, és a tanulás iránti vágy jóval nagyobb volt benne, mint az, hogy kapálással segédkezzen a borkereskedelemmel és szőlőműveléssel foglalkozó nagyapának a filoxéra elleni, amúgy reménytelen harcban.
A vész nem kíméli a szőlőt, és a termelés kiesése arra kényszeríti a családot, hogy kivegyék az iskolából a fiúkat, mert dolgozniuk kell, ha nem akarják túl korán elherdálni az apai örökséget. Gedeonnak szerencséje van, mert a fizikai munka rémét elhessegetve segédként dolgozhat Mersits Nándor patikájában, ahol csak úgy szívja magába a titokzatos világ minden tudását. Tudni kell, hogy abban az időben még minden készítményt (krémeket, porokat, tinktúrákat) a patikában állítottak elő, így aztán biztos kézzel kellett bánni az adagolókanállal és az aprócska súlyokkal.
Az újratelepített szőlő végül őt is visszatereli az iskolapadba, így beválthatja az álmát, eljut a kolozsvári egyetemre, majd Pesten folytatja tovább a tanulmányait. A regény igen pontosan villantja fel az egyetemista lét mindennapjait és a két város pezsgő világát, különös tekintettel a színházra. Az egyetem elvégzése után megpróbál saját patikát nyitni, de akadályokba ütközik, ezért külföldre megy, hogy megismerkedjen az akkori idők legkorszerűbb technológiáival, amely már nem a gyógynövények hatóanyagaira koncentrál. És természetesen egy nap a szerelem is utoléri, megismerkedik a jómódú, szintén zsidó család gyönyörű lányával, Ninával.
A regény voltaképpen egyetlen napra (1944. december 30.), az utolsóra húzza fel az eseményeket, ennek kapcsán beszéli el Richter életét.
A rövid, filmszerű villanások a napszakokat követi, azokra rímel finoman. Beavat a házasságukat is veszélyeztető munkamániába, az első sikerekbe, a szakmai küzdelmekbe, miközben a háttérben széthull a Monarchia, lezajlik az első világégés, a Tanácsköztársaság, értékrendek tűnnek el és jönnek újak, hogy végül a második világháború őrülete borítson fel mindent.
Berényi Anna prózája a hagyományos történetmesélés hagyományait követi, nem cifrázza különösebb írói trükkökkel a szöveget. A Richterben sokkal inkább visszaköszön Dallos Sándor elbeszéléstechnikája (a Munkácsy Mihály nagyívű regényes életrajza), talán annak elnagyolt ecsetkezelése, harsányabb színei nélkül, semmint a kortárs magyar próza újításai. Azzal a fontos különbséggel, hogy Berényi külön hangsúlyt fektetett a hitelességre, a minél pontosabb és korhű ábrázolásra.
Remek ötlet, hogy szerzői honlapján fejezetenként lehet ellenőrizni, hogy mi történt meg valójában is, mit írt át a dramaturgiai kényszer vagy az írói szándék, illetve hol kellett kipótolni a történet réseit. Számos dokumentum, apróhirdetés, újságcikkek és adalékok (a filoxéra kezelésétől az egyes kísérletek leírásáig) segítenek abban, hogy minél jobban beleélhessük magunkat ebbe a nem akármilyen történetbe.
