Szinetár Miklós: 88 | Falusi Dóra ajánlója
Idei születésnapján minket lepett meg Szinetár Miklós: az igazán személyes hangvételű, 88 című könyvét vehetjük kezünkbe. Anekdoták, miniesszék kultúráról, politikáról, emberi kapcsolatokról, és mindez megfűszerezve a rá jellemző lényeglátással és humorral. Nem utolsó sorban pedig megismerjük azt a fontos vezérelvet is, amely az élet minden területén meghatározza a gondolkodását.
Szinetár Miklós 2020-ban múlt 88 éves, és ennek örömére 88 kisesszében, gondolati ötpercesben osztotta meg velünk meglátásait az élet dolgairól, szakmai, közéleti és politikai kérdésekről, valamint az őt leginkább foglalkoztató kérdésekről. Általánosságban, azonban korántsem közhelyesen. A könyv hangulata olyan, mint egy fesztelen beszélgetés a régi barátok között: a szerző kedélyesen anekdotázik, közben kikacsint ránk, mi pedig értjük őt félszavakból is. Épp ez a bizalom teszi annyira szerethetővé ezt az ünnepi kötetet amellett, hogy közelebbről is megismerteti velünk a magyar művészeti élet egyik legmeghatározóbb alakítójának személyiségét, mentalitását.
Aki hallott vagy olvasott már vele készült interjút, az találkozhatott a rá jellemző „szinetáros” harmóniával és humorral, amellyel az élethez viszonyul. Mindez a könyvben is visszaköszön, és ennek köszönhetően amolyan bölcseleti kiskátét, Márai-féle Füves könyvet kapunk, egyfajta iránytűként. Ha nem is mindig a személyes vélemény kialakításában, de az adott kérdésekhez való hozzáállásban mindenképp. A kulcstényező ugyanis, amely végig meghatározó marad témakörtől függetlenül, az az arányosság fontosságának hangsúlyozása. Mint kiderül, ez a szempont annyira kardinális számára, hogy külön fejezetet szentel a kifejtésére. Az arányok számbavételét hangsúlyozza az élet minden területén: magánéletben, közéletben, munka közben, de még nyaraláskor is. Persze helytől, kortól, társadalomtól és személyes adottságoktól függően. Mindez ugyanis „segít, hogy tudjuk, a jelenségek többségében nem fordul elő tisztán jó meg rossz.”
Ez az egyszerű üzenet nagyon is komoly hangsúlyt kap, mire a könyv végére érünk. Szinetár ugyanis következetesen, minden nehézség ellenére képes megmaradni a mérleg nyelvének, ebben nem ismer tréfát. Ezt az arányelvet vezeti végig a színházi élettel, az elmúlt évtizedek kulturális és politikai eseményeivel, személyes meggyőződésekkel vagy épp a házassággal kapcsolatban is. És amikor odabiggyeszti a fejezetek végére, hogy bizony, megint csak az arányok, akkor értjük meg igazán a jelentőségét ennek a vezérelvnek. Ugyanis amilyen egyszerűen hangzik, annyira nem evidens és gyakran nehéz érvényesíteni ezt a szemléletmódot a mindennapokban.
A könyv ugyanakkor pillanatra sem válik tanító jellegűvé, vagy öncélúvá.
Épp úgy olvashatunk benne megválaszolatlan kérdésekről és bizonytalanságokról is, mint gondolatébresztő szentenciákról. És markáns megfogalmazással is bőven találkozunk: „Nem örülök annak, hogy napjainkra a kultúra egyre nyíltabban gettókba szorítja a fogyasztókat. A populáris gettó: bulvársajtó, kereskedelmi tévé, szórakoztató film- és színház.” Majd tabuk nélkül leírja, mire gondol igényes kultúra alatt.
Szinetár sztoikus nyugalommal, ugyanakkor átfogóan és tömören képes összefoglalni a legnagyobb kérdésköröket: a jó színház és a karrierszínház közötti különbséget, a rendszerváltás előtti és utáni politikát, a kultúra és a sajtószabadság jelentőségét. „Mert demokratikus körülmények között is változó, hogy hol és mikor mennyit ér a szólásszabadság. Arány kérdése, hogy milyen mértékben befolyásolja a dolgokat a szabad sajtó, és milyen mértékben ér csak annyit, hogy ki írhatja a falra: PISTI LOP!!!”
Szinetár egy adott témán belül nem törekszik teljességre, nem sorakoztat fel minden álláspontot, de a saját véleményalkotásának folyamatába bepillantást enged. Az ilyen jellegű gondolkodást pedig akkor is érdemes jobban megismerni, ha nem mindig értünk vele egyet, mert olyan attitűdöt és értékrendet képvisel, amely által tágabb kontextusban, ugyanakkor toleránsabban látunk rá a saját életünkre is. A különböző nézőpontok pedig az olvasót is új megközelítésekre inspirálhatják.
(Kiemelt fotó: szinetarmiklos.hu/Czimbal Gyula)
SZINETÁR MIKLÓS legutóbbi művei: Senki többet? Pályázat harmadszor…; A második pályázat; Pályázat
