FALUSI DÓRA interjúja
Ma adták át első alkalommal a Szinva Irodalmi Díjat, az elismerést Szvoren Edina vehette át. Bereti Gáborral, a díj és az azt kezelő Szinva Irodalmi Alapítvány megálmodójával és alapítójával, Szabó Lőrinc-díjas irodalmárral beszélgettünk arról, hogy miért fontos ma Magyarországon a kultúra magántámogatása.
– Miért tartott fontosnak létrehozni egy irodalmi díjat?
– Mivel életem nagy részében könyvek, „gondolatok” közelében éltem, hiszen végzettségem szerint könyvtáros-népművelő lennék, mondhatnám karnyújtásnyi távolságból, testközelben, mégis három lépés távolságból figyelhettem a magyar irodalmi életet, a jelenét, és némiképp a múltját is. Számos író-olvasó találkozó szervezője voltam, és koromnál fogva mindkét rendszerben megtapasztalhattam, hogy a szellem auráját teremtő, alkotó ember, az író mily kiszolgáltatott és törékeny helyzetben van. Míg az író életét korábban inkább ideológiai hatások, manapság az anyagiak befolyásolják. Gondoltam hát, egy irodalmi díj az írói függetlenséget támogató, hasznos gesztus lehet.
(FOTÓ: muut.hu)
– Mi a véleménye a mai magyar irodalmi mecenatúráról?
– Folytatva az eddigi gondolatmenetet, a magyar irodalmi mecenatúrát az alkotók életét és munkásságuk kiteljesítését segítő egyik meghatározó, fontos intézményének tartom. Ennek szerkezete az elmúlt időkben alapos átalakuláson ment keresztül. Nem kívánok áttekintő összehasonlítást tenni, hiszen nyilvánvalóak a változások, mégis az a benyomásom, hogy a mecenatúra jellegére ma is az államközeliség nyomja rá a bélyegét. Ami nem feltétlenül baj, ha az állam képes toleráns és a sokszínűség őrzője lenni. Jelenleg a magán kezdeményezésű mecenatúra fokozottabb jelenléte a kiegyensúlyozottság és a biztonság feltétele volna. Rövidre zárva, keveslem mind az állami, mind a magán mecenatúra mértékét és differenciáltságát.
– Kiket támogat a díj kapcsán létrehozott Szinva Irodalmi Alapítvány?
– Úgy gondoltam, gondoltuk, hogy mivel az idősebb korosztály alkotóinak egzisztenciális feltételei már inkább konszolidáltak, érdemesebb inkább a középgenerációra és a fiatalokra figyelnünk. Ami persze nem zárja ki az életkori nyitottságot. Korosztályi szempontok mellett, és talán ezt kellett volna elsőként említenem, leginkább a minőségi kritériumok esnek a latba. Ez a támogatottak kiválasztásánál, ahogy most is történt, úgy a jövőben is megkerülhetetlen szempont marad.
Úgy tervezzük, hogy bizonyos vetésforgó szerint a díj ne csupán irodalmi, de szakirodalmi alkotókat is preferáljon.
A zsűrit az összetétele erre már most is predesztinálja. És mivel a magyar irodalom nem csak magyarországi, nem feledkezhetünk meg a külhoni, elsősorban a Kárpát-medencében élő kortársainkról sem. Hogy a Szinva díj jellege kialakuljon és látható legyen, ahhoz évek kellenek. Hosszú távon gondolkodunk.
– A díj mellett lesz más tevékenysége is a jövőben az alapítványnak? Például terveznek más támogatási formákat is?
– Szívem szerint azt mondanám, hogy igen. Terveink vannak, voltak és lesznek is. De szárnyalásunknak határt szabnak anyagi lehetőségeink. Egyelőre ezért a megkezdett kerékvágásban haladunk. Ezen az úton kell megerősödnünk, felnőnünk.
– Hogyan szerveződött össze a zsűri, melynek állandó tagjai Csehy Zoltán, Jenei László, Korpa Tamás, Mezei Gábor, Vásári Melinda?
– A kiválasztásánál is több szempontot vettünk figyelembe. Az egyik természetesen, hogy a jelöltünknek legyen valamilyen köze Miskolchoz, vagy pátriánk tágabb környezetéhez. Ez Jenei László, Mezei Gábor és Korpa Tamás esetében adott volt. De, ahogy fentebb említettem jó, ha a szakmára és a külhoniságra is rálát valaki. Vásári Melinda és Csehy Zoltán kitűnő alanyai a feladatnak.
– A díjazott háromszázezer forintos pénzjutalomban részesül. Milyen forrásból biztosítják ezt az összeget?
– Jenei László barátomtól hallottam, hogy ez az összeg manapság nem is számít rossznak. Persze nem tudom, hogy ezen most örülnöm, vagy inkább bánkódnom kellene. Hiszen ahogy fentebb már szó esett róla, a magyar irodalmi, művészeti mecenatúra helyzete nem túl rózsás. Főleg ha a sportban forgó pénzekre gondolok. Annak a finanszírozásában is magánpénzek vesznek részt.
Nem is a sportra szánt összegeket sajnálom, hanem az irodalomra szántakat keveslem. Milyen jó lenne, ha azok, akik ott exponálják magukat, erre a szegmensre is figyelnének.
Szóval jómagam már egy nyugdíjas, de irodalmi kötődésű ember vagyok. A rendszerváltáskor még élő édesapám és két testvére a nagypapám államosított kovácsműhelye után kárpótlási jegyet kaptak, amelynek ránk eső részéből földet licitáltam. Apám rám bízta, mondván ő már nem sok hasznát venné. Ennek a földnek a bérleti díját, évente ötszázezer forintot ajánlottam föl, ebből alapítottuk a díjat. Mondván, ettől jobb hasznát lassan már én sem venném. Itt mondok köszönetet az alapítás kezdeti lépéseihez nyújtott segítségéért Borkuti Lászlónak és Jenei Lászlónak.
– A névadó Szinva patak keresztülfolyik Miskolcon, ahol Ön is született, és ahol most a díjat első alkalommal adják át. A régió tudatos képviselete, vagy a személyes kötődés motiválta?
– Mindkettő. A név kiválasztásakor Jenei László barátom érvelt a Szinva név mellett, József Attilára is hivatkozva. Meggyőzött. Így jött létre a Szinva Irodalmi Alapítvány. S ím, megszületett a térség irodalmi életét segíteni hivatott Szinva Irodalmi Díj. És él.
