Lana Del Rey: Violet a fűben hátrahajol | Stermeczky Zsolt Gábor kritikája
Izgalmas vállalás a sztárénekesnő, Lana Del Rey első verseskötete. Az eredeti kiadó, a Simon & Schuster, de a magyar változatért felelős Jelenkor is érezhetően egyaránt fontosabbnak tartotta a külcsínt mint a tartalmat. Ebből a szempontból mindenképpen és megérdemelten sikerkönyvről beszélünk. A kérdés ezzel együtt mégiscsak az marad, hogy a kettő közül melyik érdemli meg a nagyobb figyelmet.
Jelenkor, 128 oldal, 3499 Ft
Lana Del Rey kötetére jó érzékkel találtak rá a fordítók: a négykötetes költő Simon Márton és a sokáig főleg színházi munkáiról ismert, egy ideje már kötettel is rendelkező költő Tóth Réka Ágnes párosa olyan anyagot kísérelt meg átültetni magyarra, amely legalább annyira impresszív, mint a saját alkotásaik. A többes szám alatt itt elsősorban a kettejük által működtetett, 5mondatok elnevezésű kísérleti Instagram-profil értendő, de Simon esetében nem mehetünk el az eddigi költői életmű mellett sem. Azt, hogy utóbbi impresszív törekvései miben keresendőek, azt Körösztös Gergő fogalmazta meg találóan – még ha némileg leértékelően is – a szerző negyedik kötetéről (Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni) szóló kritikájában a Literán: „Simon költészetének dísztelensége mögött nem (nyelv)filozófiai-esztétikai megfontolások húzódnak, hanem, impresszionizmusának megfelelően, a (szigorúan értéksemleges értelemben vett) hétköznapiság mimézisének szándéka.” (Mi itt írtunk bővebben a kötetről.)
Márpedig bármennyire is fáj ez a filozófiai-esztétikai szempontok kedvelőinek, a hétköznapiság mimézisének szándéka valószínűleg mindig is nagyobb sikert fog aratni a közönség körében. Ennek leginkább társadalmi és pszichés okai vannak, amely szempontokat szintén lehet ugyan demagógiával és közhelyességgel vádolni, ugyanakkor ez nem változtat azon a tényen, hogy az olvasó alapvetően szereti azt érezni, hogy valaki érthetően beszél hozzá, vagy legalábbis megkísérli azt. Ebben a tekintetben nem is a hétköznapiság mimézise a dicsérendő, sokkal inkább az, hogy erre egyáltalán szerzői szándék irányul. Olyan szerzői szándék, amely mindezzel nem kizsarolni akarja magának a figyelmet, hanem épphogy ő szentel figyelmet arra, hogy tegyen egy áthidaló gesztust a szerző és az olvasó között szükségszerűen tátongó szakadék ellenében.
A Violet a fűben hátrahajol már körülményeinél fogva is hasonló áthidaló gesztussal próbálkozik, épp csak rögtön két áthidalandó szakadék is tátong alatta. Az egyik ott húzódik, hogy adott egy amerikai sztárénekesnő, Lana Del Rey, aki arról szeretne beszélni, hogy sztárénekesnőként is akadnak az életének nehéz dimenziói. A másik szakadék pedig akkor jelent meg, amikor előbbi szándék megvalósításához új album helyett inkább verseskötettel jelentkezett. Maguk az áthidaló gesztusok ugyancsak nem lehetnek mások, mint impresszív kísérletek: a kötet verseinek témái vállaltan Lana Del Rey párkapcsolati nehézségei, illetve folyamatos útkeresése az egészséges önszeretet irányába. Vagyis magánéleti nehézségekből felépülő alanyi líráról beszélünk.
A kötet eredeti, angol nyelvű kiadása ismeretének hiányában ezen a ponton a fordítók munkájára vagyunk kénytelenek hivatkozni, akik finom és érzékletes munkát végeztek. Tolmácsolásukban a szerző szövegei pszichológiailag lenyűgöző, helyenként egészen átütő erejű tanulságokkal szolgáló versvilágba kalauzolják el az olvasót. Az előszó, illetve a kötetkezdő, egyúttal címadó vers lényegében az egész anyag irányát kijelöli. „A világ titokban összeesküdött értünk, / és ehhez mérten kell viselkedjünk”, olvasható előbbiben, ez az üzenet pedig már első olvasásra is tökéletes antikonteo érzést kelt. Ezek a versek egy olyan világ lenyomatai, amely értünk esküdött össze, nem pedig ellenünk, vagyis megadja annak a lehetőségét, hogy elkerülhetetlen fájdalmainkból és veszteségeinkből is sikerrel legyünk képesek kimászni.
A kötet további darabjai pontosan ezt az életfilozófiát igazolják, a melankólia felszíne alatt folyamatosan meg-megbújó és onnan fel-felcsillanó boldogságérzettel, néha pedig egyenesen a változtatás képességének ünneplésével.
A Sportcruiser és A Benedict kanyon romjai között című szövegek kiváló példák erre, a Tessa DiPietro nevű gyógyítóról szóló szövegnek – benne Jim Morrison felbukkanásával – pedig még sajátos humora is van. Mindennek alapján elmondható, hogy a kötet első áthidaló gesztusa sikeres: az impresszív megszólalási mód nagyon pontosan elmondhatóvá teszi Lana Del Rey személyes történeteit, tragédiáit, egyúttal pedig azok tanulságait is.
Az viszont, hogy ezek a szövegek mennyire képesek – pontosabban egyáltalán mennyire akarnak – verseskötetté összeállni, már kérdéses. A többnyire szabad formák indokolnák a szövegek kötetkoncepcióját, hiszen ezekre zenét szerezni, majd elénekelni őket erősen kísérleti próbálkozás lenne. Az, hogy ennek ellenére a kötet is kísérleti, már nem is csak feltétlenül a szövegeknek köszönhető, sokkal inkább annak a hazai kiadás szempontjából vélhetőleg inkább csak lekövetett szerkesztői elvnek, hogy azok mellett helyet kapnak Lana Del Rey fotói (amelyek a versekhez nem különösebben adnak hozzá), sőt, helyenként – egészen izgalmas, ám mégsem eléggé koncepciózus módon – különböző, nyomokban kézírásos szövegváltozatok is. (Arra, hogy ezek a két fordító közös munkájának eredménye, vagy pedig a szerző eredeti szövegváltozatai magyar kézírásban, sajnos sem a könyv, sem az 1749 című világirodalmi fórumnak a fordítókkal készített interjúja nem ad elég egyértelmű választ.)
A kötet ezen elemeit vizsgálva mindenképpen felmerül a kérdés, hogy valóban verseskötetnek készült-e, vagy inkább – az eladható példányszámok kedvéért – főleg vizuálisan feldobott multimédia kiadványnak.
Végeredményben utóbbi sem lenne baj, így viszont kérdésessé válik a második áthidaló gesztus sikeressége. Vagyis hogy egy ilyen kiadvánnyal az alapvetően popsztár Lana Del Rey mennyire vált a szó klasszikus értelmében költővé. Mindez mintha csak inkább tetszetős külcsín lenne, ráirányítva a figyelmet egy kulturálisan enyhén kényszeredettnek ható amerikai életérzésre, amelyhez a magyar olvasóknak nem sok közük van. Pontosabban ha van is, akkor nem ez a kulcsa annak, hogy Lana Del Rey szövegei működjenek. Az a kulcs ugyanis magukban a szövegekben keresendő, ráadásul még meg is található.
