KÖNYVTERASZ
Csillagos ház, történelmi alakok, egy szerelem és egy félrehallás: Budapest helyett Dunapest – ez adja az új Vámos Miklós regény gerincét (kritikát itt olvashat róla). A szerzővel beszélgettünk írói alapállásról, közelgő hullámhegyről és persze a járvány is szóba került.
– Magam is tanúsíthatom, hogy a Dunapark a törzshelyed, illetve a kávézó fölött lakásod is van, amolyan „műterem”. Mikor merült fel a gondolat, hogy fontos helyszínként beemeld a házat és a kávézót az új regényedbe?
– 1979-ben költöztünk abba a házba. Bonyolult lakáscserével. Az addig ott lakó bácsi és néni alkarján láttam azt a bizonyos számot. És akkor rögtön. De ennyi időbe telt, míg a téma megérett. Nem kapkodtam el. Néhányszor belefogtam korábban is, mindig abbahagytam néhány oldal után, nem találtam sem a megfelelő szerkezetet, sem a megfelelő hangot. Most két könyv segített, mindkettőt említem a kötetem végén, forrásmunkaként.
– Fiktív személyek keverednek valós személyekkel a Dunapest szerteágazó cselekményében (a könyvről itt olvashat kritikát). Íróként melyik karaktert nehezebb mozgatni: az általad gyúrtat vagy a valóban létezőt?
– Egyik sem könnyebb vagy nehezebb. A figurákat az olyasfajta realista történetmesélő, mint én, voltaképpen teremti. Állítólag a keleti lélekgyakorlatokban gyakran használt „ommm” hangot az istennek akkor használja, amikor teremt. Ommm, béke, béke – ez a lelkiállapot kell nekem az íráshoz.
– Egy ház történetének feldolgozása komoly munkát igényel. Könyvekben kutakodsz ilyenkor vagy próbálsz olyan embereket keresni, akik saját tapasztalataikkal, történeteikkel színesíthetik a szöveget?
– Legjobb szemtanúkat találni, de ez nem mindig lehetséges. Aztán pedig könyvtár, levéltár satöbbi.
– Vannak alkotók, akik, ha úgy kívánja a cselekmény, akkor a történelmet is ahhoz igazítják. Fontos a történelmi hűség, vagy mindent felülírnak a regény szempontjai?
– Ez attól függ, miféle regényről van szó. A Dunapestben erősen törekedtem a történeti hűségre, ami azonban ritkán sikerül maradéktalanul, még akkor sem, ha a tényeket mások leírása alapján rekonstruálom. A valóság is tévedhet, ha nincs elég jól megírva.
– Mi történik, amikor kirakod az utolsó pontot? Eufória, letargia, fáradtság?
– Ez mind, ilyen sorrendben. És erős izgalom, hogy vajon olyan lett-e a szöveg, amilyenné formálni akartam. Ez a fölizgatott állapot a könyv megjelenéséig és az első olvasói visszhangokig tart.
– A könyv bemutatóján azt nyilatkoztad, hogy nem szeretnél több történelmi regényt írni. Miért döntöttél így? Jobban foglalkoztat már a jelen?
– Ezt a Hattyúk dala című vastag történelmi regény megjelenésekor mondtam, hat-nyolc éve. Az ugyanis kétezer év története, és annyit kellett hozzá olvasni, búvárkodni, anyagot gyűjteni, hogy kettéállt tőle a fülem. A kijegyzetelt raklapnyi könyv máig a garázsban áll egy műanyag ládában. Nem tudom, mire várnak. Engem nem a jelen, a múlt vagy a jövő érdekel, hanem az emberek, elsősorban akkor, amikor csoportban léteznek. Falka, szerelmespár, barátok, család, nemzetség. Látható, hogy szociálpszichológiai az írói alapállásom, és mindig is az volt.
– Már a járvány alatt fejezted be a regényt. Volt valami hatása annak a szövegre, hogy az alkotási folyamat alatt kissé felborult a világ?
– Igen, de nem hiszem, hogy ez érződik a könyvön. Én egyébként nagyjából akkor is úgy élek a házamban, mintha karantén volna, amikor nincs járvány. Ez a lakhelyem a római parton nagyon kedves a szívemnek, többek között a Duna közelsége miatt. Amikor a Szent István parkban éltem, a túlsó parton, ugyanezt éreztem. Szépen körbelaktam ezt a kedves, széles, erős folyamot.
– Valószínűleg láttad a legutóbbi felmérést, miszerint a magyarok több mint fele soha vagy szinte soha nem vásárol könyvet, illetve 2005-höz képes 12 százalékkal esett vissza a felnőtt könyvolvasók aránya. Mit gondolsz minderről?
– Azt, hogy a huszadik század elején a mozi elterjedésekor a színházasok azt hitték, nekik befellegzett, lehúzhatják a rolót. Ez egy hullámvölgy, amit majd hullámhegy követ, szerintem nem is túl sokára.
VÁMOS MIKLÓS legutóbbi művei: Legközelebb majd sikerül; Hetvenkedő; Az isten szerelmére
