PAPP SÁNDOR ZSIGMOND interjúja
Két vaskos kötetben vehettük kézbe Márai Sándor feleségének, Márai Ilonának a naplóit. A bejegyzések a házaspár legizgalmasabb és legfelkavaróbb időszakát, az emigráció három évtizedét helyezik más fénytörésbe. Személyesebb, átélhetőbb, emberibb lesz a sorsuk, és az írói lét. A jegyzeteket és az utószót jegyző Ötvös Annával beszélgettünk az irodalomtörténeti jelentőségű műről.
Helikon, 1688 oldal, 11 999 Ft
– 296 különböző füzetből állt össze a két naplókötet anyaga (itt olvashat róla bővebben). Mi jelentette a legnagyobb nehézséget a feldolgozás során?
– Egyértelműen a naplók, a kézírás elolvasása és begépelése jelentette számomra a munka legnehezebb fázisát. Rendkívül izgalmas volt először olvasni a kéziratot, de gyakran nagyon nehéz volt kibetűzni egyes szavakat, szókapcsolatokat. Márai Ilona a magyar nyelvű szövegbe gyakran beleírt idegen nyelvű szavakat, mondatokat németül, franciául, olaszul, angolul, itt-ott latinul is. Személyneveket kellett megfejteni a szövegkörnyezetben, ezeket gyakran következetlenül másképp jegyezte le. A füzeteket digitális változatban kaptam meg, tehát meg tudtam nagyítani a részleteket. Türelemre és kitartásra volt szükségem. Óriási motivációt jelentett számomra a kíváncsiságom, áthidaltam vele a hosszú hónapokig tartó monoton gépelési munka legnehezebb óráit.
– Márai Ilona 1920-tól írt naplót, ám ezeket a pesti barátnőjére bízta, és mindmáig nem kerültek elő. A már megjelent időszakban is vannak lyukak, elveszett füzetek. Van még reális esély arra, hogy ezek is az olvasók elé kerüljenek?
– Igen, a remény mindig él, hogy előkerülnek még az elveszett naplófüzetek. Márai Sándor hagyatékának egy részét talán őrzik még Amerikában az unokái, János fiuk lányai és Torontóban Vörösváry István kiadójának örökösei. A budapesti barátnő unokái nagyon segítőkészek voltak, és utánanéztek pincében, padláson, mindenütt, hogy találnak-e elkallódott naplófüzeteket a családi házban, nyaralóban. Egyelőre nem találtak semmit.
Olaszországból jelezték, hogy a Salernóban maradt kevéske hagyatékban volt egy kis füzet Lola írásával, de épp nem találják. Ez lehetne a 132. napló, amelyet 1978-ban vezetett. A remény velünk van.
– Mi maradt ki a könyvből és milyen megfontolásból? Ahogy a férje esetében is megjelent A teljes napló, itt is lehet majd számítani erre?
– Nagy Zsejke szerkesztő készítette a válogatást. A kötetek végén közli, hogyan, milyen szempontok alapján válogatta a kiadásra szánt szövegeket. Kimaradtak az ismétlések, a monoton, eseménytelen bejegyzések, az álomleírások. A válogatás készítésekor elsősorban arra törekedett, hogy az olvasó teljes spektrumot kapjon a Márai család és házaspár harmincévnyi életéről, ezen évek tematikai jellegzetességéről, a benne szereplők portréjáról. Márai Ilona teljes naplószövegének a kiadásáról egyelőre nincs szó. Valószínű, hogy kutatók számára készül majd egy eredeti szövegváltozatot tartalmazó online verzió.
Alapos és körültekintő kutatást végzett – Ötvös Anna (FOTÓ: Fábián Gergely)
– Mi fogta meg leginkább Márai Ilonában?
– A jegyzetek megírása volt a feladatom, és ehhez nagyon körültekintő és alapos kutatást kellett végeznem. Ez volt a munkám kreatív része. Nagyon élveztem! Márai Ilona személye és egyénisége már régóta foglalkoztat. Ezért kezdtem el kutatni családtörténetét ezelőtt tizenkét éve, és írtam meg a Lola könyvét, amely szintén a Helikon kiadónál jelent meg 2017-ben. A családtörténet rekonstruálása sikerült levéltári és könyvtári anyagok alapján, de a személyisége természetesen rejtve maradt. Ezért vártam, hogy a naplói kutathatóvá váljanak, mert a naplóírás olyan műfaj, ami feltétlen őszinteséget kíván. Tizenkét év alatt a személye a mindennapjaim részévé vált.
– Akkor elég közel került Önhöz.
– Elfogult vagyok vele szemben. Őszintén elárulom, hogy szeretem minden hibájával és esendőségével. Tulajdonképpen már a naplók olvasása előtt is megfogott a lénye, és a szimpátia megmaradt. A naplókban életének „csak” harminc éve tárul fel az olvasó előtt: egy 48 éves nő, feleség és anya mindennapjai 79 éves koráig. Én épp most leszek 48 éves. Sokszor eszembe jut, hogy az ő élete ekkor nagy fordulatot vett, tulajdonképpen kifordult mind a négy sarkából.
Véget ért egy periódus, és elkezdődött egy új, egy évtizedekig tartó bolyongás, otthonkeresés, egy új élet 48 éves korában. Ennek lehetünk a tanúi.
Ami leginkább megfogott benne, az a hite volt. Egyaránt hitt a kereszténységben, a babonákban, a miszticizmusban, és igyekezett mindenből a pozitívat, az előremutatót kihozni.
Ilona, Sándor és a fogadott fiuk, János
– Miben változtathatja meg a két kötet a bennünk élő képet Márai Sándorról?
– Márai Sándor többször leírta, hogy az író élete a művei. Íróként közvetít magáról egy képet az olvasók számára. Egy írói képet. A magánember rejtve marad. Most pedig neki köszönhetően – hiszen az ő hagyatékában maradtak fenn a naplók – kapunk egy másmilyen képet róla. Egy emberit az írói mellett. Ez is árnyalt, mert attól a társtól kapjuk, aki őt feltétel nélkül szerette. Az emigrációjuk esztendejében már huszonöt éve voltak házasok, sok mindent átéltek együtt, félszavakból is értették egymást. A naplók által láthatjuk az embert, de az alkotót is minden esendőségével, szenvedésével, harcával és kínjával.
– A bejegyzések jóval a halála előtt érnek véget. Miért hagyta abba?
– Márai Ilona 1979. március 22-én jegyzi le naplójába az utolsó mondatokat. Elfáradt, belefáradt a napi íráskényszerbe. Már addig is gyakran töprengett azon „hangosan”, hogy minek firkálja tele ezeket a füzeteket, abba kéne hagyni, el kéne égetni mindet. Egyszerűen csak nem vette elő többet, letette a ceruzát.
Az emigránssors, menekültsors ugyanúgy választott út, mint azé, aki azt választja, hogy marad ott, ahonnan más elmenekül.
– A napló anyaga leginkább a közelmúltban megjelent Gyarmati Fanni munkájához fogható. A visszajelzések szerint ez a kötet is lehet legalább olyan ünnepelt és elismert mű? Megtalálhatja a maga helyét az irodalomtörténetben?
– A naplók már fontos és megkerülhetetlen helyet foglalnak el az irodalomtörténetben, mert egy magyar író életének eddig nem ismert harminc évét tárják elénk. Egyelőre még kevés visszajelzés született, mert idő kell a vaskos kötetek elolvasására. Nem tudom megítélni, hogy ünnepelt és elismert mű lesz-e. Úgy gondolom, ebben az esetben ez lényegtelen. A feleség naplói Márai Sándor életének leghitelesebb forrása 1948 és 1979 között. Ez elvitathatatlan.
