FALUSI DÓRA interjúja
A legendák, a mitológiai történetek és a mesék nem csupán a világlátásunk kialakításában segítettek, hanem olykor gyógyító erejűek is. Olyan összefüggésekre világíthatnak rá, amelyek máshogy rejtve maradnának. Csóka Judit a meseterápiával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatait foglalta össze a könyvében (itt olvashat róla bővebben), mi pedig a mese erejéről faggattuk.
Corvina, 520 oldal, 4990 Ft
– Miben áll a mese ereje? Mivel hat ránk?
– A mese, és most a népmesékre gondolok, leginkább az egyszerűségével hat ránk. Bármelyik nép meséjét olvassuk, azt tapasztalhatjuk, hogy semmi nincs túlbonyolítva. Egyszerűek a mese képei, könnyen felfoghatók, megérthetők. A történetek, még az állatmesék is, rólunk szólnak, és az ember szívesen hallgat, olvas ilyen történeteket. A mesebeli környezet, a sokszor álomszerű, irracionális elemek pedig belső utazásra hívnak. A lelkünkhöz visznek közelebb, ami azért fontos, mert a mindennapok sodrásában, a feladataink között elveszítjük a lelkünkkel, az érzéseinkkel való kapcsolatot. Nem tudjuk, hogy kik is vagyunk, és mire vágyunk valójában, sokszor a saját érzéseinkkel sem vagyunk tisztában.
– Hogyan dőlt el, hogy a meseterápia lesz az egyik hivatása?
– Nossrat Peseschkian A tudós meg a tevehajcsár című könyvében olvastam először arról, hogy a terapeuta rövid történetekkel segít a pácienseinek. Akkor nagyon megtetszett ez a módszer, mert a kötet olvasása során az derült ki, hogy egy mesén keresztül jobban megérthetjük a bajaink okát, és a főhős választásai, döntései közelebb vihetnek bennünket ahhoz, hogy megtaláljuk a saját megoldásainkat az adott helyzetre.
– A gyakorlat is visszaigazolta ezt?
– Amikor kipróbáltam, meg is bizonyosodtam a feltevés helyességéről. A mese szelíd terápiás módszer, a páciensek számára „veszélytelen”, hiszen csak egy történetet kell elolvasni, vagy meghallgatni, ezért használom, amikor csak lehet. A másik pedig, ami nagyon motivált, hogy én magam is gazdagodom minden egyes mesével, minden mesecsoporttal. Mivel nem felolvasom, hanem élő szóval mondom el a mesét, ezért már a mesetanulás fázisa is önismereti munka, amit nagyon fontosnak tartok.
Csóka Judit
– Felnőtt fejjel mesét olvasni egyáltalán nem szokványos, meseterápiára járni pedig pláne nem az. Kinek lehet alkalmas ez a terápiás módszer?
– A meseterápia számomra inkább csoportos terápiás forma. Ma már felnőtteknek tartok mesefoglalkozásokat. Ezek a foglalkozások nagyon jól használhatók egészséges emberek közösségépítésére, személyes beszélgetésekre a csoportban. A kórházban a meseterápia kiegészítője más terápiás módszereknek. Tapasztalataim szerint a meseterápia jól alkalmazható módszer a szorongások, fóbiák, hangulatzavarok, elhúzódó gyász terápiás megsegítésére és különböző traumatikus élmények hatásának enyhítésére, oldására.
– Kinek ajánlja?
– Pedagógusoknak, pszichológusoknak mindenképpen ajánlanám, hogy az eszköztárukat bővítsék a mesékkel is. Hihetetlen kincsestárra bukkan az, aki elkezd a mesékkel foglalkozni.
– Hogyan jutott el a börtönök lakóihoz és a kórházi betegekhez? Milyen tapasztalatai vannak velük kapcsolatban?
– A börtön kapcsán felkérést kaptam egy pályázat részeként, a kórház pedig a munkahelyem, így ott csak engedélyt kellett kérnem a meseterápiás csoport megszervezéséhez.
Mind a két helyen elkeseredett, megfáradt, kétségbeesett emberekkel találkoztam.
A szorongató gondolatok között vergődő emberek számára a meseterápiás foglalkozások felüdülést hoztak. A börtönben heti rendszerességgel találkoztam a fogvatartottakkal és egy idő után nemcsak én, hanem ők is várták a találkozásokat.
– És a kórházban?
– A betegek az első alkalommal vonakodtak eljönni a csoportba. Egyrészt úgy gondolták, hogy a mese gyerekeknek való, másrészt a csoportos foglalkozás ismeretlen és félelmetes a számukra. Azonban amikor részt vesznek az első ilyenen, kellemesen csalódnak, a legtöbben vidámabban, jobb közérzettel távoznak a foglalkozás végén, és várják a következő alkalmat.
– Kendőzetlenül ír a foglalkozások során ért kudarcairól. Ugyanakkor inspiráló módon leírja azt a folyamatot is, ahogyan megküzd ezekkel a helyzetekkel. A kudarcok nem ingatják meg a meseterápiába vetett hitét?
– Soha nem ingatták meg, mert miután végiggondoltam a kudarcokat, mindig rájöttem arra, hogy hol hibáztam.
Szerintem nagyon fontos a mi szakmánkban, hogy amikor valami nem sikerül vagy félrecsúszik, megnézzük, hogy mi volt az, amit mi nem csináltunk jól.
A kudarcokból nagyon sokat lehet tanulni, éppen ezért, ez inspiráló is a számomra, hogy az abból nyert tudást mielőbb kamatoztathassam.
– Említi, hogy „a csoportkultúra nem terjedt el Magyarországon”. Mit ért ez alatt? Milyen jelentősége van vagy lenne ennek hazánkban?
– Azt tapasztalom, hogy a magyar társadalom nem csapatjátékos. Széthúzás van az emberek között, a kapcsolatokat megfertőzi az irigység és az ebből fakadó rosszindulat. A magyar emberek igen rossz szellemi és lelki állapotban vannak, emiatt bizalmatlanok egymással, előítéleteket ápolgatnak magukban, ami nagyon megnehezíti egymás elfogadását és az egymás iránti tisztelet megélését.
– Ebben is segíthet a terápia?
– A terápiás jellegű és nem terápiás csoportokban meg lehet tapasztalni az egymáshoz való kapcsolódás erejét, meg lehet tanulni elfogadni egymás eltérő véleményét, világlátását, és az is megtapasztalható, hogy attól még, hogy valakinek más a véleménye, mint az enyém, nem vagyunk ellenségek.
A valahová tartozás élménye oldja az egzisztenciális szorongást és segít megküzdeni a különböző nehéz élethelyzetekkel.
Ha az ember megtanulja a csoportban elfogadni a másikat, akkor csoporton kívül is toleránsabb és empatikusabb lesz. Ennek a jelentősége pedig szerintem óriási lenne, mert ez az, ami miatt jobban éreznénk magunkat a bőrünkben, és jobb hely lenne számunkra a saját hazánk.
CSÓKA JUDIT legutóbbi művei: Mesék a szabadulásról; Mesék feleségekről és férjekről; Mesék a pénzről.
