Egyesek ácskapoccsal jönnek – Beszélgetés Kukorelly Endrével

2021. 01. 10. | Interjú

KÖNYVTERASZ

Mi más lenne autentikusabb, mint egy interjúban beszélgetni Kukorelly Endre új kötetéről, amelyben az elmúlt évtizedek beszélgetéseit és fontosabb publicisztikáit gyűjtötte össze. (Az Egy belga revolverről itt olvashat kritikát.) Kis magyar valóság, kis magyar történelem egy inkább író, mint politikus szemszögéből. De szóba került az idei év és a reményteli várakozások is.

Kalligram, 400 oldal, 3990 Ft

– Milyen volt szembesülni a sok interjú sokféle állításaival? Ahogy írod, a túlzásokat, melléfogásokat meghagytad bennük. Sok ilyen volt? Sokszor vitáztál magaddal szerkesztés közben?
– Tükörbe nézni érdekes. Ha jól nézel bele, meglep, az a jó nézés, ha meglepődsz. Egész tűrhető, mondod magadnak. Rémes, mondod, és elfordulsz. Aztán visszafordulsz. Az írás tükör. Nyilvánvalóan a hübriszközeli, ami mozgatja, kvázi az istenekkel versengünk, hálisten. Túlzás és melléfogás az egész, hiúságok hiúsága, de ezt ne vedd önkritikának. Nem is lehet nem túlozni és melléfogni, és ez inkább szórakoztató, viszont a sok megmondóember, beszélő fej „valóságról” tett apodiktikus kijelentései, beleértve a magaméit is, tényleg bosszantóak. Az a jó, a jó szöveg az, amikor érzed, hogy közben vita folyik. Élvezd, ne bosszantson nagyon.

– A publicisztikáid kirajzolják az ország elmúlt évtizedeit. Az Írószövetségből való kilépésedtől, a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson át az LMP-s időkig minden itt van, akárcsak egy történelmi regényben. Mire voltál büszke és mire nem?
– Számomra valóban kirajzolják, hát elég girbegurba rajzolat. A büszkeség nagy szó, egy-két gól, meg az íróválogatott szereplései: akkor büszkélkedtem is – hogy beindítottam –, nem csak örültem neki. A rendszerváltás körül úgy gondoltam, végre profik fognak intézkedni helyettünk, épp csak oda kell majd pillantanunk. Olykor kikukkantani a konyhába, közéjük csördíteni, hogy csendesebben vigadjanak, lecserélni, aki diszfunkcionális vagy elpofátlanodott, és a kelleténél többet lop. „Mi” pedig foglalkozhatunk a legnagyobbakkal, a test-szellem-lélek ügyeivel. A politikát lenéztem, lefelé néztem rá – mert nem olvastam még elég görög auktort elég jól.

„Nem is lehet nem túlozni”

– És ez használt?
– Nem lehet őket elég sokat olvasni. Viszont most úgy látom, a jó élet, az eudaimónia a magán- és közügyekkel foglalkozás egyensúlyán alapul. Művészeknél ez könnyen beáll, hisz minden publikált alkotás, a hermetikus is, beleszól, tovább tolja, intézi a közös dolgokat. Ilyenformán minden művész valamiképp elempés – nem a pártra, de a lehet-legyen más a politika szintagmára utalok: a politika a mindenki ügyei intézésének az optimalizálása. Épp az, amit Szophoklésztől Schuberten át Pintér Béláig csinálnak a legjobbak. Arany és Shakespeare. Ahogy az „agg Sárvári” ajánlotta Aranynak: „Csak Sekszpírt! Sekszpírt, domine!”

– Hiányzik a napi politizálás, a parlament?
– Napi-politizálok, túl sokat is. A Baumgarten Emlékdíjat menedzselem, és részt veszek az általam indított Nyugodt Szív a Lakhatásért munkájában. Szerencsére ezt nem nekem kell csinálnom: közösségi finanszírozással több száz család lakhatási problémáján enyhített az alapítvány. A kuratórium elnöke, Hoffmann Andrea, és néhány fantasztikus hölgy dolgozik az ügyön. Politizálok akkor is, ha valamelyik médium megkérdezi a véleményem. Még a parlamentben elhatároztam, látván felelős politikusok szánalmas menekülését a nekik nem tetsző újságírók elől, hogy ahová hívnak, elmegyek, nem válogatok, mint tót a vadkörtében. Ez tudatos jóhiszem, mindenkiről feltételezem a jószándékot, de ne hidd, hogy kemény meló, nem esik nehezemre, barátkozós típus vagyok. És igen, a Parlament! Érdekes volt. Van bennem fura érzés ezzel kapcsolatban, még mindig. Sajnálom, hogy két és fél év alatt jóval kevesebbet barangoltam benne, mint kellett volna.

„Napi-politizálok, túl sokat is”

– Irodalmi és politikai tevékenységed legfőbb mottója a párbeszédkeresés. Az a tétel, hogy igenis szóba kell állni mindenkivel, mert az a legrosszabb, ha már nem is vitázunk egymással. Nekem úgy tűnik, hogy manapság erre egyre kevesebb az esély, szóbeli polgárháborúban élünk. Te hogy látod?
– Lévén, mint utaltam rá, alkatilag pozitív vagyok, nem szívesen mondom, hogy nincs rá esély. De nincs rá esély. Nincs esélyed, mégis csinálod. Camus boldognak képzeli Sziszüphoszt. Nem csupán, amikor átverte Zeuszt, elcsábította Hermész unokáját, Antikleiát, és Odüsszeuszt nemzette vele, vagy mert amíg megbilincselve tartotta Thanatoszt, senki nem halt meg. A Tartaroszban is jól elvan, miközben mindhiába görgeti fölfelé a szikladarabot. Unterwegs a legjobb, ahogy a viccben áll. Görgetsz, és jól érzed magad mindhiába.

– Milyen várakozásokkal vágsz neki az új évnek? Lehet valami pozitív fejleményre számítani a kultúrharc mindennapjaiban?
– Jókat várok, és nem lesznek „pozitív fejlemények”. Az a pozitív, ha várod, hogy legyen. Aki csak harcolni, gyűlölködni és gyanakodni bír, az retteg magától. Békében magad vagy saját magaddal, no, és akkor tessék, kezdj valamit. Ez, oké, ijesztő lehet.

A Baumgarten Emlékdíj tavalyi díjazottai
(FOTÓ: Kis Norbert)

– Tevékenyen szerepet játszol abban, hogy a kompromittált állami szegmens mellett kiépüljön a független civil. A József Attila-díj mellett a Baumgarten feltámasztása. Milyen tapasztalataid vannak ennek kapcsán?
– Érdekes tapasztalataim vannak ennek kapcsán. Egyesek ácskapoccsal jönnek, az érdekes, szenvedek tőle, lévén mimóza. Viszont egyrész itt is, mint a hajléktalanság projektnél, működik a közösségi finanszírozás. Már 430-an támogatták, van tehát közösség, van szolidaritás. Másrészt meg, mint mondtam, élvezettel görgetek.

– Mit vársz el az idei évtől? Milyen reményekkel vágsz neki?
– Reggelenként szinte mindig jól vagyok, van munkakedvem, jön a flöss, ami szinte mindig meglep. Várom, hogy ez minél tovább kitartson. És mint mindenki, hogy legyen vége ennek a szuperőrületnek, menjen megint a szokásos, normálisan őrült módján minden. Az nem biztos, hogy a magyarok megnyerik a futball Eb-t, az viszont biztosnak látszik, hogy a TündérVölgy megjelenik németül, és a verskötetem is jön a Kalligramnál.

KUKORELLY ENDRE legutóbbi művei: Cé cé cé pé; Pálya; Porcelánbolt.

További cikkek

Kritika, Irodalom

Nem szabad ötletek

Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról | Révész Sándor kritikája   A legtöbbet emlegetett, mégis a legkevésbé ismerhető költők...

Tudomány

A halál hét arca

Richard Shepherd: A halál hét kora | Papp Sándor Zsigmond ajánlója   Nem könnyű megemészteni, hogy egy napon véget ér az életünk. Ám ahogy...