KÖNYVTERASZ
A Corvina Kiadó Képző_művészet sorozatának harmadik darabja, a Művész_nők című album Körber Ágnes művészettörténész fordításában mutat be több, mint ötven alkotót az elmúlt közel ötszáz évből. Az albumról és a női művészek megítéléséről beszélgettünk a könyv szerkesztőjével.
– Másképp tekintesz most, a könyv megszerkesztése után a női művészekre, mint előtte?
– Számomra az egyenjogúság természetes, ugyanakkor nem mindenki van abban a helyzetben, hogy az ő számára is az legyen. Lehet, hogy mi kivételezett helyzetben vagyunk, ez nagyon sok mindentől függ. Éppen erre kérdez rá ez a könyv. A művészet felől közelíti meg a kérdést, és arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek egyáltalán nem magától értetődően meglévő jogok. Azt már megszoktuk, hogy a művészettörténeti könyvek tele vannak férfi festőkkel, szobrászokkal, alkotókkal, és föl se tűnik, hogy nők alig szerepelnek köztük. Most pedig egy olyan könyvet vehetünk kézbe, amelyben csak nők vannak. Több mint ötven művésznő szerepel benne a manierizmustól kezdve napjainkig, és a megismerésükkel egy párhuzamos művészettörténet bontakozik ki előttünk, jóllehet mindannyian szervesen illeszkednek az egyetemes művészettörténethez. Rájuk azonban nem jutott akkora reflektorfény, sőt: nagyon sokszor próbálták őket elhallgattatni.
– Meglepődtem rajta, hogy bár a felsorolt művészeti irányzatokról már sokat olvastam, a kötetben szereplő művészek közül alig ismertem párat. Mintha azt mutatná be ez az album, hogy miről maradtam le.
– Így van. Fantasztikus művészeket és elképesztő élettörténeteket ismerhetünk meg belőle. Az évszázadok során sok női művész csak titokban vagy férfi álnéven alkothatott. De megemlíthetjük Artemisia Gentileschi olasz barokk festőnőt is, aki bár dolgozhatott apja mellett annak műtermében, azonban az egyik festőtanára megerőszakolta, ráadásul utána nem akarta elvenni feleségül, pedig abban a korban így megmenthette volna a szégyentől. Megpróbált harcolni az igazáért, az apja is támogatta ebben, bíróságra mentek, de nem szolgáltattak neki igazságot. Sok ilyen meghurcoltatáson esett át nem egy művésznő. Gentileschinek négyszáz évet kellett várnia arra, hogy gyűjteményes kiállítása legyen: idén tavasszal mutatta őt be a brit Nemzeti Képtár, a londoni National Gallery.
– Volt olyan alkotó, akinek utánaolvastál a könyv hatására?
– Bevallom őszintén, hogy az összes életrajzot megnéztem, mert annyira kíváncsivá tett, és szerettem volna még többet megtudni róluk. Szerintem ez egy további kutakodásra inspiráló album is egyben. Több itt szereplő művésznő életét filmben is feldolgozták, például Frida Kahlo vagy Paula Modersohn-Becker történetét, aki először festett nőként önaktot.
– A szerző, Flavia Frigeri csak néhány mondat erejéig foglalkozik a feminista ideológiával, teljes mértékig az alkotásokra és az alkotókra koncentrál, azokat mutatja be. Minden névhez kapcsolódik egy leírás is a fontosabb életrajzi eseményeikről.
– A londoni Thames and Hudson kiadónak köszönhető ez a sorozat, a Corvina tőle vette át. A Művész_nők a harmadik kötet (itt olvashat róla bővebben)már, korábban már megjelent a Szürrealizmus és a Modern művészet című album is. Mindegyikre jellemző, hogy – a kor változásaira reagálva – könnyen kezelhető, áttekinthető és lényegre törő, nagyon sok és igényes illusztrációval kiegészítve.
– Mi volt számodra a könyv legfontosabb üzenete?
– A Guerilla Girls nevű aktivista csoport 1989-ben a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum elé vonult egy transzparenssel, hogy vajon meztelennek kell-e lennie a nőknek ahhoz, hogy bekerüljenek a múzeum gyűjteményébe? Az akciójukkal egy olyan kérdésre irányították rá a figyelmet, amely fölött rengetegen átsiklanak, mert mindenki az alkotásra koncentrál, és nem is nézi, hogy vajon férfi vagy nő volt-e az alkotó. Csak jobban odafigyelve derül ki, hogy a háttérben mekkora egyenlőtlenségek húzódnak meg. Ezért egy nagyon fontos, szemléletformáló könyvnek tartom a Művész_nőket.
– A női és a férfi művészek megkülönböztetése mindig problematikus, sokan egyfajta elkülönítésként definiálják, főleg a MeToo mozgalom óta. Az album ezt a kérdést hogyan oldja meg?
– Ez az elkülönítés kell ahhoz, hogy egyáltalán a női művészek a férfi művészek mellé kerüljenek, tehát ez az első lépés az integráció felé. Ugyanis a kötet nem elkülöníti őket, hanem épp ellenkezőleg: a bemutatásukkal rávilágít arra, hogy ezeket a női művészeket évszázadokon át kizárták a művészettörténetből. Tehát épp az elkülönítéssel kardoskodik az integráció mellett.
