Felhangosítani a félelmet – Beszélgetés Csernus Imrével

FALUSI DÓRA interjúja

Csernus Imre új könyvében, a Főnixben vezet végig minket azon az úton, amely még egy világjárvány idején is a legjobbat hozhatja ki belőlünk. Most ennek részleteiről beszélgettünk, de szóba került a nyolcadik főbűn, és jelentősége lesz a fürdőszobai tükörnek is.

– Benne vagyunk a járvány második körében. Mit gondol, érzelmileg felkészültebben ért minket ez a helyzet, vagy minden rosszabb lett?
– Az a tapasztalatom, hogy ma Magyarországon nagyon kevés a tudatos ember, aki érzelmi szempontból is jól lenne. Tehát aki a különböző érzelmi konfliktusait megfelelően tudja kezelni, és most teljesen mindegy, hogy örömről vagy fájdalomról van szó. Május óta azt látom, hogy az emberek jelentős része, ahogy kisütött a nap, elkezdett jönni-menni, bulizni. Amit addig külföldön csinált, azt most belföldön tette, persze fesztiválok meg egyebek nélkül. Összességében azonban a félelem problémája nem oldódott meg. Nem beszéltek róla, eltolták maguktól. Az ismerőseim körében is sokan azt gondolták, hogy ez az egész gyorsan le fog csengeni. De mivel nem így lett, az ijedtség és az agresszió már hetek óta fokozódik. Szóval, én nem érzem úgy, hogy ez a második hullám az emberek többségét jó helyzetben érte volna. Fel lehetett volna készülni másképp is.

– A Főnix című könyvében arról ír, hogy a koronavírus lehetőséget is jelenthet ahhoz, hogy tudatosabbak együnk. De mit jelent ez, és miből ismerhetünk magunkra?
– Nagyon sok ember a tudatosságot a racionalitással keveri össze. Azonban racionálisan hozzáállni az élethez még nem jelent tudatosságot. Akkor vagyok tudatos, ha figyelembe veszem és elfogadom a test és a lélek egyensúlyát. Ugyanis csak akkor vagyok jól, ha nem pusztán racionális szempontból teljesedek ki, hanem az életem során bennem keletkezett különböző érzéseket is megfelelően tudom kezelni, tehát megfelelően tudok erről kommunikálni, és ha kell, akkor megfelelően tudok cselekedni is. Ez azonban ritkán következik be, mert az emberek nagy része azt hiszi, hogy ha ő racionális szempontból kompenzál, tehát bármit vásárol magának, akkor ő jól lesz. De ez nem így van.

– Kiemeli, hogy Magyarországon ma elsősorban a racionális feldolgozásra tanít az iskolarendszer és általában véve a szocializáció is. Az érzelmi önmegvalósítással eléggé hadilábon állunk. Szülőként ezt hogyan fordíthatom meg, hogyan lehetek hatással erre a folyamatra?
– A gyerekek kérdése borzasztóan érdekes, mert én azt látom, hogy ők elsősorban az erőre fókuszálnak. Ha a környezet sokkal erősebb, mint a bizonytalan szülő, akkor egyértelmű, hogy az erős környezet fog dominálni. Ez teljesen normális. Ha a szülő rájön arra, hogy ő bizonytalan, és elkezdi játszani az erőset, akkor a gyerek öntudatlanul is megérzi, hogy ez fals minta. Tudja, hogy ő az apu és az anyu, de nem érzi az erejüket és a hitelességüket.

– Ez összefügg azzal a fajta önbecsapással, amit Ön a főbűnök közé sorol?
– Nagyon érdekes volt számomra, hogy régen a hazugságot a nyolcadik főbűnként emlegették. Amikor májusban kipattant a fejemből ennek a könyvnek az ötlete, és leírtam a struktúráját, ezt a hazugságot én átalakítottam önbecsapássá. Mert emberként funkcionálunk ebben a világban, de nem mindegy, hogy milyen emberként. És az sem, hogy egyáltalán elfogadom-e önmagam, vagy csak ezt mutatom, miközben nem hiszek benne. Tehát az önbecsapás hatással van a kisugárzásra, főként a gyerekekkel való kommunikációban és a hiteles nevelést illetően.

– Erre gondolt, amikor azt írja, hogy a járvány egy lehetőség a megújulásra, és nem túlélni kellene, hanem megélni?
– Igen, de nem csak erre. Mindenre. Az egészre. A hét főbűn valójában bármilyen szempontú fejlődést megakadályoz. Mindegyik egy rövidebb vagy hosszabb távú zsákutcát jelent. Egyetlen idézőjeles főbűnt se tudnék mondani, amely belső békéhez vezetne.

– Ha egyszer valakiben elindul egy változás a tudatosság felé, akkor mire kell odafigyelnie?
– A következetességre. Amikor felismerem, hogy az életem számos területén nem merek felelősséget vállalni, vagy mohó, türelmetlen, hiú vagyok, de elfogadom, tehát már nincs bennem tiltakozás, akkor megindulhat a változás.

A tiltakozás ugyanis mindig megakadályozza a fejlődést, mert ilyenkor dacreakció alakul ki, miszerint én nem vagyok ilyen!

És hiába jönnek a környezetemből az intő jelek, hogy de, ilyen vagy, én tagadok. Ha képes vagyok mindezt elfogadni, akkor már fel lehet építeni egy lépéssorozatot, hogy mire figyeljek oda nap mint nap. Kétségtelen, hogy az emberek nagy része azért nem vállalja ezt, mert ez az önmagamra való odafigyelés nagyon komoly melót igényel. Ezt a munkát viszont legtöbbször nem akarják, mert a prioritás azon van, hogy legyen pénz a zsebemben, és akkor a vágyaimat azonnal, gombnyomásra ki tudom elégíteni. Ez meg egy másféle jellegű munka. Nincs gombnyomás.

– Pedig a könyv úgy kezdődik, hogy a megoldások egyszerűek. Ez pedig egy olyan vonzó mondat.
– Pontosan. De nézzünk egy egyszerű példát. A szülő épp be van parázva, hogy lehet, hogy pozitív lett a covid tesztje. Az egyik megoldás, hogy eljátssza az erőset, és elnyomja magában a szorongást, eltereli a figyelmét. Közben azonban kialakítja az elfojtást, ennek következtében a belső feszültsége fokozódik, és idővel bármilyen bagatell szituban robbanni fog, amit a gyerek nem fog érteni. A másik út pedig, ami sokkal egyszerűbb, kimondani és megbeszélni a partnerrel, hogy én mitől félek. Felhangosítani a félelmemet. Egyszerű dolog, mégis mennyien nem teszik ezt meg.

– Ön most Noszvajon él, és sokszor hivatkozik a természet közelségére, hogy milyen nagy mértékben tudja segíteni az embert az egyszerű megoldások felismerésében. De mit javasol a városiaknak, ők mihez nyúlhatnak, ha segítő forrást keresnek?
– A tükörhöz. A városi embernek a fürdőszobájában ott van a tükör, és amikor kijelent magáról pozitív dolgokat, akkor nézze meg a saját arcát, hogy ennek hozadékaként ő ezeket csak mondja, vagy tud hozzá mosolyogni is. Ez már egy fogódzó, egy támpont. Ez is egyszerű, csak nagyon sok ember nem néz a tükrébe. Meg hát ez a maszkviselés. Nem a kézzelfogható maszkra gondolok, hiszen az segít megelőzni a betegséget. Hanem a belső maszkra. Mi lenne, ha ezt vennénk le önmagunk előtt, és megnéznénk végre az igazi arcunkat, hogy az milyen. Ez hiányzik.

– Egy világjárvány okozhat változásokat egy társadalom mentalitásában is?
– Mi, magyarok általában racionális szempontból vagyunk nagyon erősek, és nem kell a szomszédba mennünk azért, hogy az agyunkat használjuk egy adott szituban. Ebben tényleg erősek és jó hírűek vagyunk. Megtanultuk a racionális szempontú funkcionálást. Az erő megvan bennünk, ezért az egyén szintjén csak döntés kérdése, hogy az érzelmeimet is megfelelően kezeljem. Például félek a covidtól. Miért? Azért, mert most az életem felfordult. Miért vagyok ilyen feszült? Mert sok dolgot nem tettem meg se önmagammal, se a szeretteimmel szemben. És akkor mi az első lépés? Fokozatosan elkezdem ezeket megcsinálni. Ez szerintem nem bonyolult. Mert a covid itt van, és itt is lesz egy jó ideig. Például itt van a lélegeztetőgép. Nézzük a pesszimista és az optimista hozzáállást. A pesszimista azt mondja, amikor ez szóba kerül, hogy rosszat akarsz nekem? Hallani sem akarok erről! Ellenben az optimista azt mondja, hogy hát még úgyse voltam ilyen helyzetben, nézzük meg, milyen lesz. Ha túlélem, utána elmesélem. Ha nem élem túl, akkor meg nem. Nem az a fontos, hogy lélegeztetőgépre kerülök, hanem az, hogy amíg odakerülök, érezzem és tudjam, hogy az önmagam életét mind racionális, mind érzelmi szempontból fullosan élem. Ezt hívják hitnek.

– Önmagáról úgy ír, hogy tudatosan megújuló ember már évek óta.
– Abszolút. Nagyon szeretem a váratlan szitukat.

– Ebbe beletartozik az is, hogy tervez még kisebb-nagyobb változásokat az életében, vagy mindig örömmel áll elébe annak, amit az élet hoz?
– Inkább kíváncsian, tudatosan és figyelve élek. És főleg nagyon koncentrálva. Majd a végkifejlet dönti el, hogy sírok vagy örülök.

CSERNUS IMRE legutóbbi művei: Egy életed van; A Harcos; A férfi – srácoknak.