David de Jong: Náci milliárdosok | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
Németország leggazdagabb dinasztiáinak, legnagyobb cégbirodalmainak sötét történetét meséli el a holland újságíró tényfeltáró könyve. Azon mágnások történetét, akik az első pillanatban ott voltak Hitler támogatói között, és a háború során is növelni tudták vagyonukat. Az örökösök közül sokan még ma is a konok hallgatás mögé burkolóznak, csak kevesen néznek szembe sötét múltjukkal.
HVG, 336 oldal, 5490 Ft
Először Éric Vuillard pompás, Goncourt-díjjal is jutalmazott esszéregényében (Napirend – itt olvashat róla kritikát) olvastam a német mágnások és a nácizmus korai randevújáról. 1933. február 20-án az ország leggazdagabb és legnagyobb befolyással bíró üzletemberei közül huszonnégy találkozott Hermann Göring hivatali rezidenciáján az új, három hónappal korábban kinevezett kancellárral, Adolf Hitlerrel. Ahogy a francia író nem kevés iróniával és keserűséggel fogalmaz, ez a mágnások részéről alig volt több egy adománygyűjtésnél, érdekeik bölcs belátásánál, „az üzleti élet unalmas epizódjánál”.
Pedig a leendő Führer egy pillanatig sem rejti véka alá, hogy a választások előtt mire kell a legatyásodott pártnak a kampánypénz. Nem csupán a hatalmat kívánják megszerezni, de le akarják bontani Németország demokratikus berendezkedését is, hogy ez választás legyen az utolsó a következő tíz, de inkább száz évben. A mogulok hamar átlátják a helyzetet, azt is, hogy erős államra van szükség, és azt is, amit Hitler így foglal össze: „Magánvállalkozást nem lehet a demokrácia korában fenntartani”. És ahogy Vuillard fogalmaz kegyetlen éleslátással: „közömbösen állnak előttünk: huszonnégy számológép a pokol kapujában”.
Az üzlet megtérült. És nem csak azok jártak jól, akik a kérdéses napon megjelentek, de ők mindenképpen: a háború alatt még tovább tudták növelni vagyonukat zsidó cégek és tulajdonok árjásításával, kényszer- és rabszolgamunkásokat felfoghatatlan körülmények között és csekély bérezéssel foglalkoztatva, illetve másféleképpen is kihasználva a háborús konjunktúrát.
Az érintettek hol hithű náciként, hol a párt és/vagy az SS tagjaiként, hol csak puszta haszonlesőként szolgálták a Harmadik Birodalmat, és váltak a rezsim fontos oszlopává.
A folyamatot, Németország leggazdagabb dinasztiáinak sötét történetét, a híres vállalatok és cégbirodalmak rejtegetett titkait a holland születésű újságíró, David de Jong tárja fel oknyomozó cikkein alapuló könyvében.
Növekvő szimpátia és mesés vagyonok
A Náci milliárdosok öt család történetét dolgozza fel: a BMW mögött álló Quandt; a Daimler-Benz korábbi tulajdonosai, a Flick; az Allianz társalapítójának számító von Fick; a Volkswagen és Porsche gazdájaként regnáló Porsche-Piech és a nemzetközi cégbirodalom előnyeit élvező Oetker família kollaborációját. Emellett betekintést kapunk a Reimannok hátteréről is, 2019-ben épp ők előzték meg a legazdagabb németek sorában a Quandt dinasztiát. De nem csupán a „német ipar titánjainak” kapzsi és erkölcstelen kollaborációja miatt fontos munka ez, hanem az utókor, a mai generáció szempontjából is. Hiszen az érintett vállalatok termékei és szolgáltatásai átszövik az egész bolygót, a mindennapjaink részévé váltak, ezért nagyon nem mindegy, hogy miként viszonyulnak saját felelősségükhöz és szennyezett vagyonukhoz. Ezért is lesz a legérdekfeszítőbb fejezet az, amely az elszámolásról szól.
A kép e felelősségvállalás és a múlttal való szembenézés tekintetében igen vegyes. Abban, hogy a csontvázak ilyen sokáig maradhattak a szekrényben, hogy egyáltalán bekerülhettek oda, abban a szövetségeseknek is megvan a maguk szerepe.
August von Finck – a szélsőjobbal kokettált
A náci nyerészkedőket, a német ipar krémjét „politikai opportunizmusból, valamint a derengő kommunista fenyegetéstől tartva” nem számoltatták el, futni hagyták, a többit pedig maguk az érintettek ügyeskedése oldotta meg. „Patyolatcédulákkal” igazolták a rendszerrel szembeni ellenállásukat, machináltak a megszállási zónákkal, átsiklottak a nácitlanítási tárgyalásokon, hogy végül a prosperáló NSZK vagyonos és befolyásos tagjai között bukkanjanak fel újra.
A kollaboráció ténye és mértéke igazából a német egyesülés után, és az utóbbi évek, évtizedek leleplező cikkei, dokumentumfilmjei, illetve a nyomukban feltámadó elemi felháborodás hatására derült ki igazán. Ez kényszerítette ki jól-rosszul a családokból, hogy elkezdjenek végre foglalkozni a kérdéssel. Ma már, a botrány után, a protokoll része, hogy megbíznak egy-két történészt a család és a cég történetének feltárásával, majd a terjedelmes jelentést nyilvánosságra hozzák.
Olykor azonban még a családok által fizetett szakemberek sem képesek nevén nevezni a tényeket, ahogy az a Porsche família estén történt. Tán túl sok volt a honor.
Viszont maroknyian valóban szembe tudnak nézni családjuk múltbéli tetteinek következményeivel. Sőt, lépni is képesek: lecserélni a kollaboráns náci előd nevét a jótékonykodó alapítvány megnevezésében, a cég honlapján is feltüntetni a történészi jelentések következtetéseit, megkeresni és kárpótolni a kizsákmányolt kényszermunkásokat. Olyan súlyos és megkerülhetetlen kérdés a múlttal való szembenézés, hogy olykor a cégbirodalom és a család szakadásához is vezethet, ahogy ez az Oetker dinasztiával megesett, amelyben a fiatalabb örökösök zárkóztak el mereven a bűnök beismerésétől és feldolgozásától.
David de Jong
A hallgatás még mindig kifizetődő (a holland újságíróval is csupán egyetlen örökös állt szóba), ráadásul a Náci milliárdosok azt is megmutatja, hogy a náci múlt eszméi hogyan élnek tovább a szélsőjobboldali pártok támogatásában, ahogy azt ifj. August von Fick és az AfD botrányos esete is jól példázza. Kijózanító könyv, hiszen világossá válik, hogy a lelkiismeretes Németországban is maradtak még elszámolni való ügyek. Ráadásul mi is sokan tesszük a kosarunkba az adott cégek termékeit, ülünk be az autójukba, foglalunk szobát a szállodaláncuk valamelyik hoteljében, és közben nem is nagyon tudjuk, hogy a vásárlásunkkal mi mellé tesszük le a voksot, mit támogatunk akaratlanul is.
A HVG kiadó a Jó németek után (itt olvashat róla bővebben), amely a rendszerrel szembehelyezkedő civilek, átlagpolgárok életét mutatta be, most egy újabb fontos művet tesz le az asztalunkra, amely a náci milliárdok ma is sokak sorsát meghatározó útját követi nyomon. Mert igenis a pénznek olykor van szaga. Mindent átható, letagadhatatlan szaga.
