Meredit Tax: Magányos háború | Falusi Dóra ajánlója
Amennyire megrázó, annyira lebilincselő az amerikai író és politikai aktivista könyve. Idehaza keveset tudunk a kurdokról, még kevesebbet a kurd női gerillaharcosokról és a küldetésükről. Pedig ők voltak az egyetlenek, akik az Iszlám Állam ellen nemzetközi szinten is figyelemreméltó sikereket arattak. Vezető szerepük az ISIS elleni harcban, és az általuk képviselt demokratizálódás már azért is megérdemli a figyelmünket, mert „olyan mérföldkő ez, amely új történelmi korszak kezdetét jelzi”.
25% kedvezmény a TERASZ5 kuponkóddal
Az elismert amerikai feminista és baloldali politikai aktivista, Meredith Tax a Közel-Kelet elmúlt évtizedeinek leírásával kapcsolatban elfogulatlanságra, de mindenképp alaposságra törekedett. Azért, hogy a fenti állítását igazolja, több évtizedre visszamenőleg bemutatja a térség politikai, vallási és gazdasági változásait. Miközben képet kapunk a kurdok hányattatott történelméről, megismerjük az Iszlám Állam születésének és térhódításának részleteit is.
A hagyományos történetírás hajlamos inkább a férfi szereplőket előtérbe helyezni, de egyre több az olyan tényfeltáró, dokumentarista könyv, amely az adott történelmi esemény másik oldalát is feltárja: azt, amelyben a kiszolgáltatott nők is megmutatják valós erejüket és elszántságukat. Így volt a lengyel gettók zsidó partizánnőivel (az ő heroikus küzdelmükről részletesen itt olvashat), és ugyanez érvényes Meredith Tax könyvére is. Jellemző viszont, hogy amikor Jászberényi Sándor (akivel interjúnkat itt olvashatják), a helyszínt és az eseményeket személyesen is jól ismerő író, újságíró, egyben a könyv Előszavának szerzője megkérdezte az egyik általa fotózott gerillanőt, hogy feministának tartja-e magát, az nem is értette a kérdést.
A kurdokról legtöbben talán az Öböl-háború kapcsán hallottak. Kevesen tudják viszont, hogy létezett egy Kurdisztán nevű ország, amelynek területét az első világháború után felosztottak Irán, Irak, Szíria és Törökország között. Azóta a saját nemzetállamukért, önállóságukért vívják a nagyhatalmak aktuális geopolitikájának kiszolgáltatott és elkeseredett harcukat. Változó, de egyre inkább csökkenő esélyekkel. Már csak azért is, mert maguk a kurdok sem egységesek a kérdésben: az irakiak elszántabbak a fenti cél elérésében, míg a Rozsavában élő kurdok szerint a nemzetállam a globalizáció korában már idejétmúlt fogalom. Fontosabbnak tartják az identitásuk szabad megélését és az egyenlőséget, mint a területileg független államiságot.
A történelmi háttér röviden: a Daes, vagy arabul az ISIS, 2014 nyarán megtámadta az észak-szíriai kurd Kobane városát. Addigra már megfutamodott előlük az egész iraki hadsereg, így a támadást a még életben lévő fegyveres kurd nők verték vissza. Egy olyan gerillacsoport, amely a szíriai kurdok Demokratikus Unió Pártjához (PYD) tartozik. A sikerre a világ is felfigyelt. Kantonokat hoztak létre, amelyeket összességében Észak- és Kelet-Szíria Autonóm Adminisztrációként (ismertebb nevén: Rozsavának, ami kurd nyelven nyugatot jelent) neveztek el. Ezen a területen, amelyeket a helyi lakosok tanácsai kormányoznak, és a vezető tisztségek közel felét nők töltik be, egyfajta demokratikus kísérlet indult el. Az amerikai sajtó, amely katonai érdekeltsége okán sokkal többet foglalkozott a térséggel, persze egyből felkapta a témát, csak épp gyorsan kiderült, hogy ezek a gerillanők semmilyen narratívába sem illenek bele.
Mivel a NATO és az USA által terroristaszervezetnek nyilvánított törökországi Kurd Munkáspárt alá tartoztak, a „hősies” és a „harcoló feminista” szavak mellé hamar odakerült a már kevésbé hősies „szocialista”, sőt „anarchista” jelző is. Most, hogy az elmúlt hetek drámai afganisztáni eseményei kapcsán ismét előtérbe került az Iszlám Állam erőszakos térhódítása, talán újraértékeli a világ eme nők rendhagyó bátorságát és elszántságát.
Még akkor is, ha többségük mára már halott.
A térségre jellemző törzsi, vagy még pontosabban patriarchális berendezkedés a Közel-Kelettől Észak-Afrikán át Dél-Ázsiáig a mai napig a mindennapokat meghatározó rendszer. Már csak ezért is rendhagyó az, hogy nők harcolnak az ISIS halálfélelmet nem ismerő katonái ellen, ráadásul messze nem sikertelenül. Olyannyira szokatlan helyzet ez, hogy a női harcosok jelenléte még vallási kérdéseket is felvetett a dzsihádisták körében. Nem a halállal volt problémájuk, hanem azzal, hogy vajon szabályos dzsihádnak minősül-e, ha egy nő keze által halnak meg? Ez annyira komoly és jelentős problémává vált, hogy imámjaiknak külön foglalkozniuk kellett a nők általi halál teológiai kérdésével. Hiszen ezeket a nőket ők korábban piacokon adták-vették Rakkában és Moszulban, és a legnagyobb természetességgel erőszakolták meg őket.
Fontos szem előtt tartani, hogy bár a világsajtó jellemzően az iszlámnak ezt az Iszlám Állam által képviselt erőszakos, a saríának (az iszlám hitrendszernek és törvénykezésnek) egy saját maga által értelmezett, brutális verzióját mutatja be, de mindez messze nem vonatkoztatható az iszlám egészére, és egyáltalán nem ad valós képet a világ második legnagyobb vallásáról. A sztereotípiákról és a valóságról az egyik legnevesebb magyar iszlám- és Közel–Kelet-szakértővel, Rostoványi Zsolttal itt olvashatja interjúnkat.
A rozsavai modell előnyeit és hátrányait a világ (és maguk a kurdok is) a mai napig kritikus szemmel figyelik. Az azonban biztos, hogy ezek a gerillanők nem világmegváltó gondolatok jegyében ragadtak fegyvert, hanem puszta önvédelemből: meg akarják védeni az otthonukat és a családjukat.
A Magányos háború igen elgondolkodtató és szemléletformáló könyv. A rozsavai kurd nők harca a megszállók ellen, illetve kiállásuk az emberi jogokért és a nemi egyenlőségért megérinti az olvasót, még ha földrajzilag messze is zajlik a történetük. Tax munkája arra is rámutat, hogy a világ többi nemzetének katonai és/vagy diplomáciai állásfoglalása hogyan befolyásolja többek között az ő életüket is. Innen nézve pedig már nem is vagyunk annyira távol egymástól.
