PÉLI PÉTER interjúja
Ma már mindenki tudja, vagy legalábbis hallott róla, hogy háború zajlik a közösségi médiában: fizetett trollok terjesztik a Kreml politikáját, személyeket járatnak le, választásokat próbálnak befolyásolni. A finn újságírónő, Jessikka Aro a trollgyárakról és az áldozatokról írt leleplező könyvet (bővebben itt olvashat róla), majd ő is folyamatos támadások célkeresztjébe került. Erről beszélgettünk vele.
– Amikor elkezdte írni a könyvet, a trollgyárakról még nagyon keveset tudtunk, mostanra viszont már sem a kormányok, sem a politikai vezetők nem kételkednek a létezésükben. Ez igen jelentős változásnak számít.
– 2014-ben, amikor elkezdtem ezt a témát kutatni, valóban még teljesen ismeretlen jelenségnek számított. De szeretném kihangsúlyozni az orosz újságírók munkáját, akik már egy évvel korábban leleplezték a trollgyárak működését Szentpéterváron. Az ő munkájukat akartam folytatni a saját nyomozásommal, hogy közismertté váljon: ezek az orosz információs háború eszközei. 2014 után pedig egyre több ország került a trollgyárak célkeresztjébe.
– Három konkrét propagandamódszert is megemlít: a „rohadt hering”, a „bődületes hazugság” és a „40:60 elv”. Elmagyarázná röviden, hogy mit is fednek ezek a fogalmak?
– Ezek az orosz biztonsági szolgálatok legnépszerűbb propagandamódszerei, amelyeket a pszichológiai hadviselésben vetnek be. Ezeket a narratív eszközöket arra használják, hogy megváltoztassák az emberek önismeretét és gondolkodását. A „bődületes hazugság” olyan állítások elterjesztését jelenti, amelyek annyira szélsőségesek, hogy érzelmi sérüléseket okoznak az áldozatnak és az olvasónak is egyaránt. A „40:60 elvet” már Hitler propagandaminisztere, Goebbels is használta. E szerint a valós és a valótlan információkat olyan kreatív módon vegyítik – 60 százalék az előbbi, 40 százalék az utóbbi –, hogy az teljesen elbizonytalanítja az embereket. Ezt a módszert különös előszeretettel vetik be az orosz álhíreket ontó trollgyárak, amelyek mindig igazságmorzsákat adagolnak a hazugságokhoz. A „rohadt heringet” pedig egyének ellen használják.
Az orosz biztonsági szolgálatok olyan undorító fogalmakat akarnak összekapcsolni az áldozattal, amelyek a rohadó hering lemoshatatlan bűzét hagyják rajta.
Ezután bármerre megy, ez a bűz fogja követni. És mindig azt gondolják majd róla, hogy valami azért mégiscsak igaz lehetett azokból az undorító állításokból. Ezek a pszichológiai háború fogalmai, a propaganda és a manipulálás tudománya, és Oroszországban ezeket egyetemeken is tanítják.
– A könyv történeteiben szereplő áldozatok, Ön és még nyolc ember gyakran panaszkodott arra, hogy a közösségi média és a techóriások – Twitter, Facebook, Google, Youtube – nagyon lassan, vagy egyáltalán nem reagálnak a visszaélések, rágalmazások bejelentésére. De mostanában mintha mégis változna a helyzet. Nincs ilyen tapasztalata?
– A magyar nyelvű keresések eredményeiről nem tudok nyilatkozni, de a finn nyelvű keresések továbbra is legelöl hozzák a rólam írt és készített becsületsértő cikkeket és képeket.
– Tehát e tekintetben nem javult a helyzete?
– Újra meg kellene néznem. Az az igazság, hogy már rég ellenőriztem a Google-keresések rám vonatkozó találatait. Lehet, hogy történt azóta némi változás. De a Youtube kapcsán biztosan tudom állítani, hogy továbbra is korlátozás nélkül teszik fel az újabb és újabb finn és egyéb nyelvű hamis, mocskolódó „videóriportokat”. Ezenkívül az is nagy gond, mint ahogy azt a könyvemben is említem, hogy ezek az álhírgyártó oldalak nagyon ügyesek a Google-keresések optimalizálásában. Sokkal inkább, mint a hagyományos médiumok, amelyek nem fektettek be olyan mértékben a keresőmotor-optimalizálásba, mint az államilag támogatott orosz álhíroldalak és proxy tárhelyeik. Valójában lehetne tanulni is ezektől az oldalaktól, hogy miként pakolják tele a publikációikat keresztreferenciákkal. Ebben rendkívül aktívak, külön embereket alkalmaznak arra, hogy a cikkeiket minél könnyebben megtalálják a hétköznapi olvasók.
– Természetesen a trollfarmok büdzséjéről semmilyen információt nem fogunk találni, de azt lehet tudni, hogy az RT.com (korábban Russia Today, angol nyelvű Kreml-párti tévé- és hírcsatorna) becslések szerint a BBC-hez mérhető nagyságrendű összegből, vagyis 400 millió dollárból gazdálkodik.
– Azt is fontos ehhez hozzátenni, hogy ez a büdzsé nem kapcsolódik semmilyen parlamenti felügyelethez. Ezért aztán nem is lehet a BBC tevékenységével összehasonlítani. A brit közszolgálati tévé és más nyugati médiumok finanszírozása ezzel szemben nyilvános, és a parlament felügyelete alá esik, legalábbis az adókból származó források. Az orosz információs háborúban ilyen nincs. Az orosz propaganda pénzügyi támogatása még ennél is nagyobb lehet, nincs mód arra, hogy megtudjuk. A trollgyárakat az orosz biztonsági szolgálatok büdzséjéből is támogatják, amiről semmit se lehet tudni. Jó lenne látni a pontos kimutatásokat, könyvelést, de ilyenek egyszerűen nem léteznek Oroszországban.
– Mit tehetünk, ha koordinált trollkodás alanyává, célpontjává válunk? Hogyan lehet ezt a legjobban kezelni?
– Ne hagyjuk, hogy elnémítson minket. Készítsünk mentéseket a képernyőnkről, őrizzük meg a trollkodás bizonyítékait, kövessük a trollok tevékenységét, hogy megtudjuk hová vezetnek és honnan jönnek.
Sok troll nem annyira szofisztikált, nem rejtik el a nyomaikat, gyakran könnyű visszavezetni, hogy melyik csoporthoz tartoznak.
Az is fontos, hogy odafigyeljünk magunkra. Jó felvenni a kapcsolatot olyanokkal, akik már átestek hasonló élményeken, vagy éppen velünk egyszerre lettek áldozatai valamilyen trollkodásnak. Így tudjuk egymást kölcsönösen támogatni. Azt is szeretném hozzátenni, hogy bárki, aki agresszív trollkodás áldozatává válik, nyugodtan forduljon hozzám, mert nagyon szívesen segítek. A küldetésemnek tekintem, hogy a célzott orosz trollkodás áldozatainak segítsek.
– 2018-ban pert nyert, és súlyos becsületsértésért két finn vádlottat is elítéltek: Ilja Janitskin tíz hónap letöltendőt, míg Johan Bäckman egy év felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Hol tartanak ezek az ügyek jelenleg?
– Több per is folyamatban van még, az egyik a finn Legfelsőbb Bíróság előtt van. Egy pert megnyertem, de olyan eset is volt, amikor távoltartási végzést kértem a bíróságtól egy Kreml-barát szélsőséges ellen, aki évek óta közöl mocskolódó írásokat rólam. Ez egy nagyon nehéz eset, mert főleg online publikál, a Youtube-on és más közösségi médián teszi közzé a rólam szóló összeesküvés-elméleteit. Sajnos a finn szabályozások még nem terjednek ki az online felületeken elkövetett becsületsértésekre, így távoltartási végzést sem tudnak foganatosítani, nem tudják visszatartani az online zavartalanul folyó mocskolódástól. Jelenleg itt tartunk. A hagyományos jogalkotás még nem tudja hatékonyan, a valóság részeként kezelni az online felületeket, a kiberszférát. Tehát továbbra is nagyon nehéz fellépni ezek ellen a támadások ellen. De nagyon örülök annak, hogy a könyvemet magyar nyelvre is lefordították, és várom a visszajelzéseket. Remélem, hogy reményt és kitartást ad majd azoknak, akik rágalmazások és trollkodások áldozataivá váltak.
– Elég kritikusan nyilatkozik az orosz rendezőről, Andrej Nyekraszovról, de azt nem említi, hogy ő korábban egy igen jelentős filmet készített Litvinyenko mérgezése kapcsán, ami miatt be is tiltották a filmjét.
– Igen, ez még a Bill Browderről készített film előtt volt. Senki sem tudja, hogy mi történt a két film forgatása között… Bárcsak tudnám, hogy mi ment félre, de ez a mű lett a végeredmény.
– 2019-ben az amerikai külügyminisztérium először odaítélte Önnek a Bátor Nők Nemzetközi Díját, majd visszavonta, mielőtt átvehette volna. Van köze ennek ahhoz, hogy a könyv angol fordítása csak idén ősszel fog megjelenni, jóval azt észt, lengyel, litván, magyar, román és svéd fordítások után?
– Nem, szerintem semmi köze a kettőnek egymáshoz.
– Eliot Higgins, a Bellingcat oknyomozó portál alapítója és üzemeltetője a trollkodás egyik áldozata, akinek esetét részletesen ismerteti a könyvében. Ő azt állítja, hogy az orosz információs háború hazugságai nem is mindig annyira hatékonyak….
– Attól függ. Ez a hazugságoktól és az érintett személyektől is függ. Nem mondanék ellent Eliotnak, mert megvan a kontextusa a kijelentésének, ő a portál ellen intézett hazugságkampányokat érti ezalatt. A személyek ellen irányuló rágalmak más kategóriába tartoznak.
– Nem tart attól, hogy a világ esetleg rossz következtetést von le a könyvéből? Jelesül azt, hogy ha az oroszok trollokkal támogatott információs hadviselése ilyen sikeres, akkor talán más országok is elkezdik alkalmazni ezeket a módszereket.
– El kell ismerni az orosz stratégia hatékonyságát. Elérték, hogy a lakosság egy része elhiggye, hogy Oroszország nem folytat információs háborút, és aki ennek az ellenkezőjét állítja, az csak egy alaptalan összeesküvés-elméletet terjeszt.
Ebben az értelemben elismerem a munkájukat, olyan cinikusak és olyan bődületesen nagyokat hazudnak, hogy az szinte már nagyszerű.
Sokan azt hitték, hogy a trollgyárak létezése a sci-fi kategóriájába tartozik, de mostanra ez megváltozott. Ugyanakkor résen kell lennünk, mert az orosz információs háború tovább folytatódik.
– Tehát könnyen lehet, hogy más országok, nem feltétlenül csak a fejlett demokráciák, is átveszik az orosz propaganda módszereit?
– Igen, természetesen.
