PÉLI PÉTER interjúja
Az elismert fizikus és csillagász megbolygatta a szakmát a Földönkívüli című könyvével (bővebben itt olvashat róla) az ‘Oumuamua néven ismert objektum kapcsán. Véleménye szerint a tudományos világ nem elég elkötelezett még a földönkívüli élet kutatása iránt. Erről, valamint arról is kérdeztük, hogy mit gondol a mesterséges intelligenciáról és a Mars kolonizálásáról, de szóba került a magyar Gömböc is.
– Nagyon sok olvasója egyetért magával abban, hogy létezik földönkívüli élet. Mi a helyzet a kollégákkal, a csillagászokkal?
– Jelenleg elég népszerű a Marson vagy a naprendszerben mikrobák nyomait, vagy például oxigén és metán után kutatni, amelyeket biológiai markernek nevezünk, mert a primitív élet jelei lehetnek. Ezzel szemben az intelligens élet utáni kutatás teljesen a háttérbe szorul. Nem igazán veszik komolyan és nincs is támogatva anyagilag. Például a sötét anyag kutatására – amelyből, így feltételezzük, az univerzum többsége, mintegy 85 százaléka áll – évtizedek óta rengeteget költünk, és eddig semmit se találtunk. Az intelligens élet, a technológiai maradványok utáni kutatást én sokkal kevésbé tartom spekulatívnak, hiszen mi is létezünk és tudjuk, hogy rengeteg potenciálisan lakható bolygó van még. Az csak a mi arroganciánk, hogy azt képzeljük, különlegesek vagyunk, és semmilyen hozzánk fogható nem létezik. Szerintem teljesen normális lenne, ha ennek a kutatása is ugyanolyan elfogadott lenne, mint a primitív élet jeleinek keresése. És amíg a sötét anyag kérdésének esetleges megoldása semmilyen hatással nincs az életünkre, ha egy másik civilizáció bármilyen technológiai maradványát megtalálnánk az űrben, annak hatalmas hatása lenne az emberiségre.
– Pénzbeli támogatásban mi a különbség a két téma kutatása között?
– A két összeg közötti különbség több ezerszeres. Úgy gondolom, a jelenlegi tudós társadalom egyszerűen nem kezeli az intelligens élet utáni kutatás fontosságát megfelelően. Ezzel szemben a publikumot nagyon is érdekli a téma. És mivel a nagyközönség adójából fizetjük a kutatások többségét, jó lenne, ha bekövetkezne némi változás.
– Mi lehet az oka, hogy elzárkóznak ettől?
– Azt gondolhatnánk, hogy a tudós társadalom konzervativizmusa, de nem erről van szó. Rengeteg spekulatív és bonyolult elméleti kérdés – multiverzum, húrelmélet, extra dimenziók – nagyon népszerű kutatási téma, azonban semmi esélyünk, hogy ezek valóságáról kísérleti bizonyságot nyerjünk. Ezek a témák csak amolyan „homokozók”, ahol az emberek a matematikai lovagi tornájukat adják elő, hogy igazolják a saját eszük erejét. De nem ez a fizika feladata. A fizika nem mentális gimnasztika. Az a célja, hogy megmagyarázza a természeti folyamatokat, és ezt kísérleti bizonyítékokkal tudja megtenni. A fizika párbeszédet folytat a természettel, és hagynunk kell, hogy tanítson minket. Néha maga a természet ad nekünk új bizonyítékokat.
– Az ’Oumuamua esetében is ez történt?
– Az a gond, hogy egy olyan anomália esetében, mint az ‘Oumuamua, amelyre jelenleg nincs semmilyen általunk ismert természetes magyarázat, a szakma még csak figyelembe se akarja venni a mesterséget eredet bármilyen lehetőségét. Pedig az anomáliák megfejtése kulcsfontosságú kellene legyen a fizikában. Az ‘Oumuamua minden magyarázata radikálisan új elképzelést kíván. Miért ne lehetne ezek között a mesterséges eredet is?
– A könyvében azt állítja, hogy az ‘Oumuamua egy teljes statisztikai anomália. Számításai szerint mindössze egy az egy billióhoz – vagy még kevesebb – az esélye annak, hogy általunk ismert természetes folyamatok eredménye lehetne a formája, forgása, gyorsulása és egyéb viselkedése.
– Ha természetes, akkor valami olyasmi, amit még sose láttunk. Mindenki egyetért abban, hogy ez valami új. Én azt állítom, hogy a mesterséges eredet is egy olyan lehetőség, amit figyelembe kellene vennünk. Egy fénykép lenne a legjobb bizonyíték, legközelebb remélhetőleg le is tudunk majd fotózni egy ilyen testet.
– Hadd fordítsam meg a fenti számot. Úgy kell akkor ezt értelmeznünk, hogy maga szerint 99 százalék fölött van annak a valószínűsége, hogy az objektum mesterséges eredetű?
– Természetesen nem mondanám, hogy 99 százalék feletti az ‘Oumuamua mesterséges eredetének valószínűsége. De azt igen, hogy legalább olyan valószínű, mint a természetes származás, vagy még valószínűbb. Az eddigi, természetes eredetre irányuló magyarázatoknak mind vannak hibái. Szerintem valószínűbb, hogy mesterséges, mint hogy természetes lenne. De azt nem mondanám, hogy elsöprően nagyobb valószínűségű.
– Nemrég merült fel, hogy esetleg nitrogénből is állhat.
– Már több újságíró is kérdezte, hogy mit gondolok erről. A nitrogén szénnel együtt termelődik a csillagok belsejében. A Spitzer űrtávcső nagyon jól tudja észlelni a szén alapú molekulákat, de semmilyen érdemi mennyiségnek nem volt nyoma az ‘Oumuamua körül. Ha egy testből nitrogén illan el, akkor feltételezhetőleg szén molekuláknak kellene lennie a nitrogén molekulái között. Nagyon valószínűtlen egy teljesen szénmentes nitrogénjég.
Két fontos cikket is írtak arról, hogy a csillagokból milyen arányban lökődnek ki a különböző anyagok.
Amaya Moro-Martin, a baltimore-i Űrteleszkóp Tudományos Intézet kutatója kettő-nyolc nagyságrenddel kisebbnek becsüli a véletlenszerű csillagközi objektumok számsűrűségét annál, mint amennyi az ‘Oumuamua megjelenését megmagyarázná. Más szóval, a csillagközi égitestek általunk megsaccolt száma legalább százszor kisebb annál, mint amennyi alátámasztaná azt a hipotézist, hogy az ‘Oumuamua egy véletlenszerű csillagközi kődarab. Annak pedig, hogy a nagyon ritkának számító nitrogénből álljon egy test, még ennél is kisebb a valószínűsége. Teljesen természetellenes lenne. Továbbá a nitrogén nem áttetsző, így a jelentős mennyiségű nitrogén elpárolgása vissza kellett volna verje a Nap fényét, amit szintén nem érzékeltünk.
– Magyarországról hívom, és a hazai közönséget biztosan érdekli, hogy a Gömböc kapcsán híressé vált Domokos Gábor matematikai magyarázatát az ‘Oumuamua lehetséges szivar alakjára vonatkozóan miért nem említi meg a könyvében? Domokos és társainak munkája szerint, ha egy aszteroidát nagyon hosszú ideig érnek mikroütközések – ahogy ez a csillagközi térben bekövetkezhet – akkor egy elnyújtott szivar alakú forma lesz a végeredmény.
– Igen, de valószínűbb, hogy az ‘Oumuamua ellapult, tehát palacsinta, és nem szivar alakú. A könyvemben idézem is Szergej Mascsenko kutatását, akinek számításai szerint 91 százalék valószínűségű, hogy ‘Oumuamua palacsinta alakú.
– Azért ez még mindig hagy egy majdnem 10 százalékos esélyt a szivar alakra, nem?
– Igen, valóban.
– Ha létezik földönkívüli civilizáció, biztos hogy jó ötlet keresni velük a kontaktust? Az emberiség eddigi kegyetlensége más földi fajokkal szemben nem túl jó előjel…
– Ez nagyon jó kérdés. Írtam a Scientific American magazinba egy cikket, amit pár napja fogadtak el. Az a véleményem, hogy a tudományosan megalapozott tudás mindig jó. A környezetünkről tudni mindig jó dolog, tehát hogy vannak-e más játékosok is a szomszédban. Szövegkönyv nélkül dob minket az élet a világ színpadára, és az egyik első kérdés az kell legyen, hogy vannak-e más színészek is a színpadon? Ha belépünk egy idegenekkel teli szobába, akkor jó, ha minél többet tudunk arról, hogy ki van még ott velünk. Még akkor is, ha megszólalásunkkal akár az életünket is veszélyeztetjük.
Már száz éve kiabálunk hangosan, és eddig még nem aggódtunk a ránk leselkedő ragadozók miatt. Ugyanis ennyi ideje küldünk rádióhullámokat a világűrbe.
Ha tudnánk, hogy mi van még odakinn, akkor lehet, hogy másként viselkednénk. Például megváltoztatnánk az űrhöz való viszonyunkat és aspirációinkat, de a vallásos és filozófiai nézeteink is változhatnak. A tudományos információ segít abban, hogy jobban tervezzünk előre. Ha nem ismered a tágabb környezeted, annak kellemetlen következményei lehetnek. Ahogy az egész földi környezetünk kihat az életünkre, úgy az egész világűr is. Csak nagyobb időskálán. Az én véleményem az, hogy a tudás mindig hasznos.
– Azzal kezded a könyvedet, hogy nem szereted a sci-fi filmeket, mert tudományosan nem elég megalapozottak. Van azért olyan, amit láttál és tetszett?
– Tetszett az Érkezés, mert nyelvészetről és kommunikációról szól. Filozófiai és nagy jelentőségű kérdéseket feszeget arról, hogy miként lehet dekódolni egy idegen eredetű nyelvet, és információt kommunikálni. Hangok helyett lehet vizuális is a kommunikálás módja. Szintén tetszett a Mentőexpedíció és a Gravitáció is. Ez a három kedvencem, de főleg az Érkezés.
– Mi a véleménye a mesterséges intelligenciáról?
– A mesterséges intelligencia fontos lehetőséget ad a humán tárgyaknak, különösképpen a filozófiának, hogy központi szerepet játszanak az emberiség jövőjében. A géntechnológiához hasonlóan a mesterséges intelligencia is új, morális kérdéseket vet fel. Például, hogy ki a felelős egy mesterséges intelligencia által hozott döntés következményeiért? A felmerülő új etikai kihívások kezelésében sokat segíthet a filozófia. Hasonló a helyzet a közösségi médiumokkal is: hogyan kezelik a privát adatainkat, és ennek milyen politikai következményei lehetnek? A mesterséges intelligencia algoritmusai rasszisták is lehetnek, ha nem felügyelik őket megfelelően.
Milyen szerepet játszhat a politikai felbujtásban, ha egy mesterséges intelligencia választja ki, hogy milyen cikkeket oszt meg az olvasók hírfolyamában?
Ezek mind morális kérdések. Az emberi döntések helyettesítése mesterséges intelligenciával komoly veszélyforrás, mivel társadalmi instabilitáshoz vezethet. Ebben, tehát a társadalom stabilizálásában segíthet a filozófia. Sok tudós lenézi, mondván az csak kommentálás, nem pedig jelentős hozzájárulás a gondolkodásunkhoz, de én azt hiszem, hogy igen fontos szerepet játszhat még a bölcselet.
– Mit gondol a Mars kolonizálásáról?
– Ó, nem hívnám kolonizálásnak, inkább egy fenntartható bázis odatelepítésének. A legnagyobb kihívás, amelyről keveset beszélnek, az egészségügyi következmények. Légkör és mágneses pajzs nélkül a kozmikus sugárzás nagyban veszélyezteti az életet a Marson. A hosszú távú ott-tartózkodáshoz a felszín alá kell költöztetni az embereket, vagy egyéb védelmet kell biztosítani számukra. Erről ritkán beszélnek. Ez nagy kihívás, mielőtt embereket telepítünk oda. De ezt leszámítva jó ötlet, hogy fontolgatjuk a Föld elhagyását. Nem jó „az összes tojásunkat egy kosárban tartani”. Ha bármi katasztrófa történik itt, jobb, hogy máshol is élnek emberek. Ez nem feltétlenül kell, hogy a Mars legyen, lehetne valamilyen űrállomás is, mondjuk, valamilyen komolyabb, mint a jelenlegi Nemzetközi Űrállomás. Az emberek otthagyták Afrika dzsungeleit és százezer év után megérkeztek a nagyvárosok lakóház tömbjeibe. Hatalmas változás a természettel való együttéléstől idáig eljutni. Az űrbe menni ehhez képest már kisebb ugrás. Még százezer év és valószínűleg hozzászokunk az űrállomáson való életformához. Ez lenne a jövőnk…
