Madarász Éva: Hullámvasút | Papp Sándor Zsigmond ajánlója
Nem könnyű úgy elkezdeni a gimnáziumot, ha az ember szülei épp válnak, mert az apa belezúgott egy fiatal gyakornokba. Így teljesen érthető, hogy Temesi Eszter haragban áll a fél világgal, ám a düh sötét fellegein lassan átütnek a mindennapok. A csupa jófej osztálytárs, az új kalandok ezer színe és a motoron berobogó szerelem lassan megteszi a hatását. Madarász Éva első (de nem utolsó) regényében minden megtörténik, ami a gimi első félévében megtörténhet.
25% kedvezmény a TERASZ5 kuponkóddal
Vannak napok, amikor a legjobb lenne fel sem kelni az ágyból, és így elkerülni a katasztrófát. Persze így lemondhatnánk az irodalom háromnegyedéről, mert a regények és novellák többnyire az ilyen napokból táplálkoznak, ezeket használják ugródeszkának. Temesi Eszter is jobban tette volna, ha azon a napon ellenáll a véletlenek összjátékának, és nem egy órával korábban megy haza. Mert akkor egészen biztosan nem találja a konyhában az apját, akin csak egy ananászos alsógatya van, meg egy idegen és fiatal nőt, akin meg még az se. Tipikus vígjátéki helyzet, de itt nem nevetnek sokat a szereplők: a család szétrobban. Az apa új szerzeménye, a fiatal gyakornok után lohol, az anya meg a két gyermekkel máshol próbálja meg újra be- és átrendezni az életét.
Temesi Eszter életében így kettős töréssel indul a nyár. Egyrészt elveszíti a korábbi életét és életterét, benne a szobáját a falra ragasztott idézetekkel a szárított virágcsokrokkal, az apját és a barátnőit, főként Ágit, akit kicsi kora óta ismer, és majdhogynem elválaszthatatlanok. Másrészt iskolát vált, hiszen elkezdi a gimnáziumot, a fiktív Móra Ferenc Gimnáziumba fog járni, amely egy ódon kastélyban kapott helyet és hatalmas park tartozik hozzá. De mindezt most egyelőre beárnyékolja a veszteség, és még azt is sötéten mutatja, ami amúgy a lehetőségek ezer színében ragyog.
Az élet azonban még egy regény lapjain sem áll meg, pláne nem a Hullámvasútban. A gimi ugyanis lehengerlő (ki tudja mi lett volna belőlem, ha én is egy ilyen osztályban tanultam volna), az osztálytársak izgalmasak és sokszínűek, az ofő szimpatikus, és még a szerelem is berobog egy motoron.
A gimis regények egyik nagy kihívása, hogy vajon sikerül-e életszerű figurákkal benépesíteni egy osztályt, vagy csak klisék és alaptípusok (sznob, stréber, magánakvaló, lázadó) rohangálnak a lötyögő jelmezeikben.
Nos, Madarász Éva első regényével ilyen szempontból nincs gond. A főszereplőt nem számítva, akinek a szemszögéből látjuk a történéseket, csupa érdekes figura népesíti be az osztálytermet.
Ott van például Rátkay Gizella, aki első hallásra olyan, mintha A őszívű ember fiaiból maradt volna ki, ám ez a kis arisztokratikus játék nem is véletlen: a lány nemesi család sarja, az övék volt eredetileg maga a kastély is, amelyben az iskola működik. Vagyis ahogy ő maga mondja, kicsit olyan, mintha az osztálytársai minden nap nála lennének vendégségben. Az ő bátyja a szinte tökéletes, vízipólós Richárd, akiért minden gimis lány odavan, és akinek a barátja Barnabás, aki viszont Temes Eszter szívét ejti rabul. De itt van még a már itt született vietnámi (nem kínai, bár ahogy erre ő maga is panaszkodik, magyar embernek minden ázsiai kínai), Nguyen Áron, vagy a locsi-fecsi, moziakcsaládos Hamvas Olívia, aki lyukat beszél mindenki hasába, és őt is azonnal két vállra fekteti a szerelem.
És persze az új legjobb barátnő, Berényi Blanka. Ő könyvtáros édesanyjával él, elég szerényen (már összevetve Eszter szuperül berendezett új lakásával), és bolondul az irodalomért, akárcsak a főhősünk. Már az első nap is beletemetkezik A Gyűrűk Urába, ám ettől szerencsére még nem lesz egészen könyvmoly. És még sorolhatnám, hiszen a regény valóban tele van rakatnyi és hál’istennek eleven szereplővel, akikkel minden megtörténik, ami a gimi első félévében megtörténhet az emberrel. És ez nem mind rózsaszín, hiszen a vietnámi szereplőnk kapcsán például az is kiderül, hogy milyen itt született „idegenként” együtt élni a sok előítélettel és fajgyűlölettel terhes légkörrel.
Talán csak egy-két helyen ütközik ki a felületesség. Eszter még csak először jár Blankáéknál, de máris pár kattintással előbányássza a közösségi portál mélyéből barátnője évekkel korábban lelépett apját. Nem tudom, mit mond erre az illemtankönyv, de én még vártam volna vele egy kicsit. Mint ahogy az is inkább leírva tűnik hitelesnek, hogy a nagy Ő, a motoros srác megpillantásakor Arany János sorai jutnának eszébe a még oly irodalomrajongó tinédzsernek. Persze a bennszakadó szó és a fennakadó hang pontosan (és ironikusan) adja vissza a helyzetet, de a nyakamat rá, hogy ilyenkor nem a klasszikusok járnak az ember eszében, már ha épp gondolkodni tud.
Ám ezek csak apróságok, Madarász szerencsére olyan szerző, aki látott már élő gimnazistát: a szleng pont elég, a cselekmény gyorsan és fordulatosan pereg, az ősz történései együtt futnak a nyári szállal, amikor a család szétesett, amikor az apa kalandja válásba torkollt, és az anya két lányával kénytelen volt elhagyni az otthonukat.
Tavaly Halász Rita első és remek visszhangokat kiáltó regénye (mi is dicsértük itt) az anya szemszögéből és egészen más regiszterben mesélt el egy hasonló helyzetet. A Hullámvasút a két szülő közé szoruló gyerekek nézőpontjából (és jóval oldottabban, ám a dráma erejét nem kispórolva) követi az eseményeket, arról beszél, hogy a felnőttek döntései miként csapódnak le elemi erővel az ő biztonságosnak hitt világukban. Milyen sebeket ejtenek, és hogyan lehet mindezt kiheverni.
A regény végén pedig az is kiderül, amit talán már sejteni lehetett: nem kell végső búcsút venni a szereplőktől, mert „Eszter könyve” után már készül „Barnabás könyve” is. A szerző el is csepegtet egy kis infót a folytatás kapcsán, ami csak fokozza a várakozást, hiszen most a másik főszereplőnk kerül bajba, és ez még komolyabbnak tűnik. Megint egy olyan nap, amikor jobb lett volna ágyban maradni.
