KÖNYVTERASZ
Ritka az az alkalom, hogy a magyar könyvpiacon egy sorozat elérjen száz kötetig. Vagy a lendület fogy el rendszerint, vagy az érdeklődés apad el. A Helikon Zsebkönyvek, amelyek magyar és világirodalmi klasszikusokból, Nobel-díjas szerzőkből válogat, azonban úgy tűnik mindkettőből betárazott. A műveltségi alapkönyvtárról, a leállított Plutarkhoszról és a sorozathatásról beszélgettünk a zsebkönyvek szerkesztőjével.
– Az elején mire tippeltél volna, meddig jut el a sorozat?
– Konkrét számot, emlékeim szerint, senki nem mondott, de mindannyian úgy gondoltuk, hogy jó ideig, több évig fut majd a zsebkönyvtár sorozat. Azért használok többes számot, mert kezdetben három szerkesztője volt a sorozatnak, Schultz Judit, Darida Bence és én. Persze nem feledkezhetünk meg az ötletgazdáról, Szász Zsoltról, a kiadó igazgatójáról sem, aki akkor is, és most is a legfontosabb láncszem a történetben, hiszen azon túl, hogy neki is voltak/vannak remek ötletei és címjavaslatai, ő biztosítja a jogdíjak és a fordítások megvásárlásához szükséges forrásokat. Ha mégis muszáj lenne egy számot mondani, akkor így, visszatekintve a 300+ lenne az, ami 2015-ben, a sorozat indulásakor reálisnak tűnhetett. De ma már, mivel a körülmények sokkal kedvezőbbek, az 500+t sem gondolom irreálisnak.
– Milyen célt tűztél ki akkor magadban?
– Amikor elindítottuk, és utána még éveken át, minden könyv 999 Ft-os árral került a boltokba. Ahhoz, hogy ezt az árat tartani tudjuk, néhány szempontot érvényesíteni kellett. Előnyt élveztek a már nem jogdíjköteles művek, tehát eleinte főleg a rég elhunyt szerzők klasszikus alkotásait adtuk ki. Az is fontos volt, hogy a mű legyen rövid, általában a 4-5 ívet céloztuk meg, hogy a vékonyabb zsebkönyv-terjedelmet tartani tudjuk. A tartalmi szempont pedig az volt, hogy egy „műveltségi alapkönyvtárat” akarunk létrehozni, tehát olyan műveket igyekeztünk kiválasztani, amelyeknek az ismerete, elolvasása kvázi kötelező. Ugyanakkor széles merítésben gondolkodtunk, az ókori szerzőktől napjainkig, magyar és külföldi klasszikusokban, beleértve az ifjúsági irodalmat is.
– És a célközönség?
– A fentiekből következően a sorozatot „mindenkinek” szántuk, de reméltük, hogy a könyvek iránt sajnos kevésbé érdeklődő fiatalokat is sikerül majd olvasásra és vásárlásra bírni. Úgy tűnik, ez valamennyire össze is jött. Természetesen figyeltük a fogyást, és ha valami nem ment, azt nem erőltettük. Például a drámákról leszoktunk, mert úgy tűnik, nem igazán népszerűek. Plutarkhoszt is leállítottuk, pedig több kötetre terveztük.
A sorozatban kiadtunk néhány szó szerint „kötelező olvasmányt” is, de nem diákkönyvtárt akarunk csinálni.
– Mi nem jött be az eredeti elképzelésekből?
– Pár év elteltével már nem lehetett tartani a 999 Ft-os árat – de ezt kompenzálni tudtuk a paletta jelentős bővítésével. Tavaly óta 1299 és 1999 Ft közé árazzuk be a zsebkönyveinket, ezért immár nagyobb büdzséből gazdálkodhatunk. Ez lehetővé teszi, hogy kiadjuk, amit szeretnénk, de persze a jogok és/vagy a magyar fordítás megszerzése olykor akadályokba ütközik. Mindenesetre ma már nem ritka a 8-10, sőt esetenként a 12-13 ív terjedelmű zsebkönyv sem, és a kiadó folyton bővülő világirodalmi portfóliójának köszönhetően a sorozat a bőség zavarával küzd. Most az egyik jellegzetes módszerünk az, hogy úgy veszünk meg egy 3-5 tételből álló könyvcsomagot egy-egy szerzőtől, hogy abból egy vagy két kötetet eleve zsebkönyvnek szánunk. Így került be a sorozatba 2020-ban Saramago, és jön majd idén Ishiguro, Bergson és Vargas Llosa, 2022-ben Golding egy-egy regénye. Nobel-díjas szerzőkről beszélünk…
– Melyik kötetek voltak a legnépszerűbbek?
– Nagyon keresettek a közismert, nagy presztízsű szerzők non-fiction művei: Nietzsche, Freud, Machiavelli, Szun-ce, Konfuciusz, Marcus Aurelius. Jól eladhatók azok az „örök klasszikusok” is, amelyek normál kivitelben háromszor-négyszer annyiba kerülnek, mint a mi zsebkönyveink: Kafka, Dickens, Poe, Hoffmann. Ugyanez igaz a „modern klasszikusokra” is, értem ez alatt a 20. századi szerzőket: Márai, Csáth, Kosztolányi, Vian, Hesse, Vonnegut, Orwell, Kerouac.
– Melyik volt a legemlékezetesebb cím?
– Lehetetlen csupán egyet megnevezni, sokszor éreztem úgy, hogy ez most egy nagy „dobás”, és jelentősen növeli a sorozat presztízsét. Leginkább az olyan klasszikusokat tudnám kiemelni, mint A per, Karácsonyi ének, Utas és holdvilág, Az ötös számú vágóhíd, Tajtékos napok, 1984, Gépnarancs, Tóték, A pusztai farkas.
– Minek alapján válogatsz a világ- és hazai irodalom feneketlen kútjából?
– Most is a többes szám a helyes, hiszen a kiadóbéli kollégák is rendszeresen szállítanak újabb és újabb címötleteket, sőt olykor még egy-egy törzsvásárlónk is „szerkesztővé” válik, mert időnként olvasóinktól is kapunk ötleteket, javaslatokat. Amúgy az alapvető célkitűzés nem sokat változott, továbbra is egy „műveltségi alapkönyvtárat” kívánunk felépíteni, de most sokkal szélesebb spektrumból meríthetünk, mivel az eddig kiadott kötetek már megteremtették azt a tőkét, ami lehetővé teszi a drágább kiadványok megjelentetését is.
– Volt olyan cím, amit szerettél volna, de valamiért nem jelenhetett meg a sorozatban?
– Több ilyen volt, van és lesz is. Ez természetes, hiszen számtalan kiadó osztozik ezen a relatíve kicsi magyar piacon, és ha egy adott könyv megjelentetésének jogát – vagy külföldi szerző esetén a fordítást – 5-6-7-8 évre megvette egy másik kiadó, akkor nincs mit tenni, várni kell. És reménykedni, hogy néhány év múlva majd megkaphatjuk a jogokat.
Poket Zsebkönyvek
– Olyan sikeres volt a kezdeményezés, hogy csakhamar más kiadók is próbálkoztak hasonlóval. Sőt, ma már könyvautomatából is vásárolható zsebkönyv. A forma, a kedvező ár, az egységes tálalás – mi lehet a hasonló sorozatok felhajtóereje?
– A kérdésben ott a válasz. A világon mindenütt – többé-kevésbé – sikeresek a zsebkönyvsorozatok. Szerintem elsősorban azért, mert van egy jelentős olvasóréteg, amelyik a drágább kiadványokat nem tudja megvásárolni. Aztán ott van az úgynevezett „sorozathatás”, a „gyűjtőszenvedély”, ami arra ösztönzi az olvasókat, hogy egy sorozat minden kötetét megvásárolják. És végül, igen, van egyfajta sznobizmus is, amit úgy tudnék leírni, hogy: „de jól mutat majd a nappalimban ez a sok egyforma méretű és színű könyv”. De úgy gondolom, hogy a sorozat sikerében nagy szerepe van annak, hogy a borítók – Szabó Levente munkái – szenzációsak, mindig nagyon ötletesek, és a lényeget ragadják meg.
– A járvánnyal járó bezárkózás kedvez szerinted a könyvnek, az olvasásnak? Készülhetünk a következő százra?
– Úgy tűnik, igen, a könyv ma keresett árucikk, de vélhetően az lesz a járvány lecsengése után is. Olvasóinknak pedig azt mondanám, ne a következő százra, hanem a következő néhány százra készüljenek…
