Balázs Ágnes: A csavargó kisautó; Miklya Luzsányi Mónika: Rozmaring és Tarack közlekedik | Falusi Dóra ajánlója
A játszva tanulás az egyik legbiztosabb módszer a gyermek figyelmének megragadására. Ez a két könyv sok humorral és – igen, jól olvassák – mozgással mutatja be a különböző történeteket, és hívja fel figyelmet a közlekedéssel kapcsolatos tudnivalókra. Azoknak az örökmozgó csemetéknek szól, akik most hagyják el a babakocsit, és azoknak a szülőknek, akik játékos formában szeretnék megtanítani a mindennapi szabályokat. Vagy kicsit átmozgatnák – akár kis helyen is – a csemetéjüket.
A Móra Kiadó Mesék örökmozgóknak című sorozata igazi telitalálat. Legújabb kötetét Balázs Ágnes jegyzi A csavargó kisautó címmel, amelyben egy igazán remek ötlettel rukkolt elő. Úgy tette interaktívvá a benne leírt történeteket, hogy sok mozgással kötötte össze a megtanulandó szabályokat. Sőt még arra is ügyelt, hogy külön instrukciót fogalmazzon meg (például a Kirándulás a városban kapcsán) azoknak, akiknek nincs túl nagy helyük ott, ahol épp olvassák a könyvet. A mostani kötet, amelyet Horváth Ildi humoros és megkapó rajzai tesznek kerekké, öt mesét tartalmaz.
A címadó kisautónak maguk a mesét hallgató gyerekek mutatják meg a biztonságos közlekedés szabályait, hogy közben közvetett módon ők maguk tanulják azt meg. Nagyban segíti ezt a sok mozgás is, amelyet a szerző beépített a történetbe, valamint az a tudat, hogy ők maguk segíthetnek a főszereplőnek. A Merre járt a bicikli? című mese történetét közösen szövi az olvasó az őt hallgatóval, és még egy bábjátékot is rögtönözhetnek közben. Balázs Ágnes minden mesében kiszól a felolvasóhoz is, és az instrukciókat megtartva jóval kötetlenebb, beszélgetősebb meseolvasási módszert sajátíthatunk el. Érdemes kipróbálni.
Ha pedig már szóba kerültek a kisautók és a biciklik, akkor a közlekedés mikéntjéről is érdemes olvasni és beszélgetni. Miklya Luzsányi Mónika könyvével (Tarack és Rozmaring viselkedni tanul) indult el az Ovis Okosító című sorozat, amelynek már az első kötete is hiánypótló volt a magyar gyermekkönyvek kínálatában. (Erről itt olvashat bővebben.) A szerzővel készült interjúnkban arról beszélgettünk, hogy miért fontos a kisgyermekek illemre való nevelése, valamint hogy ennek milyen történelmi vonatkozásai vannak vagy lehetnek.
A sorozat második kötetének témaválasztása már az illemre való nevelést a forgalmi szabályok megismertetésével ötvözi. Minden szülőnek, akinek a gyereke már nem használja a babakocsit, az az első teendője, hogy a közlekedési alapszabályokra megtanítsa a gyermekét. Hiszen hiába fogjuk legtöbbször a kezét, hiába mondjuk el neki százszor is, hogy mikor kell elindulni és megállni, a közlekedés már azon helyzetek egyike, amelyben a gyerek – szép lassan és egyre nagyobb mértékben – már felelősséggel kezd tartozni önmagáért.
A Rozmaring és Tarack közlekedik című könyvben (ismét Tóth Andrej illusztrálta a maga jellegzetes és kedves figuráival) a két vadmalac testvér sűrű nap elé néz. Erdei otthonukból a metropolisznak számító Latyakvárra mennek bevásárolni az anyukájukkal, Luána mamával, mivel hamarosan esküvőre hivatalosak, a szép ruháikat viszont kinőtték.
Az odáig tartó buszút azonban rejt néhány meglepetést a malackák számára. Például azt, hogy egészen más szempontok szerint kell figyelni a velünk együtt utazókra, mint másokra a játszótéren vagy boltban.
Megismerik a nagyváros forgalmát, amely – pláne ha először vesz részt benne valaki – kifejezetten rémisztő lehet, holott megint csak az egymásra figyelésről szól minden. Hiszen utazhatnak velünk olyanok is, akiknek még inkább szükségük van az ülőhelyre, mint nekik.
A két kismalac figyel is, ért is mindent, de – milyen az élet – végül mégis a saját hibájukból tanulják a legtöbbet. Rozmaring majdnem balesetet okoz, miközben a sofőr bácsihoz beszél vezetés közben. Egyáltalán nem gondolta veszélyesnek, amit csinál, amíg egy hirtelen fékezéstől be nem ütötte a fejét. Már majdnem elsírta magát, amikor rádöbbent, hogy történhetett volna sokkal rosszabb is. „A szíve belesajdult, ha arra gondolt, mi történt volna a kis süngyerekkel, ha éppen akkor rá figyel a sofőr bácsi, és nem tud idejében fékezni.”
Tarack pedig csak azután gondolkodik el, miután az éhségtől türelmetlenül úgy dönt, maga veszi kézbe a desszertje intézését – az úttest túloldalán. „– Nézd! Ott egy fagyizó! – és hanyatt-homlok rohanni kezdett a piros-fehér napernyők felé. – Stop, Tarack! Most! Azonnal! – kiáltott rá kétségbeesetten Luána mama.”
Balázs és Miklya könyveit jó elővenni, amikor már mi magunk is unjuk a saját rezignált hangunkat a piros lámpa előtt, és a gyereknek is már folyik át a fülén a sok intelem. A mindennapi élethelyzeteket, fontos tudnivalókat feldolgozó mesékbe szőtt szabályrendszerek segítségével játékos formában erősíthetjük a kicsik önkontrollját. A benne szereplő helyzetek átbeszélésével kiléphetünk a „mert én azt mondtam” nem túl vonzó perspektívájából is. Ráadásul a könyveket olvasva a nevetés garantált!
