PAPP SÁNDOR ZSIGMOND interjúja
Aki szereti a Balatont, az Bodó Iván könyveit is szeretni fogja: felnőtteknek és gyerekeknek is írt már a tó és a halászat rejtelmeiről hiánypótló könyveket. Nála hitelesebben kevesen képesek beszélni erről. A berekben élő halászati szakmérnökkel gyerekkori élményeiről, valamint arról beszélgettünk, hogy mi az, amit mindenki megtehet a környezetéért és a Balatonért.
Scolar, 175 oldal, 3999 Ft
– Említed a könyvben, hogy számodra is fontos olvasmány volt a Tüskevár és a Téli berek. Akkoriban Tutajos vagy Matula bácsi szerepébe képzelted inkább magad?
– Tutajos voltam, Matula pedig példakép lett, akinek képzeletbeli viharkabátja és szalmakalapja alá negyvenöt éves korom után bújtam, miután kellő, figyelmesen töltött időt és bejárt ösvényt, no meg farvizet tudhattam magam mögött munkaköröm, hivatásom, szenvedélyem kapcsán a különböző tavakat és vízpartokat járva.
– Mikor fogtad ki életed első halát? Visszadobtad vagy megetted?
– Négyéves lehettem és kérlek, megettem! De bővebben válaszolva a kérdésre, édesapám a csónakos nádi horgászat fortélyait tanította meg először. Mondhatnám, hogy onnan nem volt menekvés, sőt igazán kéz alatt voltam és olyan biztonságban ringatóztam, mint az anyaméhben, vagy egy bölcsőben. Apámnak kisujjában volt a vízi lét, és bár ő tanárember lett, apja és nagyapja hajós, hajógépész, bátyja tengerész volt, így e dinasztiában felnőve, bátran bízhattam magam e felnőttre. Sőt, a későbbiekben szeretetteljes szigorral sajátíttatta el velem mindazt a tudást, amit birtokolt. A segítségével megszákolt hetven dekagramm körüli göndér (bodorka) az ehető méretűnek nyilvánított, sütésre ítélt, nála kisebb keszegek közé került a haltartó szákba, a garatfogát pedig kifőztük. Ma is féltett kincsem ez a trófea.
– Bár halászdinasztiából származol, számodra mikor dőlt el, hogy a Balaton és élővilágának védelme köré építed fel az életed?
– Hároméves koromban babonázott meg a csillogó víztükör alatti világ, pontosabban a tátogó pontyszájak és a víz illata, amit a zamárdi kerticsap alatt álló bádogdézsába belesve tapasztaltam. A deszkákkal gondosan letakart edényben nagyapám nádasban fogott pontyai úsztak, és a bronzcsapból rájuk csepegő víz alatt várták a halászlében végződő sorsukat. A Balatonba nem sokkal később, a horgászatok alatt szerettem bele – szerelembe vitt a kíváncsiság. A közeg, ahol az embergyerek figyelget és kérdez. A csónakban ülve kitágul a horizont, és e nagy látószögben, a lelkén fonódva ér össze az ég, víz és a partok ölelése, s érik örök szerelemmé.
A csónakból kitágul a horizont (FOTÓK: dreamstime.com)
– Jegyzettömb és ceruza illik a berekbe, írod, nem laptop, ezért lett a most megjelent naplódból könyv, nem pedig online blog. Mikor írtad le először az élményeidet?
– Elek Kati néni adott efféle feladatokat nekünk, aki általános iskolai osztályfőnököm és magyar tanárom volt. Sok fogalmazás szólt a szünidőben bennünket ért élményeinkről, melyeket fel is olvastunk. Később szakmai cikkek születtek, horgász és halász szaklapokban, majd sms írás kapcsán jöttek a derűs rímek, ezekből a Minden csak hangulat című kötet, majd – Csukás Pista bácsi biztatására – a Tóparti ösvényeken című verses enciklopédia. Ezt követően a Süni magazinban jelentek meg cikkeim a vizek környezettanával kapcsolatosan, majd a Scolar kiadó felkérésére a Balatoni halmesék, idén pedig az ifjabb olvasókat célzó társkötete, a Naplóm a halásztanyán.
– Korábbi köteted a felnőtteknek szól, most pedig a gyerekeket, kiskamaszokat szólítottad meg, illetve előadásokat is tartasz a fiatalabb korosztálynak. Hogy látod, miben más az ő szemléletük a környezetvédelem kapcsán?
– A tudás és információ gyorsan elérhetővé vált e digitalizált világban, amely elfér a farzsebben.
A lényeg, hogy ne üljenek rajta és ne a kanapén nyomogassák, érintgessék az eszközöket, hanem sétáljanak, kiránduljanak vele.
A körülöttük lévő, lassan kibomló csodák között pedig fényképezésre és gyors meghatározásra használják az élőlényekkel való találkozásaik során. Otthon olvassanak utána, akár készítsenek naplójegyzetet az efféle ismerkedésekről, ismeretségekről. Fontos feladatunknak tartom a gyermekek természettudatos nevelését már óvodás kortól kezdve, melynek köszönhetően e tipegő gyermekek fűszálak és virágok közt óvatosan lépkedő felnőttekké válhatnak. Terelgetnünk kell őket a természet ösvényei felé, ahol a szemlélődő tekintet és a kifinomult érzékelés előtt ott mosolyog a boldogság.
Használjuk a technikát felfedezésre
– Egyik legfontosabb üzenete a könyvnek, hogy a Balaton nem csupán vakációhely, hanem ökoszisztémánk pótolhatatlan része. Mit jelent Magyarország számára a Balaton a turisztikai szempontokon túl?
– A jóféle sóhajok zöld tava, ringatva ölel minket, mint magzatvíz, mely táplál, gyógyít, nyugtat és erőt ad. Emellett életteret nyújt számtalan élőlénynek, akik alkalmazkodnak a változó – többnyire ember változtatta – környezethez, miközben ők is hatással vannak környezetükre és egymásra is. Ezekkel a kölcsönhatásokkal foglalkozik az ökológia tudománya.
A halászati szakmérnök képzésen hívta fel a figyelmünket Dévai György professzor arra, hogy milyen helytelen az ökológiai egyensúly kifejezés, pedig gyakorta hallani. Azonban a folyamatos változás miatt csakis aktuális ökológiai állapotról beszélhetünk, ami hol az egyik, hol a másik fajnak, populációnak kedvez.
Az egyed is igyekszik elkerülni a környezetével kapcsolatos egyensúlyi állapotot, mert az a halált jelenti. A Balatont az elmúlt évszázadokban folyamatosan emberi hatások érték, amelyek többnyire elvettek tőle nádasokat, berkeket. Ha pedig adtak, akkor jellemzően olyan halfajokat, amelyek galibát okoztak az őshonosokkal rivalizálva, sőt olyan vegyszereket, amik válogatás nélkül öltek.
Bodó Iván (FOTÓ: Bielik István)
– Vannak más változást okozó beavatkozások is?
– A vízgyűjtőről való tápanyagok bemosódása miatt hol algás volt a víz, hol hínáros. Az emberi szem egyiket sem szereti. Folyvást elégedetlenek vagyunk, és önös érdekeink szerint, gátlástalanul beleavatkozunk a természet okosan működő folyamataiba. Azt hiszem, jobban járt volna a bolygó, ha például a mogyorós pelével közös őstől származunk! No, egy biztos, sokkal tartozunk szeretett tavunknak, akire nagyon kell vigyáznunk. Jómagam többnyire valamelyik halfajnak a bőrébe bújva próbálom vizsgálni a helyzetet. Tán a sikeres halfogás titka is ez lehet.
– Olyan életmódot mutatsz be, amely képes a természettel szimbiózisban létezni. Mindezt nem a civilizációtól távol, hanem az ország egyik legforgalmasabb nyaralóhelyének tőszomszédságában. Mit tanácsolsz azok számára, akik szeretnének többet tenni a Balatonért, de úgy gondolják, hogy nincs meg ehhez a képességük és/vagy a lehetőségük?
– Gyakoroljunk empátiát az élőlényekkel kapcsolatosan, ráérezve aktuális tevékenységünk, viselkedésünk rájuk gyakorolt hatásaira. Legyen szó bármely növényről vagy állatról, ne röstelljünk megszemélyesítve gondolni, írni, vagy beszélni róluk, sőt velük!
BODÓ IVÁN korábbi művei: Balatoni halmesék; Tóparti ösvényeken; Minden csak hangulat.
