Fráter Erzsébet: A Biblia ételei | Falusi Dóra ajánlója
A cím alapján egy ételekről szóló könyvtől elsősorban gyakorlati útmutatásokat várnánk, ám Fráter Erzsébet albuma ennél sokkal többet kínál. És bár többek között megismerkedünk a fügebor, a lekvártekercs vagy épp a gránátalma-sorbet receptjével, a könyv elolvasása után mégsem csak az elkészült ételekkel leszünk gazdagabbak.
Scolar, 309 oldal, 5995 Ft
Fráter Erzsébet világutazó és bibliaolvasó biológus, nem mellesleg az MTA Ökológiai Kutatóközpont Növényrendszertani Gyűjteményének vezetője. A Biblia ételei című könyve is sokrétű munka: kultúrtörténeti és szakrális tudástár a Szentíráshoz kapcsolódó növények és ételek történetéről és felhasználásáról az ókori Szentföld területén, miközben a szerző a hozzájuk kapcsolódó bibliai idézetekre is reflektál.
A Szentföld kifejezés a Bibliában nem szerepel, helyette Kánaánként hivatkoznak a zsidó őshazára és Jézus tevékenységi területének helyére. Mediterrán és szubtrópusi éghajlatú vidék ez, kétezer éve az itt élő emberek táplálkozására leginkább a bőséges zöldség- és gyümölcsfogyasztás volt jellemző. Bár a húsfogyasztás gyakorlata végig jelen van a Bibliában, húst nagyon ritkán ettek, inkább tejtermékeket fogyasztották, a hal viszont rendszeresen szerepelt az asztalon. A Szentírás nagyjából 130-150 növényt említ név szerint, ezek kétharmada élelmiszernövény. Ma divatosan superfoodnak, azaz szuperételeknek neveznénk azokat, amelyek az itt élők mindennapi táplálkozásának szerves részét képezték: gabonafajták, hüvelyesek, olajos magvak, füge, olívabogyó, gránátalma, szőlő, datolya.
A Biblia nagyjából 150 növényt nevesít (FOTÓK: freepik.com)
A kötet első fele ezen alapélelmiszerek történetét, az állatok tartását és a növények termesztését, valamint a hozzájuk kapcsolódó bibliai hagyományokat mutatja be a különböző étkezési szabályokkal kiegészítve. A másik fele a böjt és az éhínség, valamint a szent és szimbolikus ételek kultúrtörténetét írja le részletesen. Hiszen miközben az étkezés az egyik legalapvetőbb emberi tevékenység, olyannyira, hogy Jézus azzal bizonyította tanítványainak a feltámadását, hogy sült halat evett, az étel egyúttal a transzcendenshez kapcsolódó szent táplálék is. A Biblia ételei épp ezért részletesen bemutatja azokat a rituálékat, amelyek pár ezer évvel ezelőtt az ételhez és annak elkészítéséhez kapcsolódtak.
A Jézus korabeli receptek nagy többsége csak töredékesen maradt ránk.
Amit biztosan tudunk, hogy ugyanazokat az alapízeket különböztették meg, mint a mai kor embere: sós, édes, keserű, savanyú. Az élvezeteken túl azonban szimbolikus jelentőséget is tulajdonítottak nekik: a keserű növények a pusztai vándorlás keservességét, a sós a rabszolgaság könnyeit, az édes ételek pedig az örömöt és a reményt képviselték az étkezésben. Minderre nagy hangsúlyt fektettek, különösen ünnepekkor. Fráter külön fejezetet szentel a szakrális ünnepek bemutatásának, valamint részletesen elemzi Jézus utolsó vacsorájának (amely valószínűleg a pészahot ünneplő zsidó széderest volt) gasztronómiai szimbolikáját is.
Jézus halála kivált minden más áldozatot
Az áldozati ételek jelentőségéről és mikéntjéről szóló érdekfeszítő elemzésével rámutat, hogy csak ennek a rendszernek az ismeretéből kiindulva érthető meg a keresztény vallás egyik legfontosabb nóvuma és tanítása. Jézus ugyanis ezt a több ezer éves szokásrendszert váltotta ki azzal, hogy egy személyben megtestesítette a korábbi áldozati szertartások minden szereplőjét: ő maga volt a főpap, a templom és a tökéletes bárány is. Egyszeri, végső és immár minden más áldozatot helyettesítő áldozat, akinek halála után többé már nincs szükség erre a rituáléra.
A vallási allegóriák megismerése mellett megtudhatjuk azt is, hogy miért voltak kereskedők és pénzváltók a jeruzsálemi Templom udvarában, hogyan kerül a Paradicsom kifejezés a Bibliába, mikor magát a növényt akkor még nem is ismerték, mi lehetett valójában a tiltott gyümölcs (egy biztos: nem alma), illetve miért a manna a legtalányosabb étel a Bibliában. A vallási vonatkozások mellett Fráter alaposan dokumentálja a kor építészeti, vagy ha úgy tetszik, technikai vívmányait is. Ilyenek voltak többek között a Kr. e. 4. századi perzsa tudósok által kifejlesztett, szélhűtéssel működő légkondicionált építmények, vagy a jahcsalok, azaz jéggödrök, amelyekben a száraz vidékeken is fagypont alatt tudták tartani a hőmérsékletet. Egy nép étkezési kultúrájának egyik legfontosabb – ma már bagatellnek számító – alakító tényezője ugyanis az ételek eltarthatósága volt.
Nem mindegy az alapanyagok minősége
A tudományos ismeretterjesztés fontosságáról már több könyv kapcsán is (A Csillagász és a boszorkány) írtunk. Fráter tudományos alapossággal megírt, izgalmas összefüggésekre rámutató kötete szintén ezt a műfajt gazdagítja. A Biblia ételei gyönyörűen illusztrált és rendkívül olvasmányos könyv, amely a zsidó és a keresztény hagyományok ismertetésével azt is bemutatja, hogy milyen sok szálon kötődik egymáshoz ez a két, kultúránkat meghatározó világvallás.
Idén a világjárvány miatt jellemzően az étkezésünket is újra kellett gondolnunk. A hangsúly sok családban áttevődött az ételek otthoni elkészítésére, ideértve akár a kenyérsütést is. Az eleinte kényszerként megélt változtatásnak aztán gyorsan új rajongói lettek: egyre többeket hódít meg például a saját kovász készítése is (Főzőskönyv). Az új eljárás pedig új hozzáállást is teremtett: már egyáltalán nem mindegy az alapanyagok minősége, valamint azok beszerzésének, esetleg előállításának módja.
A pandémia okán a készétel-vásárlások lehetőségének csökkenésével fordított arányban „mélyült el” az ételhez fűződő kapcsolatunk.
A Biblia ételei az átfogó gasztronómiai tartalom mellett arra is ösztönöz, hogy tudásunk és hitünk szempontjából ne álljunk meg itt. A Szentírás az emberiség egyik legfontosabb kultúrtörténeti alkotása, a hívőknek Isten szava. Jézus maga is életet adó táplálék – a léleknek. Fráter Erzsébet munkája kultúránk és hagyományaink megismerése mellett a vele való találkozás elmélyült átéléséhez is hozzásegít.
FRÁTER ERZSÉBET korábbi művei: A Biblia növényei; Egzotikus piacokon; Mesés növények, növényes mesék.
