Lackfi János: Igaz mese a húsvétról | Falusi Dóra ajánlója
Hogyan beszélgessünk egy kisgyerekkel Jézus haláláról és a feltámadásról? Át lehet adni mindezt humorral, ugyanakkor kellő érzékenységgel és tisztelettel? Ennek mestere Lackfi János, aki a nagysikerű Igaz mese a karácsonyról és Igaz mese a Mikulásról című kötet után idén a húsvéti ünnepek jelentéséről beszél a legkisebbeknek.
Gyerekeknek mesélni Jézusról közel sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Egyrészt egyik kérdés szüli a másikat, így az ünnepeink, például húsvét táján könnyen azok kaphatjuk magunkat, hogy Isten és a felebaráti szeretet mellett a kereszthalálról és a feltámadásról próbálunk gyerekbarát verzióban beszélni. Másrészt egy valamirevaló kíváncsi gyerek nem kíméli a felnőttet, legyen annak akármilyen világnézete: a kérdések csak jönnek és jönnek akkor is, ha az ember hívő és akkor is, ha nem, és akkor is, ha a vallását nem gyakorolja, esetleg nem is keresztény.
Márpedig nem könnyű egy láthatatlan, ám mégis mindenhol jelen lévő Istenről, vagy az oly sokszor hangoztatott, de a hétköznapokban valahogy mégis egyre ritkábban megtapasztalt felebaráti szeretetről mesélni úgy, hogy közben az a bizonyos csillogás ne halványuljon el a szemükben.
Egy jó hangulatú beszélgetés villámgyorsan nyithat meg új kapukat, vagy épp ellenkezőleg: zárhat be világokat az érzékeny lelkek előtt.
Lackfi János tavaly indított Igaz mese című sorozatának legújabb kötete méltó folytatása a korábbi könyveknek (Igaz mese a karácsonyról; Igaz mese a Mikulásról), amelyekben a Télapóvá vált Szent Miklósról, illetve Jézus születésének miértjéről és mikéntjéről mesélt (itt a szerzővel olvashat interjút, amelyben többek között gyereknevelésről és az isteni szeretetről beszélgettünk). Most a húsvét kapcsán Jézus életének eseményeit, halálát és Isten örök üzenetét adja tovább gyereknyelven.
Mindkét elbeszélésnek van egy hamisítatlan lackfis könnyedsége, és itt az egyszerűség legnemesebb formájára kell gondolni. Arra a fajta lényeglátásra, amely hidat ver az esszenciális üzenetek között, hogy az igazán fontos láthatóvá váljék – a legkisebbek számára (is). „Na, fiam, keress meg minél több embert, meséld el nekik, hogy nagyon szeretem őket. Mondd el nekik, hogy nem haragszom rájuk semmi rosszért, amit eddig tettek. De most már abbahagyhatják, és csináljanak inkább jót.”
Nem kerül ki egyetlen érzékeny pontot sem, legyen szó akár arról, hogy vajon a nagy és hatalmas Isten Fia miért éppen egyszerű ács lett, vagy hogy miképp lehet elképzelni azt a bizonyos feltámadást. (Mindkét kötetet Horváth Ildi letisztult és érzékeny illusztrációi teszik még varászlatosabbá). A befogadást segítő humor pedig most sem hiányozhat: „Jézus elindult. Keresett tizenkét jó barátot. Könnyebb úgy beszélgetni Istenről, ha vannak barátaid. Elnevezte őket apostoloknak. De nem azért, mert lapos toll volt a zsebükben. Hanem mert az azt jelenti: »küldött«.”
Milyen jó, hogy van nekünk egy Lackfink. Nem végzi el helyettünk a „munkát”: a mi viselkedésünk és gondolkodásunk felelősségét nem könnyíti meg. A hétköznapok tárva nyitva állnak előttünk, hogy valami olyasmit mutassunk, amiért érdemes felnőni. Ilyenkor, ünnepnapokon azonban jöhetnek (jöjjenek!) a kényesebb témák. Függetlenül attól, hogy mi magunk miben hiszünk. Hiszen a családi szokások elmagyarázása és átélése mellett valami sokkal többet is átadhatunk akár vallási okokból, akár az egyetemes kultúra részeként. Amikor Jézusról mesélünk, az emberiség több ezer éves hagyományaiba avatjuk be a kis hallgatót. Ha pedig a kíváncsiságot sikerül elültetnünk benne, akkor már egy jóval nagyobb ívű, élethosszig tartó utazáson indítottuk el.
LACKFI JÁNOS legutóbbi művei: Jóéjtpuszi 2; Jóéjtpuszi; Igaz mese a karácsonyról.
