KÖNYVTERASZ
Az elmúlt hetek terméséből válogattunk, hogy ne teljen el izgalmas olvasnivaló nélkül az év eleje, ami könyvkiadás szempontjából talán a legvisszafogottabb időszak. Élő norvég klasszikus, kafkai történet Szlovéniából, egy amerikai szerző a szibériai Kamcsatka tájaira kalauzol, vérbő történet Hasek utolsó hónapjairól és két árván maradt lány finoman megrajzolt drámája Idahóban. Világirodalmi turmix évkezdéshez!
A harminc kötetre rúgó, magyarul eddig teljesen mellőzött életmű talán egyik legfontosabb darabjával kezdhetjük az ismerkedést a norvég irodalom élő klasszikusával, Dag Solstaddal. A szerző személye és érdeklődési köre is meglehetősen sokszínű: ugyanúgy írt drámát és esszét, dokumentarista szöveget Norvégia legnagyobb iparvállalatainak hivatalos történetéről, és – lévén – nagy focirajongó, nyolc könyvet a labdarúgó vébékről. (A foci a nem túl fantáziadús Regény, 1987 című regényében is szerepet kap.) A „szellemi kalandregény”, ahogy Dalos György nevezi, „metszően ironikus belső monológokkal” dolgozik, s mivel a szerző történész is, aprólékos kitérőkkel, mint amilyeneket Hugo Notre Dame-jában olvashatunk Párizs múltjáról vagy Gogolnál az orosz föld iránti rajongásáról.”
Az 1941-es születésű Solstad igazi nemzedéki regényt írt, a hatvanas és hetvenes években eszmélődő generáció útkeresését, meghatározó élményeit és jó vagy rossz döntéseit. A hömpölygő, hol sodró, hol örvénylő szöveg egy igen színes világ névjegye: naivitások és lelkesedések, kommunák és agitáció, önkéntes munkák és napi világmegváltás. A regény kapcsán ugyanakkor fel szeretnénk hívni a figyelmet a már korábban, 2011-ben indult Valahol Európában című sorozatra, amely ugyan már nem a kezdeti lendülettel, de évről évre elhozza egy-egy európai ország megkerülhetetlen szerzőjét gyönyörű és átgondolt tálalásban. Igazából nem is nagyon lehet mellényúlni, kezdhetjük az immár 29 kötetre rúgó sorozat bármelyik címével.
A szlovén Miha Mazzini Kafkát megszégyenítő történettel rukkolt elő. Zala Jovanovic 1992 áprilisában bevonul a ljubljanai szülészetre, hogy világra hozza fiúgyermekét. Már a betegfelvételnél kiderül, hogy az adatai nincsenek a gépben, aztán az is, hogy hiába élte le majdhogynem a teljes felnőtt életét alig tízháznyira a kórháztól, hirtelen mégis külföldi lesz belőle. Szerb. Bár az anyja szlovén. Megszűnik az állampolgársága és ő is eltűnik az éterből. És még csak ekkor kezdődnek az igazi bonyodalmak. A Kitörölve című regény (bővebben itt olvashat róla), bár első hallásra annak tűnik, igen messze van a tudományos fantasztikumtól. Szerzője annak a több mint 25 ezer állampolgárnak állított emléket a könyvével, akiket 1992. február 26-án a szlovén belügyminisztérium kitörölt a nyilvantartásból, mert nem az új ország határain belül született. És senkit sem érdekel, hogy majdhogynem egész életüket ott élték le szomszédként, kollégaként, barátként. A Kitörölve fojtagó, drámai történet, igazi ká európai labirintus.
Harmadik helyen ajánljuk Julia Phillips első regényét (Eltűnt sorsok nyomában), amely tavalyelőtt a New York Times az év legjobb tíz regényévé választott. A szibériai Kamcsatkában játszó regény két lány eltűnésével kezdődik. Minden arra utal, hogy ezen az augusztusi délutánon bűntény történt, elrabolták őket. Az eltűnés nagy hullámokat ver, ám a rendőrség nem bukkan hasznavehető nyomra. A feszült, fordulatos regény hamar lebilincseli az olvasót. Phillips évekig tanult oroszul, s mindig is tudta, hogy egy napon regényt ír erről a különös országról, már csak egy kellőképpen zárt és erős identitással rendelkező helyszínt kellett találnia. Ez lett végül Kamcsatka. „Olyan volt, mint egy lezárt szobában játszódó rejtély – nyilatkozta egy interjúban. A megfelelő történelmi háttérrel és földrajzi adottsággal: a szovjet időszakban nagyon sokan érkeztek, de igen kevesen távoztak innen.”
Ki ne ismerné Haseket, és halhatatlan hősét, Svejket? Az 1964-es születésű Irena Dousková azonban még ennél is többet szeretett volna: az írót is szereplővé tenni az életéhez nagyon hasonlatos regényben (kritikát itt olvashatnak róla). Ennek érdekében tíz évig gyűjtötte az anyagot, hogy minél pontosabban rekonstruálhassa Hasek utolsó hónapjait. 1922-ben már megromlott egészségi állapotában Lipnicébe vonul vissza, hogy befejezze a Svejket. Megdagadt lábán már alig jut el a kocsmába, de a kedélye még a régi, bár már egyre többször néz szembe azokkal az árnyakkal, amelyeket az éjszaka sodor felé. Dousková, akit a magyar olvasó már a laza trilógiát alkotó regényfolyama (Weöres Csepel; Anyegin ruszki volt; Dárda) kapcsán is megismerhetett, a cseh irodalomhoz méltó vérbő prózával rukkolt elő.
Az Idahóban született Marilynne Robinsont sem kell nagyon bemutatni a hazai olvasóknak. Öt regényéből három már olvasható magyarul (Gilead, Itthon, Lila), s most már a legendás, és igen sokra tartott első regénye is eljutott hozzánk, amelyért annak idején megkapta a Hemingway-díjat. A Háztartás valamikor a hetvenes években kezdte írni, jobbára a saját szórakoztatására, amíg a gyermekei aludtak. Talán attól is lett remekmű a regény, hogy közben egy percig sem gondolkodott azon, hogy akár ki is adhatná. Persze óriási siker lett, majd félmillió példányban kelt el, film is készült belőle, és íróját elindította a fényes karrier felé. A két árván maradt kislány és különc nagynénjük története finoman építkező, lírai, letisztult mű, s talán a legerőteljesebb szövege a Pulitzer-díjas szerzőnek.
