Oded Galor: Az emberiség utazása | Ács Ferenc ajánlója
Egyszerű kérdés, amelyre mindenkinek van valamilyen elmélete vagy magyarázata. Mármint arra, hogy miért vannak szegényebb és gazdagabb országok, modern világunkban miért nem csökkennek vagy tűnnek el az egyenlőtlenségek. Az amerikai közgazdász professzor az emberi civilizáció hajnalától tekinti át a történelmünket igen élvezetes művében, hogy feltárja a mélyben rejlő folyamatokat.
Ha épp ezt az ajánlót olvassa, akkor nem is nagyon tudja elképzelni, hogy milyen szerencsés ember. Hiszen abban a korban élhet, amikor az emberiség már vagy kétszáz éve kilépett a szegénységcsapdából, és mára szinte elképzelhetetlen mértékben ugrott meg az életszínvonala az elődeihez képest. A 19. század hajnala óta eltelt időszak, és „az azóta is folyamatos fejlődés olyan radikális változásokat hozott, hogy már nem is látjuk, milyen kivételes ez az időszak történelmünk többi korszakához képest”, figyelmeztet Oded Galor amerikai közgazdász professzor, az egyesített növekedéselmélet atyja.
És valóban nehéz elképzelni a laptop mögül Az emberiség utazásában felvázolt gondolatkísérlet szerint egy Jézus korabeli ács az 1800-as évek Jeruzsálemében – a számos különbség ellenére – viszonylag könnyedén lenne képes alkalmazkodni a környezetéhez, és még munkát is kapna, mert az 1. század hajnalán szerzett tudás a 19. század fordulóján nagyjából naprakésznek számított. Persze elcsodálkozna a megnövekedett népességen, Jeruzsálem „pompázatos városfalán”, egynéhány újításon és kulturális szokáson, de még a várható élettartamban sem számíthatna sokkal többre, mint az ókori Római Birodalomban. De tegyük csak át őt a 21. század Jeruzsálemébe… Nem is folytatom, a filmek alaposan kihasználták már az ebből fakadó lehetőségeket.
Vajon mi a magyarázata ennek a hirtelen bekövetkezett fejlődésnek és növekedésnek, ami a létminimum közeléből a felfoghatatlan gazdagságba (a 19. század óta az egy főre eső jövedelem a világban tizennégyszeresére, a leggazdagabb országokban pedig a húszszorosára nőtt) és jólétbe (a várható élettartam a harminc-negyven évről több mint a kétszeresére ugrott) emelte az emberiséget?
Milyen erők, fogaskerekek dolgoztak a mélyben, hogy az emberiség egy pillanat alatt (legalábbis a Homo sapiens 300 ezer évvel ezelőtti megjelenéséhez viszonyítva) ilyen magasra jutott?
Mi változott meg az ipari forradalom kezdetétől a felszín alatt, hogy az addigi folyamat (a stagnálás, a roppant erős malthusi mechanizmus, amely minden korábbi növekedést és visszaesést kiegyenlített) hirtelen egészen más irányt vett? Vagy ami még húsbavágóbb kérdés: hogyan lehetséges, hogy az így megszülető jólét nem egyenletesen oszlott el a bolygón, miért vannak olykor hajmeresztő különbségek és egyenlőtlenségek kontinensek és országok között?
Galor igen olvasmányos könyve (Bujdosó István gördülékeny fordítása) a növekedés és az egyenlőtlenség titkait tárja fel úgy, hogy uralkodók, csaták vagy nagy világválságok helyett a mélyben zajló folyamatokra koncentrál onnantól kezdve, hogy az evolúció során kialakult az emberi agy, majd az őseink kirajzottak Afrikából. Fontos állomás lesz a mezőgazdasági és az ipari forradalom, illetve a közte húzódó hosszú stagnálási időszak, amelyben a technológiai fejlődés előnyeit (emelkedő életszínvonal, élelmiszer-többlet) a növekedésnek indult népesség emészti fel, szegénységcsapdában tartva az emberiséget. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a kitörés egyik kulcsa az oktatás, vagyis a humán tőkébe való befektetés volt, épp az a terület, amelyet manapság oly látványosan tesznek tönkre minálunk. És akkor a nemek közti egyenlőségről még nem is beszéltünk.)
Oded Galor, ha nem is vonultat fel olyan részletes és szerteágazó ismereteket, mint Jared Diamond földrajzprofesszor a Pulitzer-díjas könyvében (Háborúk, járványok, technikák) vagy Yuval Noah Harari a Sapiensben, amelyek hasonló kérdéseket boncolgatnak, mégis igen impozáns tudást mozgatva világít rá a nagy összefüggésekre. S bár a könyv tele van számos diagrammal, röpködnek az adatok, sorjáznak a közgazdasági fogalmak és modellek, Galor kristálytiszta érvelése és stílusa mindvégig képes mindezt közérthetően tálalni, és úgy elbeszélni, hogy a laikus olykor élvezettel csettint.
Az elvont folyamatokat például három fiktív család történetével teszi jól átláthatóvá három különböző korban, hogy bármikor fel tudjuk idézni a különbségeket.
Az emberiség utazása azért is remek könyv, mert nem engedi, hogy elvesszünk a részletekben, hiszen bár számos szenvedést hozott a pestis és a két világégés, nagyot lendített rajtunk az eke vagy a telefon feltalálása. A mélyebben rejlő folyamatokra ezek – ha a kellő távlatból nézzük – alig hatottak, legfeljebb itt-ott késleltették. Manapság a gazdasági fejlődés és a mindenáron való növekedés, főként a klímaválsággal és a környezetszennyezéssel szemben, erkölcsileg kétes fogalmakká váltak, és sokan amellett érvelnek, hogy előbb vagy utóbb választani kell a kettő között, vagyis az élhető jövő és a gazdasági növekedés között. Galor szerint – bár kissé röviden tárgyalja ezt a részt – viszont összeegyeztethető a kettő, hiszen a gazdasági fejlődés fenntartása, illetve a környezetszennyezés visszaszorítása, a küszöbön álló összeomlás valószínűségének csökkentése ugyanazon kulcstényezőkön alapul, amelyek az utazásunk során idáig vezettek minket.
Vagyis ha képesek vagyunk bevetni a megfelelő eszközöket (azt az emberi innovációt, amely a haladás korszakában oly látványos találmányokkal és fejlesztésekkel változtatta meg a világot, valamint a termékenység csökkenését – mindkettő titkos motorja az oktatás, vagyis a megfelelő humán tőke képzés), akkor van esélyünk. Mert „még időben kifejleszthetjük azokat a forradalmi technológiákat, amelyekre szükségünk lesz, hogy ez a klímaválság csak halványuló emlékkép maradjon az előttünk álló évszázadokban”. Nem szeretnénk ellentmondani…