Catherine Belton: Putyin emberei | Falusi Dóra ajánlója
Egy újabb könyv az orosz elnökről? Semmiképp ne legyintsen az olvasó, mert a brit újságírónő tényfeltáró munkája az egyik legfontosabb kulcs ahhoz, hogy jobban értsük Putyint és napjaink Oroszországát. Olyan szereplőket és bennfenteseket is megszólaltat, akik adott időben az események kulcsfigurái voltak. És leleplezi, hogy a pénz és a hatalom összefonódásával milyen messzire lehet jutni a világpolitikában.
Libri, 584 oldal, 6499 Ft
Egy ilyen átfogó és feltételezhetően bonyolult oknyomozást igénylő téma esetében a szerző személye legalább ugyanolyan fontos, mint a kötetben szereplő adatok hitelessége. Catherine Belton igazi nagyágyú, tényfeltáró újságíró és Oroszország-szakértő, aki a legnagyobb nemzetközi fórumok (mint például a Reuters vagy a Financial Times) számára tudósított Moszkvából az orosz befolyásolási és pénzáramoltatási hálózatok működéséről. Ráadásul mint az a köszönetnyilvánításból kiderül, a Novaja Gazeta, a Bloomberg, az Insider, a New York Times és a Washington Post oknyomozó újságíróinak krémje éveken át segítette őt információkkal és dokumentumokkal, hogy ez a könyv megszülethessen.
Az alcím (Hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot, és gyűrte maga alá a Nyugatot) ugyanis nem kevesebbet ígér, minthogy bepillantást kapunk egy olyan nemzetközi háttérgépezetbe, amely a mai napig meghatározza a világpolitika jelentős részét. Az orosz elnök, Vlagyimir Putyin titkosszolgálati múltjáról nemrég egy igen alapos könyvből (KGB. A szovjet titkosszolgálatok története) már szintén tájékozódhattunk, Belton azonban jóval tovább megy. Állítása szerint (amelyet száz oldalnyi jegyzetanyagban tesz ellenőrizhetővé) Putyin egyik alapvető ideológiai célja, hogy Oroszország révén ismét egy kétpólusú világrend alakuljon ki.
A történet persze ennél sokrétűbb, és a hatalmának meggyökereztetéséhez, illetve fenntartásához szükséges pénzügyi alapok megteremtésével kezdődik.
Belton részletesen utánajárt annak is, hogy már tíz évvel korábban milyen – többek között – tőzsdei manőverekkel pumpáltak át nem kevés pénzt, ipari- és médiavagyont a Gazpromból a Bank Rosszijába, vagyis Putyin egyik legközelebbi, korábban KGB-szövetségesének kezébe. Mindez egy új oligarchaosztály, gúnynevén a „Kreml gazdasági társaság” születését is jelentette egyúttal. Ez volt az a pillanat, amikor a kilencvenes évek legbefolyásosabb pénzemberei egyszerű üzletemberré léptek vissza, és berobbantak a csekista oligarchák.
Az ő emberük került a Fehér Házba?
A szerző forrásmegjelöléssel hivatkozik azokra az információkra, melyek bizonyítják, hogy még mielőtt Donald Trumpot elnöknek választották volna, grúz és azeri üzletembereken keresztül – Putyin tudtával (utasítására?) – nem egyszer mentették meg őt az oroszok a pénzügyi csődtől. Ráadásul több, az orosz elnökhöz közel álló oligarcha a választások után is meglepően közel maradt gazdasági szempontból az amerikai elnök érdekeltségeihez. „Vajon Oroszország egy óriási hadműveletet hajtott végre annak érdekében, hogy az ő emberük kerüljön a Fehér Házba?”, teszi fel az addigra már az olvasó fejében is megfogalmazódott kérdést a szerző. A tények feltárásával és a válasz összetettségével egy egész fejezet foglalkozik.
Az ún. nyugati rendszer, lényegét tekintve a demokráciát preferáló társadalmak meggyengítésének egyik legeredményesebb módja az értékválság generálása.
Ezt különböző módszerekkel lehet elérni. Egyik legismertebb, egyúttal legnehezebben bizonyítható ilyen eszköz a trollfarmok üzemeltetése, amelyek az online térben, jellemzően a közösségi platformokon bizonytalanítják el, fordítják önmaga ellen, vagy épp radikalizálják az arra fogékony szavazókat és polgárokat – a világ bármely pontján. Az internetes trollok részletes működéséről Jessikka Aro újságírónak köszönhetően tudunk többet, vele készült interjúnkat itt olvashatják.
Ma már a trollfarmokról is többet tudunk
A 2022-es kiadáshoz külön utószót írt Belton, mivel a könyv eredetileg két évvel korábban, a pandémia, valamint az Ukrajna elleni háború kirobbantása előtt jelent meg. Putyin hatalma, úgy tűnik, jelenleg megingathatatlan. És hogy miképp lehetséges mindez? Masha Gessen Jövőnk a múlt című érdekfeszítő kötete kapcsán mi is írtunk már arról a társadalmi háttérről, amely ezt a hatalomgyakorlást legitimizálja.
Belton a német Zeitnek adott interjújában arra hívja fel a figyelmet, hogy „a régi szép idők iránti nosztalgia minden bukott birodalomban létezik” (a Brexit is ennek következménye, mondja), és fontosságának hirtelen elvesztését nehéz feldolgozni még az olyan, óriási hatalommal bíró embernek is, mint Putyin.
Pozíciójának megszilárdulásához azonban az őt megelőző Jelcin-éra zűrzavara is kellett, amely után az általa bevezetett központosítás és kontroll kiszámíthatóságot és stabilitást hozott a gazdaságban.
Ennek köszönhetően „a fogyasztás az egekbe szökött. Oroszországban egyik pillanatról a másikra megjelent a középosztály”.
Catherine Belton
Bár ezt alapvetően az olajár világpiaci emelkedése tette lehetővé, mégis Putyin lett az, aki ennek babérjait learatta az orosz társadalomban. Ugyanis amíg a fizetések nőttek, senki nem firtatta a sajtószabadság felszámolását, a bebörtönzéseket, a jogállamiság felszámolását. Ezt hívta már 2011-ben Masha Lipman politikai újságíró, a Carnegie Moscow Center elemzője az oroszok Tartózkodási Egyezményének (Russia’s Non-Participation Pactum), amelynek értelmében „a lakosság elfogadja, hogy a Kreml a végletekig kisajátítja magának a politikai és gazdasági döntéshozatalt, amíg ez nem érinti hátrányosan a mindennapi életüket”.
A Putyin emberei egy alapos, jegyzetanyaggal alátámasztott, ugyanakkor olvasmányosan megírt felemelkedéstörténet, amely a politikához vagy a tőzsdéhez nem értők számára is közérthetően vázolja fel a tényeket, és a kulcsfigurák megszólaltatásával pedig ezek értelmezéséhez is hozzásegít. Elolvasása után sokkal pontosabban fogjuk érteni a mai világpolitikai helyzetet, az Ukrajna elleni háborúhoz vezető okokat, illetve a pénz és hatalom látványos összefonódását napjaink Oroszországában.
