KÖNYVTERASZ
Verseskönyv, két nyomozós história az eltűnt virágszirmok és a felszívódott kerti tó után, ciágány mesék és magyar mondák lázárosított gyűjteménye, illetve egy igazi időutazás – valahogy így fest a legjobb gyermekkönyveket összesítő novemberi listánk.
Állítólag a mélyvízben az is megtanul úszni, aki nem akar. Mármint metaforikusan. Mármint költőként. Grecsó Krisztián persze már korábban is költő volt, hamarabb, mint prózaíró, de aztán beköltözött egy kicsi lény az életébe, és ettől mintegy varázsütésre valahogy még költőbbé vált. A Belefér egy pici szívbe remek bizonyítéka a fenti tételnek, ezért is foglalta el a novemberi listánk első helyét. Mint ahogy írtunk róla, a kötet „egyrészt észrevétlen bevezetés a szépirodalomba (nagyon sok csatlakozási pontot fedezhetünk fel kortársakhoz és klasszikusokhoz), ugyanakkor féktelen bulinegyed és zenebona, ahová az érzelmeket is meghívták.”
A mindennapokat megzenésítő versek mellett a mindennapok slágerei is betüremkednek a versek közé, kicsit másképpen persze. Érdemes például félhangosan eldúdolni a következő sorokat: „Horgolgat szorgosan / Kötöget csendesen, / Ha nincsen hétvége, / Nincsen zaj nagyinál / Semmi sem.” Aki a megoldást a Quimby körül keresi, jó úton jár. A szerző így mesélt erről a lapunknak adott interjúban: „Szerintem természetes, hogy együtt jöttek a dalokkal a versek. Hiszen az első saját darabok is úgy születtek, hogy énekeltem neki a Bóbitát, szavaltam vagy énekeltem neki József Attilát, hogy »guggolva ringadoz«, és közben ringattam, hogy ne sírjon. Elképesztő, mágikus ereje van a dalnak, a versnek.”
Most decemberben lesz 14 éve, hogy Lázár Ervin már nincs közöttünk, most mégis egy régi-új könyvének örvendhetünk. A késői alkotói korszakából maradt ránk a mostani gyűjtemény, a Korona és kard, amely tizenhat magyar mondát és kilenc cigány mesét tartalmaz. Utóbbiakat Ámi Lajos mesemondó gyűjtötte össze, akinek a meséi állítólag hosszú órákon át, nem ritkán egész éjszaka tartottak. Az ötvenes évek végén fedezték fel, és pár év múlva a Népművészet Mestere díjat is megkapta.
Több mint kétszáz meséjét jegyezték föl, amelyeket mind fejből tudott.
Ezekből válogatott Lázár, és dolgozta át kissé a maga képére. A mondákban történelmünk legfontosabb legendáit fogalmazta újra letisztult mondatokkal és feszített dramaturgiával. Ahogy írtuk, Lázár szándéka „a magyarság történelmi epizódjainak legtisztább, minden sallangtól mentes átadása lehetett, és ezt sikeresen meg is valósította.” Ezért is találjuk a novemberi listánk második helyén.
Különösebben nem kell nyomozni azután, hogy ki és mi áll a lista harmadik helyén. Ennél bonyolultabb dolga akadt Pálcikának, a nyomozónak Darvasi László új meseregényében. Gerbera Erzsébet elrabolt szirmait (és az öltözőjéből eltűnt sziromfésűjét) kell megtalálnia, amelyet a Nagyvarázs Cirkusz világszáma közben lopott el valaki. Rejtély a javából. A korábbi Pálcika-történet szereplői is visszatérnek, hogy igazi csapatként oldják meg a várost felforgató bűntényt. Amint írtuk, a könyv „nem csupán berántja varázslatos világába az olvasót, de beszélget is vele. Megszólítja, feladatot ad. Amikor szóba kerül a gitt vagy a mignon, akkor a könyvben üresen hagyott és tollal jelzett helyre beírhatjuk, hogy milyen regényben vagy mesében találkoztunk már velük.” A szerző így mesélt a lapunknak adott interjújában a könyvéről: „Az új detektíves regényben Pálcika a világ egy adott titkát kutatja, mélyebb rétegekbe ereszkedik. Egy nyomozás a világ megismerésére irányul, nota bene: az igazság földerítésére vállalkozik. Mi, hogyan történt, ki lehet a tettes, szóval, a cselekmény mélyebb rétegekbe ereszkedik.”
Bár illusztráció tekintetében nem rangsoroltuk a műveket, az ötös listáról kiemelkedik e tekintetben Kertész Erzsi misztikus meseregénye (Éjszakai Kert), amelyet már kézbe venni is kész öröm. Jóleső érzés simogatni a borítót (bársonyos tapintású), és Zsoldos Réka majdhogynem monokróm rajzai (persze van pár színes is) igen szuggesztíven elevenítik meg az éjszakai kert varázslatos hangulatát. Szinte hallani a sok fura neszt! Detektívek és rejtély itt is van – ez egy ilyen hónap –, csak itt egy feldúlt szenyora bízza meg őket, hogy keressék meg a kerti tavat, amelynek az éj leple alatt lába kelt. A kényszerűségből összeálló nyomozópárost, Korrekt Tódort és Spontán Teóriát az ügy szálai az Éjszakai Kertbe vezetik, amelynek még a környékét is messziről elkerülik a város lakói. Az izgalmas és fordulatos meseregény joggal tanyázik a novemberi listánk negyedik helyén!
Ben Hubbard időutazós könyve (Így éltünk a régi időkben) kilenc korszakba kalauzol bennünket térben és időben kilenc fiú és lány segítségével: az őskőkorszakból egészen a vikingek koráig utazunk, miközben érintjük Alexandriát, a japán császári udvart és a szkíták táborát az eurázsiai sztyeppéken. Megismerjük az olmékok, az egyiptomiak világát, ám végig a gyerekszem marad a fontos: megtudjuk, hogy mivel és hogyan játszottak, miket ettek, hogyan teltek a mindennapjaik.
Például szinte mindenhol volt valamilyen labdajáték, de nagyon eltérő szabályokkal: a japán ún. kemari labdarúgásban például nincsenek se győztesek, se vesztesek, az olmékoknál pedig nem volt szabad kézzel vagy lábbal érinteni a labdát, sőt: nem is eshetett le a földre. Ugyanígy elidőzünk civilizációnk legelső városában is, ahol nem utcákon jártak az emberek, azok ugyanis nem léteztek. Ahogy írtuk a könyvről: „pompás előszobája lehet a későbbi történelemóráknak, a régmúlt felfedezésének. Nem a kötelező tudás terhét rakja a még csak kezdő olvasóra, hanem a kíváncsiságát kelti fel.”
