KÖNYVTERASZ
A századelőt megelevenítő körömportrék, rajzolt történelem, az emberi hülyeség kijózanító példái mellett a náci Németország uralta a legjobb történelmi könyveket összesítő novemberi listát. A holokausztirodalom ritka gyöngyszeme és a Harmadik Birodalom utolsó hetének története tovább bővíti az ismert eseményekről szóló tudásunkat.
A novemberi listánk élére kivételesen nem egy klasszikus tudományos munka került, bár nem kevés kutatómunka áll mögötte. Csak nem a főbb politikai és hadi eseményeket tárgyalja, nem államférfiak és diktátorok sorakoznak fel benne, hanem az élet, a maga kacskaringóival és sorsaival. Ám a novemberi ötösfogat más szempontból is kissé frivol, hiszen a negyedikként Harari rajzolt történelme, egy az emberiség születését feldolgozó képregény futott be, míg az ötödik helyet Tom Phillips sajátos szemszögből megírt, fordított történelme nyerte el.
Az ötösfogat mellett azonban meg kell említsük Sven Felix Kellerhoff átfogó munkáját is, amely NSDAP címmel jelent meg, és a valaha létezett legnagyobb és legbefolyásosabb német párt történetét dolgozza fel. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt volt a német politikai paletta legnagyobb tömörülése (8,5 millió tag) és kitörölhetetlen nyomott hagyott az ország és a világ történelmében. A Die Welt kultúrtörténeti részlegének főszerkesztője körültekintő könyvében olyan kérdésekre kereste a választ, hogy kik és miért léptek be a pártba, mitől volt vonzó ilyen sok ember számára, honnan jött a finanszírozáshoz szükséges pénz és milyen szerepet játszott Hitler hatalomra jutásában. Ez a könyv lett hát a listánk 5+1. helyezettje.
„A századelő fantasztikus világ volt, az első világháború kezdetéig mindenképpen, utána sajnos minden megváltozott. Addig viszont Budapest nyüzsgő, fejlődő, építészetében, kultúrájában és stílusában igazi európai nagyváros volt. (…) A századelő embere ugyanolyan volt, mint mi. Szerelmes, szomorú, irigy, intrikus vagy éppen hősies és önzetlen” – nyilatkozta lapunknak Sal Endre, aki 51 történeten keresztül tárja fel ezt a nyüzsgő, eleven világot a Mi, magyarunk a századelőn című könyvében. Párbajok, öngyilkosságok, szerelmek, úttörők, szenzációszámba menő kalandok és átverések elképesztő híreiről olvashatunk, miközben azt is megtudjuk, hogy kit hívtak a magyar Pompadournak, ki akarta megölni Jászai Marit, vagy hogy milyen botrány kapcsolódik a Meseutó című filmben látható csodakocsihoz. A kötet tehát nem klasszikus történelemkönyv, inkább egy különleges korrajz, amely személyes történeteken keresztül ismerteti meg velünk a korszak mindennapjait. Ahogy írtuk: „ügyes ugródeszkaként szolgál tehát a valódi történelemhez, úgy is mondhatnánk, hogy annak zajos, színes váróterme. A könyv ugyanakkor a maga gyönyörű kivitelezésével, art decót idéző címbetűivel és tördelésével, képanyagával, szellősségével szinte kényezteti az olvasó szemét.” Méltán került hát a listánk élére.
A tekintélyes német hetilap, a Die Zeit munkatársa, Volker Ullrich, aki nemrégiben a kétkötetes Hitler-monográfiával ért el nagy nemzetközi sikert, most a Harmadik Birodalom utolsó hetét dolgozta fel. 1945. április 30.-tól, vagyis Hitler bunkerbéli öngyilkosságától május 8-ig, a német ellenállás beszüntetéséig követi a világtörténelem talán legsűrűbb hetének eseményeit. A Nyolc májusi nap egy mélyreható cezúra történetét meséli el: „a régi rend, a nemzetiszocializmus uralma összeomlott; az új rend, a megszállott hatalmaké nem öltött még szilárd alakot”.
Ez volt az a mintha-pillanat, amikor „mintha a szó szoros értelmében véve megálltak volna az órák”, és egy új időszámítás kezdődött.
A sodró erejű, drámai napokat igen olvasmányosan és lebilincselően dolgozta fel a történész, főként mert bőségesen idézte a kortársak naplóit, leveleit, visszaemlékezéseit. Így első kézből származó források segítségével élhetjük át a „világvége-hangulatot” és az újrakezdés egyre mámorítóbb érzését.
Közel ezer 16 és 36 év közötti szlovákiai zsidó lány szállt vonatra Poprádon 1942. március 25-én, hogy Auschwitzba vigyék őket. A fiatal nők közül sokan az utazást „izgalmas lehetőségnek találták” arra, hogy „világot lássanak, különösen, mert azt ígérték nekik, hamarosan hazatérhetnek”. Naivitásuk a haláltábor kapujában egy pillanat alatt elpárolgott. Ugyanazon a napon 999 német nő érkezett a ravensbrücki táborból, hogy felügyeljék a zsidó foglyok munkáját. Rudolf Höss beszámolója szerint a női kápók „elpusztíthatatlanságban, aljasságban, közönségességben, alávalóságban messze felülmúlták a férfiakat”. Az év végére az első szlovák transzporttal érkező nők kétharmada már nem élt. Heather Dune Macadam megrendítő könyve, a 999 fogoly nem csupán a túlélők történeteit dolgozza fel, de bemutatja a szlovákiai deportálások hátterét, a zsidó közösség háború előtti életét és az üldeztetés kibontakozását is. Fahidi Éva szavaival élve: a gazdag holokausztirodalom ritka gyöngyszemét veheti kézbe a magyar olvasó.
Listánk negyedik helyén az izraeli történész nagy sikerű munkájának (Sapiens – Az emberiség rövid története) képregényre átdolgozott könyve került. Pontosabban egy négyrészesre tervezett sorozat első kötete, amely Az emberiség születését meséli el Harari rajzfigurájának segítségével, aki az idegenvezetőnk szerepét tölti be. Persze ő is segítséget kap a bonyolult és komplex történet elmeséléséhez: biológusprofesszor, régész, az emberi kommunikációval foglalkozó tudós és egy szuperhős, Doktor Fikció görgeti előre vele együtt a több százezer évre visszanyúló eseményeket. A képregény nagy erénye, hogy a mai, a történelemmel (és a tudományágat megelőző időkkel) még csak most ismerkedő, fiatal olvasók számára is könnyen emészthető formában tálalja a tudnivalókat. Van itt valóságshow, képregény a képregényben, nyomozás és bírósági tárgyalás, tévés vitaműsor, és számtalan vizuális poén, kulturális utalás. Épp az utóbbiak miatt a könyv azoknak is tartogat számos meglepetést és összekacsintást, akik már járatosabbak a művészet és a história világában. A humoros könyv, ahogy írtuk róla, a kissé frivol, önironikus előadásmódjával abban is segít, hogy ne az egyeduralkodók gőgjével olvassuk a „történetünket”, hanem kellő szerénységgel és felelősséggel.
Egészen más szemlélettel közelít az emberiség történetéhez Tom Phillips, a Full Fact nevű tényfeltáró portál szerkesztője. És épp ez a különös, frivol és csipkelődő nézőpont emelte be A világ hülyéit novemberi listánk ötödik helyére. Phillips ugyanis nem töretlen fejlődési folyamatként tárja elénk az emberiség üdvtörténetét, hanem arról állít ki vicces, ám kíméletlen leltárt, hogy mi mindent csesztünk el az évszázadok során. Rossz helyre behurcolt állatok, saját magára támadó hadsereg, táncőrület és nevetőgörcsjárvány – számos példa arra, hogy miként fordítottuk ki (rossz értelemben véve) a világunkat a négy sarkából. Szinte kész csoda, hogy még mindig létezünk. Ahogy írtuk: „a könyve igazi önismereti utazás az emberi ostobaság és gőg legmélyére. És csak reménykedni lehet, hogy talán kijózanodunk a végére.”
