Ajándék férjeknek, apáknak

KÖNYVTERASZ

Minden évben elérkezik az a pillanat, amikor kicsit szeppenten toporgunk a könyvesbolt és a hívogató kínálat kellős közepén, hogy mit is, melyik albumot, regényt vagy ismeretterjesztő könyvet vegyük meg a szeretteinknek. Mi most segítünk utat vágni a dzsungelben és adunk néhány tippet a vásárláshoz. Sorozatunk első részében apáknak és férjeknek válogattunk remek könyveket.

Ha szereti Presser Gábort, akkor azért, ha meg nem ismeri, akkor azért: a színes-szagos könyv mindenkinek tartogat valamilyen meglepetést. Egyébként meg azok is bőven ismernek nem egy-két Presser-dalt, akik úgy gondolják, hogy sosem hallgatták őt. Olyan sok mindenkinek írt Zorántól Kovács Katin és Révész Sándoron át Rúzsa Magdiig, hogy kizárt, hogy ne dúdolnánk el fejből valamelyik slágerét. A tavaly megjelent rendhagyó életrajznak, emlék- és anekdota gyűjteménynek érkezett most meg a második része, amelyben a szinte lehetetlen küldetésnek tűnő érettségitől kezdve sorjáznak a jó sztorik: Omega, LGT, külföldi turnék, a Megasztár mentorsága és a száz leggazdagabb magyar címkéjével járó viszontagságok.

De a fotókkal gazdagon illusztrált könyv azoknak is remek olvasmányt nyújt, akik az országról szeretnének tudni többet egy kelet-európai zeneszerző szemüvegén keresztül. Annak, aki tudni szeretné, hogyan működött anno a cenzúra, mi kellett ahhoz, hogy egy-egy dalra bólintsanak a fejesek, majd milyen kalamajkákat hozott a hirtelen ránk szakadó szabad világ. A kulisszák mögé bepillantó Presser könyve 2. (itt olvashat róla bővebben) egy egész nemzedék, sőt nemzedékek története nagyon sok remek dalon keresztül.

Ha egy olyan regénnyel akarjuk meglepni a párunkat, amely megőrzi a krimi fordulatosságát és erős történetét, de mégis többet nyújt annál, mert képes húsbavágó társadalmi kérdéseket is boncolgatni, akkor a dán írónő, Sissel-Jo Gazan új regénye az ideális választás. Korábbi regényét mi is nagyon kedveltük, a Tintagomba egyrészt a graffiti világába vezetett be minket, megtanított, hogy különbséget tegyünk mázolmány és művészet között, másrészt igen pontos körképet adott a nyolcvanas évek fiatal lázadóinak (hippik, anarchisták, illegális házfoglalók) felnőtté válásáról. Első műve, A dinoszauruszok tolla pedig a természettudományok berkeibe kalauzolta el a kutatóbiológusként és kulturális újságíróként is dolgozó szerző.

A Fehér virágok, amely a korábbi két regény minden pozitívumát megőrizte, helyszíne egy kis dán sziget, ahol egy nap nyomtalanul eltűnik a tizenhét éves Bettina. Miközben telnek a hetek, az egész közösség élete felfordul, és a titkok elrejtett csontvázakként bukkannak elő a látszólag tökéletes életek mélyéről. Akárcsak a Tintagomba esetében, itt is egy kamaszlány áll az egyre izgalmasabb események középpontjában, ám a könyv igen messze áll a lányregények világától: kőkemény társadalomkritika, oldalról oldalra növekvő feszültség, igazság és bosszú – skandináv módra.

A kíméletlen történelem és a bizsergető szépérzet találkozik a népszerű brit történész, Dan Jones és a brazil képzőművész, Marina Amaral pompás albumában (itt olvashat róla bővebben). Persze lehet, hogy a szépérzet nem teljesen találó szó, hiszen a 20. század első felét, benne a két világháborút bemutató és megragadó fotók között számos, kifejezetten a múlt legkiábrándítóbb momentumait (éhezések, csaták, féktelen pusztítás) örökítik meg, ám elég csak pusztán átlapozni a könyvet ahhoz, hogy lebilincseljenek ezek a megragadott pillanatok: a vér, verejték és könnyek, ahogy Churchill mondta. Meg olykor az öröm, az eufória is.

A kétszáz híres fotó kétszáz fontos eseményt és egynéhány, a történéseket befolyásoló politikus portréját mutatja be úgy, ahogy eddig még nem láthattuk. Az eredetileg fekete-fehér fényképeket ugyanis igen körültekintően (egy-egy fotó átalakulása olykor hónapokat is igénybe vett), szakértők (például ruhatörténészek) és különféle dokumentumok segítségével tették megrendítően élethűvé. Így a lehető legközelebb hozzák a mi sorsunkat is döntően befolyásoló pillanatokat, szinte behúznak a harcba induló katonák, a lövészárkok és a hátország mindennapjai, a csalóka békeévek feszült percei közé. A Lángoló világ remek ajándék azok számára, akik a történelmet megélni, s nem csupán megtanulni szeretnék.

Nagy évet zárt nálunk az izlandi irodalom, egyre-másra jelentek meg idén a már számunkra is ismert szerzők újabb művei. Igazából Andri Snaer Magnasont sem kell már különösebben bemutatni, hiszen az Időről és vízről már a harmadik magyar nyelven is megjelenő könyve. Pont olyan színes és rendhagyó, mint a szerző maga: több műfajban alkot, dokumentumfilmet rendez, és 2106-ban indult az izlandi elnökválasztáson, nem is esélytelenül, kilenc jelölt közül a harmadik lett. Ez a könyve is egészen különleges (itt olvashat róla bővebben), hiszen egyszerre mesél benne a nagyszüleiről, Izland különleges tájairól, és arról, hogy mi történhet velünk, ha nem tanulunk meg valóban környezettudatosan gondolkodni.

A könyv legnagyobb erénye, hogy igen higgadtan, körültekintően, egy barát közvetlenségével beszél a megfellebbezhetetlen tényekről és a lehetséges veszteségeinkről, ha továbbra is jobban fognak érdekelni minket a celebnők formás idomai, mint a természet kizsákmányolása, vagy az érintetlen vadon eltűnése. Megtudjuk, hogy milyen egy környezetbarát vulkánkitörés, miért lenne fontos a ránk zúduló információs zajból kiszűrni a valóban fontosakat, valamint megérteni, hogy mi történt velünk és a bolygóval azóta, hogy James Watt elindította az első gőzgépet. Magnason szelíd hangú, egy regény finomságával megírt könyve a legjobb ajándék lehet a jövőnk szempontjából, mert valóban képes változtatni a szemléletünkön.

Mindig is érdekelt minket, férfiakat a siker titka. Hogyan hozhatjuk létre a világ egyik legnagyobb vállalatát szinte a semmiből. Milyen szemlélet kell ehhez, és miféle emberek állnak mögötte. A bennfentesnek joggal nevezhető Johan Stenebo ugyanakkor nem csupán az IKEA történetébe és az alapító Ingvar Kamprad ravaszkás titkaiba enged bepillantást, de abban is segít, hogy mit és mit ne csináljunk egy áruházban, ha nem akarunk megint telepakolt kosárral megérkezni a kasszához, miközben csak egy olcsó komódot szerettünk volna megvenni (itt olvashat róla bővebben).

A Mr IKEA ugyanakkor nem botránykönyv, nem a szaftos pletykák terjesztése vagy kibeszélése a célja, hanem hogy lássuk, milyen sikerek és látványos kudarcok vezettek el odáig, hogy manapság a világ legnagyobb lapraszereltbútor-hálózata évente 700 millió látogatót fogad. Nem azt mondom, hogy a könyv elolvasása után másként rakjuk majd össze otthon a kiválasztott íróasztalt, de az biztos, hogy lesz mivel meglepnünk a párunkat, ha ismét nekivágunk egy-egy áruház – a véletlent hírből sem ismerő – ösvényein. Mert pontosan át fogjuk látni azt a nem akármilyen gépezetet, amely a kivágott fáktól a tervezésen és gyártáson át a polcokig vezette el a csábító terméket. Arról nem is beszélve, hogy a volt igazgatóként is dolgozó Stenebo könyve olykor izgalmasabb akármelyik regénynél.