Miklya Luzsányi Mónika: Bibliai szuperhősök | Falusi Dóra ajánlója
Vallási történetekkel megszólítani a kamaszokat nem könnyű. Lehet szó akármilyen elképesztő szereplőről és meghökkentő történetről a görög mitológiából vagy a Bibliából, Herkulesnél vagy Noé bárkájánál sokkal jobban ismerik a Marvel-univerzum szereplőgárdáját, annak minden (szinte már követhetetlen) mellékszálával. A Bibliai szuperhősök című gyerekkönyv szereplői azonban jó eséllyel veszik fel velük a versenyt.
Külön tanulmányt is megérne, hogy miért szorultak háttérbe az évezredek óta fennmaradt hősök és történetek a néhány éve, évtizede kitaláltakkal szemben. Mindenesetre tény, hogy míg a modern szuperhősök élnek és virulnak, történeteik a mindennapi kamaszbeszéd tárgya, és a jeleikkel, képükkel eladott ruhák, bögrék, hátizsákok nélkül nem élet az élet hat és tizenhat éves kor között, addig a Biblia szereplői messze nem élveznek ekkora népszerűséget, pedig a többség már kisgyerekként hall róluk. Kultúránk szerves részét képezik a hőstetteik, rendkívüli bátorságuk, legendás bölcsességük, jószívűségük. Ráadásul a Biblia – egy 2014-es felmérés szerint – a maga közel négymilliárd eladott példányszámával toronymagasan vezeti a könyveladások listáját, mondhatni az emberiség legnagyobb bestsellere. Csak jóval szerényebb számokkal követi őt harmadik helyen a Harry Potter-sorozat (400 millió) és negyedikként A Gyűrűk Ura (100 millió).
Akkor miért nincsenek Sámsonos tolltartók, Dáviddal és parittyával díszített kapucnis pulcsik, vagy Józsefes baseballsapkák? Ezek a kérdések jártak a fejemben, miközben Miklya Luzsányi Mónika legújabb gyerekkönyvét, a Bibliai szuperhősöket olvastam. Hiszen ezek a szereplők mind bravúros tetteket visznek véghez, és csupa remek tulajdonsággal rendelkeznek. Egyszerűen nem lehet nem rajongani értük (teszteltem a hétévesünkön).
A teológuskunt és íróként is tevékenykedő Miklya fontos dolgot ismert fel: úgy mutatja be ezeket a szereplőket és történetüket, hogy azokkal a mai kor gyermekei a lehető legkönnyebben tudjanak azonosulni.
Jó érzékkel, lényeglátóan, ugyanakkor tisztelettel nyúlt a szent szövegekhez, hogy azok stílusát tekintve elképesztően izgalmas olvasmányt varázsoljon belőle – a gyermekek nyelvén. (A szerző nem ilyed meg az életkor jelentette kihívásoktól, legutóbbi könyvében az óvodáskorúakat szólította meg, és mesélt nekik sok humorral az illemszabályokról, erről itt olvashat bővebben.)
Új könyvében hatvankilenc történetet mutat be olyan bibliai szereplőkről, akiknek a képességei még a 21. század mozihőseit is lepipálják. Ahogy az a fülszövegen helyet kapó gyors bemutatásból is kiderül: József, a régi idők Supermanje; Mózes, aki több csodát tett, mint az egész X-Men csapat együttvéve; Józsué, aki megvédte népét, mint Amerika Kapitány; Éhud, aki jobban vívott, mint egy ninja; Debóra, aki bátrabb harcos volt, mint a Fekete Özvegy; Gedeon, akinek szuperebb fegyvere volt, mint Thornak; Jefte, aki bűnözőből lett vezér, mint Farkas; Sámson, aki erősebb volt Hulknál és Dávid, aki becsületesebb volt, mint Batman.
A bibliai szöveghez képest a stílus regényesebb, a történet a fő eseményekre koncentrál, és csak a legfontosabb szereplők neveit tartotta meg a szerző. Az érzelmeket plasztikusabban ábrázolja, jóval több párbeszédet használ, miközben a belső monológokat korunk nyelvhasználatára ülteti át. Ugyanakkor végig megmarad az a finom szakrális háló, amelyben és amiért ezek a történetek generációról generációra fennmaradtak, ám messze nem didaktikusan, sokkal inkább elgondolkodtatóan, a sorok között. És miközben megismerjük az egyiptomi isteneket is, egyre világosabbá válik, mit jelent az, hogy a mi főhőseinknek más Istene van.
A liberális teológia 20. század eleji elterjedéséig a Biblia interpretálása tabunak számított. Így például Jézust sem lehetett vizsgálni történelmi személyként, mivel ez már önmagában is blaszfémiát feltételezett. Napjainkban viszont, amikor a kulcstartótól kezdve a mobiltelefonok tokjáig bármire rányomtatható az arcképe, joggal merül fel a kérdés, hogy vajon nem estünk-e át a ló túloldalára? Ennél jóval örömtelibb, hogy Jézus életének és jelentőségének feldolgozása ma már a gyermekek számára is igen magas irodalmi értékkel bír (mint például Lackfi János Igaz mese a karácsonyról című kötete, amelyről mi is írtunk, a szerzővel készült interjúnkat pedig itt olvashatja el).
A Bibliai szuperhősök elolvasása után egyértelművé válik, hogy mennyire fontos a gyerekek nyelvére „lefordítani” a bibliai passzusokat.
A könyv végére érve már teljes mértékig egyet tudunk érteni a címválasztással. Ezek a porosnak és csupán letűnt korok példázatainak vélt szereplők – a megfelelő stílusban tálalva – könnyedén felveszik a versenyt akármelyik fantasy film nagyágyújával. Mindebben nagy szerepe van Oravecz Gergely illusztrációinak is, aki már a borítóra is úgy varázsolta oda a szereplőket, mintha valamelyik képregényből léptek volna elő.
Persze lehet vitatkozni a kulturális, vallási értékeink átadásának módjairól. Az azonban biztos, hogy a Bibliai szuperhősök méltó kihívói bármelyik amerikai filmgyár húzónevének. A megismerésük pedig – talán épp ezért – könnyebben nyithat utat az istenhitről való beszélgetés felé is.
MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA legutóbbi művei: Rozmaring és Tarack közlekedik; Rozmaring és Tarack viselkedni tanul; Az ecsedi boszorkány.