KÖNYVTERASZ
A listánkra felkerült könyvek hol szívszorítóan, hol fekete humorral megfűszerezve járják körbe a fizikai és mentális egészség témáját. Az átlagember, az orvos/pszichiáter, valamint a gazdasági elit szemszögéből vizsgáljuk a természet védelmét, a kultúra sokszínűségét és a bolygónk megmentésének kényes kérdését. Vigyázat, rázós témák és remek könyvek következnek!
Az első helyre Gavin de Becker A félelem adománya című könyve futott be, amelyet bátran ajánlunk tinédzsereknek éppúgy, mint az idősebb korosztálynak. Ez a könyv többek között rávilágít arra a szomorú tényre, hogy milyen mélyen beágyazott kultúránkba a zaklatás szokása és (sajnos nehéz ezen finomítani) elfogadottsága. Például a hollywoodi romantikus filmeken keresztül, amelyekben hősies kitartásként álcázzák a nők ostromlását, annak ellenére, hogy elutasítják a férfi szereplők közeledését. (Talán emiatt sem véletlen, hogy Meryl Streep szavaival reklámozzák az amúgy ötven legfontosabb pszichológiai tárgyú könyv közé sorolt művet.) Nos, a tapasztalt szerző abban is segít, hogy miképpen rázzuk le az ilyen-olyan okból kérlelhetetlenül nyomuló idegeneket vagy ismerősöket.
Ahogy az ajánlónkban is írtuk: „A könyv java része épp itt tud segíteni leginkább a magyar olvasónak: hogyan vegyük észre a baljós jeleket munkahelyen, párkapcsolatban vagy csak néhány randevú után. Hogyan fedezzük fel, ha a mi gyermekünk lép az erőszak (zaklatás stb.) útjára, mielőtt a rendőrség csengetne be hozzánk a felfoghatatlan hírrel. Miként hallgassunk a félelmeinkre, az intuíciónkra, amikor az helyettünk is dolgozva »fedezi fel« az aggasztó, a megszokottól eltérő viselkedést, amelyet a logikus gondolkodás viszont hajlamos ignorálni, és tagadni a veszélyt.” A félelem adománya nem csak hasznos, de szemléletváltó könyv is egyben.
Olyan hiánypótló mű került listánk második helyére, amelynek témájáról keveset hallani. Nem szívesen foglalkozunk vele, hiszen senki nem akar érintett lenni a témában. Érthető, hiszen a szervátültetést sem megélni, sem feldolgozni nem könnyű. Mocsonoky Anna Szervátültetett vagyok című riportkönyve a transzplantációra való várakozás érzelmi és fizikai oldaláról mesél, illetve arról, hogy utána miképp változik meg a betegek élete. És hogy miért fontos olvasni erről? Egyrészt azért, mert minden kétezredik honfitársunkat érinti, ám ennek ellenére sokan titkolják ezt. A szerző ennek okairól is kérdezi a riportalanyokat.
Másrészt – ahogy az a bemutatott történetekből is kiderül – a sors derült égből villámcsapásként hozhatja úgy, hogy mi magunk is érintettekké váljunk. Nem utolsó sorban pedig a könyv méltó emléket állít a névtelen donoroknak. „Sokat megtudunk a donorok hozzátartozóinak helyzetéről is. Kevesen tudnak róla, hogy a magyar törvények szerint nem előírás a hozzátartozók beleegyezése az elhunyt szerveinek transzplantációs célú felhasználásához, csak kiskorúak esetén”, írtuk a könyvről szóló ajánlatunkban. Drámai történetek – a közvetlen közelünkből.
Markus Torgeby könyve, az Életem a szabad ég alatt szintén dobogós lett nálunk. A szerző a városok zajától távol, a svéd erdőkben élt évekig, és az itt szerzett tapasztalatait ossza meg könyvében. „Az erdőben hónapokig lehet élni egy fejszével, némi gyufával és 20 kiló zabdarával”, kezdi, és itt már ki is eshet a könyv a kezünkből, de érdemes felvenni és tovább olvasni. Hiszen a szerző olyan természetességgel beszél arról, hogy miképp kell mohából megfelelő fekhelyet készíteni, lógni egy magas fán, vagy tüzet gyújtani nedves időben, hogy az embernek kedve támad kipróbálni. Torgeby ugyanis egyáltalán nem lép a mindentudó életmódguruk csapdájába. Egy szerény, ám rendkívül kíváncsi, ezzel együtt mégis rendkívül elővigyázatos fiatal férfit ismerhetünk meg.
Történetének külön érdekessége, hogy egy idő után a feleségével (Frida Torgeby) is megosztotta erdei lakhelyét, a könyvet az általa készített, gyönyörű fotókkal illusztrálták. Sőt: gyermekük még az első éveit is itt töltötte, és bár ekkor azért már vettek egy mosógépet, javarészt önfenntartó életet éltek. A szerző kendőzetlenül beszél gyerekkoráról, családi hátteréről, szorongásairól, félelmeiről. Ahogy írtuk a könyvről: „Nem akar mindenáron megtéríteni és nem ad elő banális dolgokat nagy horderejű bölcsességként. Nem akarja átírni a másként gondolkodók életét, egyszerűen csak felvillant egy élhető alternatívát.” A sok praktikus tanács okán túrázóknak is jó szívvel ajánljuk!
Még a legnagyobb hőség idején is szánhatunk egy kis időt arra, hogy nevessünk egy kicsit önmagunkon. Listánk negyedik helyén Claudia Hochbrunn és Andrea Bottlinger irodalmár-pszichiáter szerzőpáros Pszichiáter látott már? című könyve áll, amelyben arra keresik a választ, hogy vajon mi köthet össze minket a régi korok embereivel. Első pillantásra – a kulturális, történelmi és technikai különbözőségek miatt – nem sok minden. De mi van akkor, ha az érzelmi életünk különféle nyavalyáit vesszük szemügyre? Vannak-e hasonlóságok e tekintetben a különböző évszázadok emberei között?
Az analízishez – élő páciens híján – a klasszikus irodalom alakjait vették sorra az antikvitástól a 21. századig. Ebből születtek meg többek között az alábbi, sokatmondó fejezetcímek: „Oidipusz király, avagy hogyan képes egy függő személyiségtípus egy egész családot a szakadékba taszítani”, vagy: „Karl May – az idealista szélhámos” egészen odáig, hogy: „A szürke ötven árnyalata – a bestseller, amelyről senki sem tudja, mitől lett bestseller”. De nem ússza meg a kanapét Artúr király, Rómeó és Júlia, valamint Harisnyás Pippi sem. Egy kis – történelmi távlatú – pszichoanalízis a fekete humor kedvelőinek. Vagy ahogy ők írják magukról: „Persze ez a tárgyilagos elemzés abból is adódhat, hogy egyszerűen nincs érzékünk a romantikához.”
Sokat elárul rólunk, hogy Bill Gates személye kapcsán az elmúlt időszakban megjelent, Hogyan kerüljük el a klímakatasztrófát című könyvéről lehetett a legkevesebbet hallani. Annál többet a válásáról, vagy a pandémia okán neki tulajdonított számos összeesküvés-elméletről. Pedig a műből sokkal többet megtudhatunk a gondolkodásáról és emberi faj jövőjéről kapcsolatos elképzeléseiről. Vagy arról, hogy szerinte a bolygónkat miképp lehetne az iparosodás káros hatásaitól – amennyire csak lehet – mentesíteni. Jó hír, hogy Gates a minél szélesebb olvasóréteg megszólítását tűzte ki célul, így a könyv nyelvezete könnyen érthető, a stílusa gördülékeny. Rossz hír, hogy bár sok kényes témát érint (mint például a fosszilis üzemanyagok helyettesítésének kérdése, vagy a harmadik világban élő gyermekek helyzete, különösen a járvány után), sajnos még így is kimaradt jó néhány.
Miklós Gábor alapos kritikájából amellett, hogy megtudhatjuk, mivel támadták a könyv megjelenése után, az is kiderül, hogy milyen szempontok miatt érdemes elolvasni, és megfontolni korunk egyik legmeghatározóbb feltalálójának és üzletemberének gondolatait közös otthonunk jövőjéről.
