KÖNYVTERASZ
Évek óta minden karácsony előtt megbeszéljük a családdal, hogy csak szimbolikus ajándékokkal lepjük meg egymást, mert a lényeg, hogy együtt legyünk. Idén viszont a távolságtartással tudunk egymásra a legjobban vigyázni. Épp ezért felértékelődik az ajándékozás jelentősége is. És vele a fő kérdés: vajon minek örülnének a szeretteink igazán? Szerencsére remek könyvek közül válogathatunk: karácsonyi ajánlónk negyedik részében apáknak és férjeknek.
Ha már nem bízunk a tutibiztos zokni-pizsama-borotvahab szentháromságában, amelyeknek idővel minden apa és férj megtanult úgy örülni, mintha akkor látná életében először, akkor lépjünk szintet. Például lepjük meg egy egész főzőbirodalommal, ha épp a gasztronómia csúcsait kívánja meghódítani. Vagy a kedvenc csapatának szurkolói közé kalauzoló focis könyvvel, netán csalogassuk elő belőle a fiatalságát LGT- és Presser-dalokkal és történetekkel. Vagy nevessen egy jóízűt a hazai stand-up legjobbjaival, és ha új földrészeket kíván feltérképezni – nyilván a fotelből –, akkor segítsünk neki, hogy a legtapasztaltabb felfedezőkkel kelhessen útra.
Ha szereti az irodalmat, és él-hal az otthoni ételekért (és unja a kiszállítást), akkor a legjobb választás Dragomán György Főzőskönyve. Ebből a házasságból született meg ez az „irodalmi receptgyűjtemény”, amely a kovász etetése mellett (elengedhetetlen a parasztkenyérhez) az irodalom változatos ízeire is felhívja a figyelmet. Fotó nincs, ne is keressék, ez nem album. A recepteket olvasva viszont könnyen olyan érzése támadhat az olvasónak, mintha épp neki mesélne az író, őt bátorítaná, miközben felszabadultan anekdotázik. Közben pedig a legegyszerűbb dolgokból is kihozza a legjobbat. Így aztán bárki felbátorodhat és szinte azonnal nekiláthat a főzésnek. Többféle kenyér, savanyúságok, levesek, húsos és vegán főételek, és nem utolsó sorban desszertek elkészítését sajátíthatjuk el. A recepteket novellák és regényrészletek szakítják félbe, nyugodtan át lehet futni ezeket, míg kel vagy épp fő a tészta. A kötet így a konyhában és a könyvespolcon is könnyen megtalálja a helyét. Kezdőknek és haladóknak egyaránt ajánljuk!
Ha azonban inkább a szabadtéri programok iránt lelkesedik az, akit megajándékozni szeretnénk, akkor ennél a lenyűgöző albumnál nincs jobb. Ed Stafford az elmúlt százötven év huszonöt izgalmas expedícióját meséli el a Felfedezők enciklopédiája című könyvében. A Déli-sarkot, a Himaláját, a tengerek mélyét járhatjuk be az úttörők segítségével, vagy épp 72 nap alatt körbeutazhatjuk a Földet. Mindegyik kaland elején ötletes illusztráció mutatja meg, hogy milyen felszereléssel vágtak neki ezeknek az elképesztő utaknak az arra vállalkozók. Már ennek elemzése is külön fejezetet érdemelne, hiszen a praktikus, sokszor életmentő tárgyak kiválasztása (jellemzően igen kicsi helyre zsúfolva) nem ritkán az expedíció sikeréről és az életben maradásról is döntött. Így már a csomagolás pillanatától kezdve élvezhetjük a rekordok könyvébe illő utazásokat. És még valamiben megegyeznek ezek a rendkívüli történetek: mindegyik az emberi teljesítőképesség határát feszegeti. Ugyanakkor mesélnek a kalandvágy hatalmáról nemre, korra és évszázadra való tekintet nélkül.
Sportrajongóknak nem könnyű a kedvére tenni, Tobias Jonas Ultra című tényfeltáró könyve azonban olyan, eddig ismeretlen oldalról vizsgálja a labdarúgás világát, amely még a hozzáértőket is meglepheti. Az olasz futball sötét oldalát bemutató könyv egy önellentmondásokkal teli világba kalauzolja el az olvasót. S bár a fanatikus szurkolók gyakran a saját csapatuk összeállítását sem ismerik, mégis szó szerint ölni is tudnának a klub becsületéért. Agresszív fellépésük miatt rendőrségi ügyeik is vannak bőven, máskor viszont élelmiszerbankot nyitnak a rászorulóknak. Jonas a negyvenes évektől kezdve tárja fel az ultrák mindennapjait, ahol a csapat iránti hűség a hazaszeretettel egyenlő. Bár könyvében leginkább az olasz klubok drukkereit követte, a konzekvenciák már szinte minden nemzet szélsőséges szurkolóira vonatkoztathatók. Nem véletlenül választotta 2020-ban a brit The Telegraph az év legjobb sportkönyvének Jonas munkáját.
Ha pedig zene, akkor nem is kérdés a választás. Az idei év legjobban várt zenei kötete Presser Gábor sajátos önéletrajza volt, amely sokatmondó tömörséggel a Presser könyve címet kapta. A kötet évek óta firkált fecnik, gondolatok, emlékek, sztorizások egyvelege, amelyhez jól illik a tálalás és a gazdag képanyag. Kiderül többek között, hogyan lehet fekve énekelni és lemezt felvenni a stúdióban. Vagy hogy mi történik akkor, amikor első szólólemezének felvétele előtt az előadó (Zorán) fűrésszel levágja a négy ujját. Kihallgatások, külföldi utak, Sanzonbizottság által elkaszált dalok, cenzúra és ügyeskedés, emigrálás, és persze élő legendák mindenütt: Omega, Red Star, LGT, Képzelt riport, Jancsó és még sorolhatnánk. És bebizonyosodik, amire egyébként számítottunk: Pici stílusosan és humorosan vezet minket végig a magyar beat korszakán. Az idén megjelent első rész után már csak ki kell várni a jövőre időzített második kötetet.
A stand-up műfaját nem kell bemutatni senkinek. Trencsényi Zoltán a Népszabadság kulturális újságírójaként már akkor beszámolt a műfaj első fecskéiről, amikor még csak a Godot Kávézó falatnyi színpadán léptek fel. Az akkori cikk címe lett aztán a később megalakult társulat neve is: Dumaszínház. Majd ő is ott dolgozott három éven át, és az ez idő alatt készített interjúit gyűjtötte össze a Mikrofonbálványok című könyvében: 36 beszélgetést a legjobb mai stand-uposokkal. Rutinos és profi kérdezőként faggatta őket a szakmájukról éppúgy, mint az életükről. Így azt is megtudhatjuk, hogy sokuknál milyen kacskaringós utak vezettek a színpadig. Persze adja magát, hogy a Bödőccsel, Badárral, Kőhalmival, Hadházival készült interjút olvassuk el elsőként, de a derékhadat adó tagok sorsa, kudarcai és újbóli nekilendülései is sok tanulságot hordoznak. A mindannyiukra jellemző ironikus önszemlélet többször gondolkodtat majd el minket, mint ahányszor megnevettet. (A szerzővel ITT olvashat interjút.)
Peter Frankopan brit történész Selyemutak című könyvét azoknak ajánljuk, akik szívesen olvasnak a történelemről, de nem riadnak vissza a jelen tágabb perspektívából való értelmezésétől sem. A szerző az Oxfordi Egyetem professzora, és a Prospect nevű brit havilap eme munkája kapcsán a világ ötven legkiemelkedőbb gondolkodója közé választotta. Könyvét harminc nyelvre fordították le, méltán. Rendkívül olvasmányosan, ugyanakkor tudományos alapossággal mutatja be a Selyemutat, amely évszázadok óta Kelet és Nyugat „hídja” volt, bár szerepe az elmúlt kétezer évben sokat változott. A 20. században jelentősége ismét felértékelődött, mivel az elmúlt évtizedekben az ázsiai országok politikai, gazdasági és katonai összefogásának szimbólumává lépett elő. Többek között itt formálódik jelenleg is az Európai Unió keleti alternatívájaként emlegetett Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO). Vajon milyen hatása lehet mindennek hosszútávon? Világunk, történelmünk és kultúránk éppúgy, mint gazdaságunk többpólusú. A Selyemutak ennek lehetőségeit és buktatóit tárja elénk rendkívül izgalmas megközelítésben.
