KÖNYVTERASZ
Nem múlhat vagy kezdődhet el az új év leltárkészítés nélkül, így mi is számbavettük, hogy számunkra melyek voltak a tavalyi év legfontosabb és legjobb könyvei. A történelem és a tudomány után talán itt, a világirodalom kategóriájában volt a legnehezebb dolgunk, hiszen akár két egyenértékű listát is ki lehetett volna állítani a gazdag kínálatból. Végül árnyalatok döntöttek arról, hogy a jók közül kik lettek a legjobbak.
10+1
Olyan holtverseny alakult ki a tizedik helyen, amelyet nem lehetett feloldani. Hol ezt, hol azt láttuk jobbnak, fontosabbnak, élvezetesebbnek. Végül úgy döntöttünk, hogy nem döntünk, mindkettőt felvesszük a listára. A svéd Anne Swärd már messze nem ismeretlen a világirodalom mezőnyében, hiszen műveit több mint húsz nyelvre fordították le, számos díjat kapott, és hazájának egyik legnépszerűbb és tekintélyes írója. Nálunk most jelent meg először magyarul regénye, ám A láthatatlan menyasszony után már nem is nagyon kell bizonygatni, hogy megérdemli a figyelmet. A könyv „egyáltalán nem egy újabb regény a második világháború traumáiról, hanem több generációt átívelő, feszült, érzelmekben (vagy azok hiányában is) gazdag sorstörténet. A szerző remekül adagolja az információkat, pontosan színezi a hátteret, és remekül építi fel a regényt átható és mozgató feszültséget”, írtuk róla (bővebben itt). Letisztult, felkavaró szöveg, a női sorsokat ide-oda dobáló háború következményeiről és kitörölhetetlen nyomairól. (Európa, 375 oldal, 4199 Ft; Ford: Papolczy Péter)
10.
A Lánytörténet című kisregénnyel fogott neki a Magvető kiadó Annie Ernoux fontosabb műveinek kiadásával 2020-ban: „szókimondóan kemény és túlcsorduló érzelgősségektől mentes, kellő tárgyilagossággal átitatott, ugyanakkor végig nyugtalanító és elfojtásoktól fűtött szöveg”, írtuk róla. Az utána megjelent Évek is az emlékezést járja körül, miközben lohol az eltűnt idő nyomában. A 20. század második felének Franciaországát eleveníti fel a maga tömör, töredezett, személytelen életrajzában. Nagyívű történelmi események váltakoznak apró emberi történésékkel, miközben erőre kap a feminizmus, és a fogyasztás szirénhangjai elvezetnek a digitális forradalomig. S bár a felvázolt élet tétjei és hangsúlyai egészen máshol vannak, mint a vasfüggöny másik oldalán zajló párhuzamos sorsoknak, sok a közös pont és tapasztalat. A magyar olvasó eljátszhat a gondolattal, hogy talán ő is ilyen életet élt volna, ha pár száz kilométerrel nyugatabbra születik. Az Évek naplószerűen szikár, tapasztalatokban gazdag, villódzó regény egy vágyott világról, amit azonban a főhős sosem élhetett meg. (Magvető, 260 oldal, 3499 Ft; Ford: Lőrinszky Ildikó)
9.
„Apránként adja ki a maga zamatait, nem biztos, hogy rögtön behúzza az olvasót, ha az túl lendületes kezdésre számít. Lassan építkezik, kissé távolságtartóan mutatja be a szereplőit, ám amikor felveszi az utazósebességét, és elkezdi belakni a maga választotta teret és időt, akkor már nehéz letenni. Akkor már vele tolatunk a történelemben”, írtuk Inger-Maria Mahlke negyedik, egyben első magyar nyelvű regényéről (bővebben itt olvashat róla). A tolatást szó szerint kell érteni, hiszen a majd száz évet felölelő szövegben a jelenből lépdelünk vissza a Franco-féle diktatúrán, a polgárháborún át 1919-ig, amikor is a banán- és paradicsomkereskedő villájában a vendégek koccintanak a reményteli újévre. Remek karakterek, dús nyersanyag és kissé távolságtartó elbeszélésmód jellemzi a hamburgi szerző művét, aki hamar a német irodalom élmezőnyében találta magát. A szigetek okos és pontos regény, talán jobban hat az intellektusra, mint a szívre, de ez messze nem baj, amikor a spanyol történelem kacskaringóiról, az emberi sorsok törékenységéről beszél. (Geopen, 431 oldal, 4190 Ft; Ford: Fodor Zsuzsa)
8.
Az Altatódal című könyve a 2017-es év egyik nagy élménye volt (ez hozta el a legtekintélyesebb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat a marokkói születésű írónak), nálunk talán azért nem szólt nagyobbat a megérdemeltnél, mert a gyilkos dadus története már ismerősen csengett Kosztolányi jóvoltából egy egészen más korból. Leila Slimani első regénye viszont (amely nálunk a második magyar nyelvű könyve) már nem indul efféle hátránnyal: a nimfomániába menekülő feleség és anya története a színlelés kálváriája. Színlelni a képeslapos, csak a harmóniát értékelő világ, a tökéletes férj, a számolatlan szeretők, vagy inkább önmaga előtt. A regény túlfűtöttsége éles kontrasztban áll a higgadt, kevés szavú, lényegretörő elbeszélésmóddal. „Kevés szerző tud ilyen élethűen, elevenen, mégis halálnyugodtan leírni szextől túlfűtött jeleneteket, amelyekből egyre nagyobb és változatosabb dózis kell, hogy elérjen valamilyen hatást”, írtuk a regényről (bővebben itt olvashat róla). Két átütő erejű könyv után már jól látszik, hogy Slimani a boldogtalanság és a mardosó frusztráció pontos szavú költője. (Európa, 273 oldal, 3699 Ft; Ford: Lőrinszky Ildikó)
7.
Az izlandi irodalom nagy éve volt a 2021-es esztendő, hiszen a kis szigetország négy szerzőjétől öt regény jelent meg a magyar kiadóknál, és ebből kettő a listánkra is felkerült! Jón Kalman Stefánsson ráadásul azt is elmondhatja magáról, hogy két hazai kiadó is gondozza a műveit, ezért két regénye is kijött tavaly. Hajszál híján még a regényként és novellafüzérként is olvasható Nyári fény, aztán leszáll az éj is beverekedte magát a legjobbak közé. Az Ásta című könyve több mint hetven évet fog át, és aki szereti a szociografikus irodalmi leírásokat, az ebben a regényben kedvére csemegézhet a „szigorú, szikár, vad földön született szigorú, szikár, vad emberek életének leghétköznapibb pillanataiból”, írtuk (bővebben itt olvashat róla). A címszereplő lány története kacskaringós és drámai: amikor édesanyja elhagyja a családját, nevelőszülőkhöz kerül, majd a nyugtalanná és izgágává kamaszodó Ásta a Nyugat-fjordokban tölt el egy sorsfordító nyarat, ahol először ismerkedik meg a tragikus és életre szóló szerelemmel. A tömény és izgalmas nagyregény közel hozza a titokzatosnak és távolinak gondolt Izlandot. Az idén Budapestre látogató szerzővel itt olvashatnak interjút. (Jelenkor, 513 oldal, 3999 Ft; Ford: Egyed Veronika)
6.
A lengyel Nobel-díjas szerző, Olga Tokarczuk visszatérő vendég a világirodalom iránt érdeklődő magyar olvasónál, hiszen több könyve is megjelent már nálunk. Ám a leghíresebb és számos vitát megélt, a Nemzetközi Man Booker-díjjal is honorált regénye, a Nyughatatlanok csak most érkezett meg hozzánk. A könyv „épp annyira olvasható sok, töredékes szálat gombolyító nagyregényként, mint többnyire önállóan is működő novellák és leírások szorosan összefüggő gyűjteményeként. A műfaji meghatározásnál ugyanakkor sokkal hálásabb feladat rácsodálkozni ezeknek a szövegeknek a kötőanyagára, amelyet talán a téren és időn felülemelkedő szabadságérzettel lehetne a legközvetlenebb módon körülírni”, jellemeztük kritikánkban (itt olvashat róla bővebben). Hősei egykori is modern nomádok, az örök utazók, akiknek lételeme az út, a folyamatos úton levés. Legyen szó a saját amputált lábát boncoló tudósról, a Kitömött barbárból is ismert fekete rabszolgáról vagy arról az ukrán nőről, aki maga mögött hagyja a háborúból hazatért férjét és gyógyíthatatlan fiát. Indázó történetek, nyughatatlan menekülés a napok monotonitásából. (L’Harmattan, 389 oldal, 3990 Ft; Ford: Hermann Péter)
5.
Igazából sosem volt illúziónk a világpolitika és a gazdasági érdekek összefonódását illetően, de a Nobel-díjas, Magyarországon szinte már hazai szerzőként ismert Mario Vargas Llosa új regénye után még a maradék kétségünk is semmivé foszlik. Az események ugyan távoli helyeken, főleg Guatemalában és a Dominikai Köztársaságban játszódnak, ám remek bepillantást engednek a manipuláció és a rövidlátó érdekek mozgatta propaganda mindent átható és eltorzító mechanizmusába. A Vad időkben emberek, értékek és eszmék törnek össze porcelánként, amikor az Egyesült Államok vak elefántként mozgásba lendül, hogy megvédje azt, ami egy pillanatig sem forgott veszélyben. Az igaz történet pedig vadregényesebb minden képzeletnél, amelyben a jókat éppúgy utoléri a végzet, akár a rosszakat. A dél-amerikai szerző „megrendítő regénye alapmű azoknak, akik szeretnének bepillantani a politikacsinálás kulisszái mögé, akik szeretnék tudni, milyen vállalhatatlan elemekből áll össze olykor az, amit szeretünk igazságként elfogadni”, írtuk róla (bővebben itt). Kijózanító mű, de legalább felvértez a híradókban hallott és újságokban olvasott hamis világ féligazságaival szemben. (Helikon, 408 oldal, 3999 Ft; Ford: Eőry Zsófia)
4.
Látszólag kamaszokról és szüleikről szól a kissé bonyolult című Goncourt-díjas nagyregény, ám Nicolas Mathieu műve nagyon is olvasmányos és elgondolkodtató. Egy francia rozsdaövezetben járunk, közel a luxemburgi határhoz, ahol nemrég zárt be a hat nemzedéknek munkát adó acélgyár. Négy nyár pár napja elevenedik meg a kilencvenes években a Nirvana átütő berobbanásától a hazai rendezésű világbajnokságig, amely látszólagos egységbe fogja ezt a nagyon sokszínű és sokfelé húzó országot. Mert épp ez a Gyermekeik is utánuk legnagyobb erénye: élesen mutatja be a nemzedékek és a különféle csoportok (lakótelepi arabok, a lecsúszás szélén egyensúlyozó franciák, valamint az újgazdagok) közti mérhetetlen szakadékokat, és a nem túl sok kilátással kecsegtető, legtöbbször szüleik sorsát másoló életutakat. Illetve azok kezdetét, amikor máris túl sok minden dől el. És egy szeszélyes, keserédes, sehova sem vezető szerelmet, amely csak pillanatnyi izgalmat és enyhülést hoz a nyugodt zűrzavarban. „A kimondottan olvasmányos, messze nem túlbonyolított szöveg igen filmszerűen kalauzol végig minket ezen a nem túl szívderítő, mégis számos kalandot és apró örömet rejtő világon. Kellően távolságtartó ahhoz, hogy ránk, olvasókra bízza az ítélkezést, miközben beszívjuk a fülledt, egyre szűkülőbb terek levegőjét, átérezzük a kamaszkori szerelem ellentmondásos, de mindig felkavaró érzéseit”, írtuk a könyvről. (Typotex, 459 oldal, 3900 Ft; Ford: Király Katalin)
3.
A kilencvenes évek után a nyolcvanasokat éljük át újra a rozsdaövezet felé tartó Glasgow-ban. A thatcheri politika hatásai ide is elérnek, bányák és gyárak zárnak be, és a „zöld hely” (a város neve) lassan, de biztosan szürkülni kezd. Ráadásul feszítik az ősi ellentétek protestánsok és katolikusok között, és bizony néha akkor is előkerül a kés, ha valaki a rivális csapatnak drukkol. Douglas Stuart nem kapkodta el a bemutatkozást, a negyvenes évei fölött érezte úgy, hogy a divatszakmának hátat fordítva meséli el önéletrajzi ihletésű történetét, amely igen komoly díjakat – köztük a Bookert – tudhat magáénak. A háromgyerekes család is megszenvedi az általános rosszkedvet és a recesszióba süllyedő, esőben és reménytelenségben fürdő nagyváros indulatait. Egy ilyen közegben kell helytállnia a negyvenedik ikszhez közeledő, büszke anyának, akik boldogtalanságát alkohollal tompítja, és meleg kisfiának, aki nemsokára saját bőrén érzi meg, hogy ez a forrongó időszak mennyire nem kedvez az elfogadásnak. Stuart könyve „igazi, nagyívű elbeszélés, nincs benne különösebb írói trükk, semmilyen túlhabzás. Az ereje is ebben rejlik, hogy a bízik a történetében, a szereplőiben, az élményeiben, a megválogatott, de mindig természetesnek ható szavakban. Mesél, ahogy századok óta mesélnek nekünk a kiválasztottak”, írtuk róla. (Park, 467 oldal, 4499 Ft; Ford: Greskovits Endre)
2.
Lesz idő, amikor visszanézve ezeket a szemléletformáló könyveket fogjuk tartani a legfontosabb kiadványoknak, mert képesek voltak kinyitni a szemünket és visszarántani minket a szakadék széléről. Már ha a jó forgatókönyv következik be. Andri Snaer Magnason nagyon is bízik a józan eszünkben, még ha tudja is, hogy nagy a baj. Az Időről és vízről műfajilag nehezen besorolható könyv: rendhagyó családregény, útikönyv, tudományos ismeretterjesztő mű, de leginkább egy felelős ember aggodalma a környezetéért, amelyet egyre inkább kihasznál és elpusztít a féktelen mohóságra berendezkedett életmódunk. És hol mutatkozna ez meg a legélesebben, mint a csoda szép Izlandon, ahol érintetlen tájakat fal fel a nyersanyagra éhező ipar (akárcsak a világ többi részén). Könyvét azért tartjuk „az év egyik legfontosabb művének, mert higgadt, szelíd hangon, félreérthetetlen történetek és példák révén, érthető nyelven és fogalmakkal mondja el a mai »zselléreknek», hogy merre és hogyan találják meg a szabadsághoz és túléléshez vezető kiutat. Csak annyit kell tennünk, hogy figyelmesen kell olvasnunk, és engednünk, hogy a valódi veszélyt felfogva jeges rémület költözzön belénk, mert csak ez képes arra, hogy visszanyerjük vagy megszerezzük a megfelelő döntésekhez szükséges tisztánlátást,” írtuk róla (bővebben itt). A szerzővel pedig itt olvashat interjút. (Gondolat, 302 oldal, 4200 Ft; Ford: Patat Bence)
1.
A családregények koronázatlan amerikai királya végre valódi családregénnyel rukkolt elő: a hattagú chicagói Hildebrandt família lakályosan szűk életét villantja fel a hetvenes évekből. Egy olyan életből, amely keresztúthoz érkezett, ahol bizony dönteni kell. A lelkipásztor családapa bizalma egyszerre ingott meg a házasságában és a gyülekezetében, leleményes és labilis felesége szintén a kitörés lehetőségeit keresi, a legidősebb, egyetemista fiú pacifista neveltetése ellenére belép a hadseregbe, hogy harcolhasson a vietnámi háborúban. És akkor még nem beszéltünk a füvet áruló öccsről, és a popszakmával ismerkedő húgról. Kész felfordulás. A hömpölygő nagyregények biztos kezű mestere, Jonathan Franzen egy olyan családról mesél, amelyben „mindenki kialakította a maga külön világát, azonban ezek a közös létezés rutinjában mégsem tudnak a maguk valódiságában megmutatkozni. Mit tehet ilyenkor egy-egy családtag, vagyis az egyén? Pontosan azt, amit a regény szereplői: próbál minél távolabb kerülni az egységesség hamis látszatát keltő közös családi eszmétől. Ennek eredményeként pedig fokozatosan elidegenedik a saját családjától, hogy aztán később dönthessen a jövőről: vagy közösen rendbe tesznek mindent, vagy továbbra is távol maradnak egymástól”, írta róla Stermeczky Zsolt Gábor. A három nemzedékről szóló életszagú és sodró Keresztutak, ha hajszállal is, de megérdemelten lett 2021 legjobb világirodalmi műve. (21. század, 628 oldal, 5990 Ft; Ford: Pék Zoltán)
